Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
9 Bálint nia]): tanító, népművelő, tankönyvíró, karnagy, zeneszerző. – Lánya Kostyákné Bálint Erzsébet zenetanár, művészeti író, népművelő (1926). – A csíksomlyói tanítóképző int.-ben szerzett oklevelet (1912). 1918-tól 1953-ig Gyergyószentmiklóson tanítóként, iskolaig.-ként dolgozott. Pedagógusi tevékenysége mellett tud.-os munkát is folytatott, több kiadásban is megjelent írás-olvasást játszva tanító tankönyve és az ehhez kapcsolódó módszertani munkája. Évtizedekig Gyergyó zenei és művelődési életének irányítója volt, 1923-től 1973-ig vezette a Gyergyószentmiklósi Ipartestületet Férfikarát, amely 2010-ben post mortem az „Örökös tiszteletbeli karnagy” címet adományozta neki. A Beethoven-centenárium alkalmából dalegyleti zsebkönyvet adott ki. Népdalgyűjtéssel és kórusmű-szerzéssel is foglalkozott. – 1954–1956 között részt vett a Gyergyói Múz . munkájában-irányítá sában, a gyűjt. gyarapításában, tőle vette át 1956. szept. 17-én a múz. vezetését Tarisznyás Márton. F. m.: Már az első héten – képek segítségével – szókat és mondatokat olvastató Öröm-Ábécé és olvasókönyv. Modern alapon, a jelen „képekkel olvastató” új módszernek az eddig bevált fonomimikai és írva-olvastató módszerekkel való egyeztetésével. Magyar tannyelvű elemi iskolák I. oszt. számára (Gyergyószentmiklós, 1922); Mesés vezérfonal az Öröm-Ábécé-ből való olvasás-írás tanításához, valamint a számtan, beszéd-értelemgyakorlat, rajz, ének, torna és kézimunka anyagának majdnem óráról-órára való feldolgozásához (Gyergyószentmiklós, 1924); Zenei alapismeretek és dalegyleti zsebkönyv (Gyergyószentmiklós, 1927) Irod.: RMIL I. (Bukarest, 1981); dr. György Lajos: Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája (Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. 7. p.). Fotó: Tarisznyás Márton Múz. Csergő Tibor András Bálint Gábor, szentkatolnai (1844. márc. 13. Szentkatolna – 1913. máj. 26. Temesvár): nyelvész, orientalista, egy.-i tanár. – Apja Bálint Endre, anyja Illyés Ágnes, öccse, Benedek (1860–1920) rajztanár, fametsző, grafikus, népi iparművész. – Tanulmányait Kézdivásárhelyen (1856–1857), Csíksomlyón (1857–1862), Marosvásárhelyen (1862–1863), Székelyudvarhelyen (1863–1865) és Nagyváradon végezte (1865–1867). Az érettségi megszerzéséig (1857) német, olasz, francia, angol, latin, görög, vmint török, perzsa és arab nyelvet is tanult. 1866-ban a pesti egy.en, 1867–1868-ban Bécsben jogot, a bölcsészkaron arab nyelvet, a K-i Akad.-n perzsát, a török követségen törököt tanult. Perzsa történelmi munkákat fordított. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en folytatta és fejezte be (1868–1871), bírói vizsgát tett (1871). – Vámbéry Ármin vette pártfogásába. Megjelent perzsából készített fordítása, s megírta első önálló tanulmányát. Megkapta az MTA Fogarasi János indítványára létrehozott ösztöndíját a mongol és a m. nyelv rokonságának helyszíni tanulmányozására. Belekezdett az orosz, mongol és mandzsu nyelv tanulásába is. 1871-ben Kazánban a keresztény kazáni tatárok körében értékes nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. Eredményeit három kötetben közölte (Kazáni-tatár nyelvtanulmányok, 1875–1877). Innen Asztrahánba utazott, a kalmük (Ny-i mongol) nyelvet tanulmányozta, közben élő nyelvi és népköltészeti anyagot gyűjtött. Szentpétervárra (1872), majd Mongóliába ment (1873), ahol az orosz konzul vendégeként több mint fél éven át mongol és mandzsu nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. 1874-ben hazatért Pestre, eredményeiről a tud-os akad.-n számolt be. Az MTA alkönyvtárnoka (1874–1879), a bp.-i tudományegy.-en egy.-i magántanári képesítést szerzett mandzsu, mongol és tatár nyelvből (1875–1877). 1877-ben gr. Széchenyi Béla meghívta tolmácsnak K-ázsiai expedíciójára, amelynek keretében D-Indiában, Sanghajban és Japánban végzett kutatásokat. Az indiai Bangalorban a dravida (tamil) nyelvet vizsgálta; szerinte jóval szorosabb az összefüggés a m. és a tamil nyelv között, mint a m. és a finnugor nyelvek között. Hazatérésekor a tud.-os életben már zajlott az „ugor–török háború”, nyelvhasonlításai (mongol–m., tamil–m.) mindkét táborban heves ellenállásba ütköztek. Durva, személyeskedő vitába keveredett a finnugor elméletet képviselő Budenz Józseffel és Hunfalvy Pállal. A finnugor elmélet hívei tud.-os pályáját minden eszközzel megakadályozták. Miután nem nevezték ki a bp.-i tudományegy.-en ny. rk. tanárrá (1878), elhagyta az országot. Önkéntes száműzetésébe követte
