Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
226 Miklós F. előadásai: The present situation of movable cultural heritage in Hungary. Prága, 1993. XI. Európa Tanács– UNESCO konferencia; Hungary and the International Conventions on the protection of movable cultural heritage. Bp., 1998. VI. Interpol konf.; Illicit trafficking in cultural property, country report. Párizs, 2000. IV. Európa Ta nács konferencia; A Szépművészeti Múzeum turisztikai lehetőségei. In: „Múzeum és turizmus” szekció, ill. A Szépművészeti Múzeum megújulásának lehetőségei. In: „Új múzeumi koncepciók” szekció. A „Múzeumok ma és holnap” Tatabánya, 2002. X. konferencia; Az Erdődy család Vas megyei birtokainak urbáriuma a 17. század végén. Nevezetes családok Vas megyében a 17–20. sz.-ban. Szombathely, 2005. IV. konferencia; Menekített műkincsek Szentgotthárdon. Szentgotthárd. 2005. V. konferencia. F. kiáll.: Magyar Miniatűr Textilek / Hungarian miniature textiles (Szombathely, Savaria Múz., 1975); A Szépmű vészeti Múzeum centenáriumi éve 2005. XII. 1.–2006. XII. 1. – A 100 éves Szépművészeti Múzeum bemutatkozása (Mo. határain átnyúló vándorkiáll.-sorozatok, 2005–2009); Treasures of the Habsburg Monarchy. 140 th jubilee of the friendship treaty between Austria-Hungary and Japan (2010). F. m.: „Háborúban hallgatnak a törvények” . A New-York-i restitúciós konferencia kötetéről [The Spoils of war. Ed. by Elizabeth Simpson. New York, 1997] (Magyar Múzeumok, III, 1997. tél, 4. sz., 58–62. p.); Műemlék- és műtárgyvédelem a törvények tükrében (Műemlékvédelmi Szemle, VIII, 1998. 1., 271–278. p.); Central and Eastern Europe: the case of Hungary. In: Displaced cultural assets. The case of Western Europe and the problems of Central and Eastern European countries in the 20 th Century. Ed. by Grażyna Czubek and Piotr Kosiewski (Warsaw, 2004, 95–101., 153. p.); Hungary’s Place and Role in the International Legal Protection of Cultural Heritage – ‘Les long souvenirs font les grands peuples’. With Henriett Galambos. In: Hungarian Yearbook of International Law and European Law 2016. Ed. Marcel Szabó, Petra Lea Láncos and Réka Varga (Hague, 2017, 59–89. p.). Irod.: Illés Eszter: M. M. bibl. (SzM Könyvtár. A SzM bibl. Személyi bibl.: https://bibliografia.szepmuveszeti. hu/2020_honlap_muveszettorteneszek/Mihaly_Maria. pdf). Fotó: Farkas Kornél felv. Farkas Kornél Miklós Pál; eredeti nevén Hulják Pál, kínai nevén Mi Bai, Mi Po; 米白尓 (1927. máj. 18. Mis kolc-Diósgyőr – 2002. nov. 16. Bp.): sinológus, művészettörténész, műfordító. – A PPTE BTK-án, az Eötvös Koll. tagjaként, m.–francia szakon szerzett diplomát (1950). 1951-től Pekingben folytatta tanulmányait, s a Központi Művészeti A - kad.-n szerzett kínai szakos művészettörténész diplomát (1954). A pekingi Egy.-en és a Képzőművészeti Főisk.-n aspiráns (1952–1954). Kandidátusi értekezését (Kínai művészet a 20. században) 1959-ben védte meg. – 1953-ban, a II. vh.-t követően első Ny-i kutatóként jutott el Dunhuangba, ahol a Selyemút menti Ezer Buddha buddhista barlangtemplomegyüttes falfestményeit és szobrait tanulmányozta. A látottakat A tunhuangi Ezer Buddha barlangtemplomok (1959) c. könyvében összegezte. Kínából hazatérve a Hopp Ferenc K-ázsiai Művészeti Múz.-ban kezdett el dolgozni, ahol 1955 végén megrendezte a Régi és új Kína művészete c. állandó kiáll.-t. 1957-től az MTA Irodalomtud.-i Int.-ének munkatársaként a modern kínai irodalom és színház kérdése foglalkoztatta. Cao Yu (Cao Jü), Lao She (Lao Sö) és Guo Moruo (Kuo Mo-zso) műveiből többet lefordított magyarra, s Tőkei Ferenccel közösen megírta a Kínai irodalom rövid történeté t (1960). Az 1970-es években különös érdeklődéssel fordult a vizuális kultúra és szemiotika elméleti kérdései felé, tanulmányai több kötetben jelentek meg (Olvasás és értelem , 1971; Vizuális kultúra , 1976). Fő kutatási területe az összehasonlító művészettud. lett, ahol a képzőművészet és az irodalom kölcsönhatásának kérdéseit tárta fel. Szívesen és nagy biztonsággal mozgott interdiszciplinális terepen, kutatásait aktualitás, elméleti újszerűség és a kortárs művészetekhez való kapcsolódás jellemezte. Kifinomult elméleti megalapozottsággal vizsgálta a vizuális művészetek megannyi megjelenési formáját a fotótól a képzőművészeten át a filmig. Lenyűgöző tájékozottsága a kortárs képzőművészeti kritika jelentős alakjává tette. 1977-ben nevezték ki az Iparművészeti Múz. fő ig.-jának. 1985-ig irányítása alatt a muzeológia új útjait képviselő kiáll.-ok nyíltak (pl. a Művészet és mesterség c. tárlat), kortárs művészek mutatták be alkotásaikat, s a múz. gyűjt.-einek rég várt kézikönyvei jelentek meg (Iparművészeti Múzeum gyűjteményei, több nyelven, 1979–1981; Régiségek könyve, 1983). 1985-ben a Hopp Ferenc K-ázsiai Művészeti Múz. ig.-ja lett, ahonnan 1987-ben vo nult nyugdíjba a Kína művészete c. állandó kiáll.
