Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
224 Mészáros Mészáros Kálmán (1894. máj. 8. Gyula – 1971. szept. 25. Miskolc) orvos, Afrika-kutató és vadász, író, adományozó. – Apja, ~ Lajos a gyulai Almásy-kastély kertésze volt. – A bp.-i tudományegy.-en 1913-ban megkezdett tanulmányait az I. vh. miatt félbe kellett szakítania. Katonai szolgálatát medikusként hadikórházban töltötte, orvosi képesítését végül 1923-ban szerezte meg. – Miután 18 álláskérelmét elutasították, 1924. júl.-tól Abesszíniában (ma Etiópia) élt, legtovább Addisz-Abebában folytatott orvosi tevékenységet. 1929 nyarán megmentette a trónörökös keresztapjának életét, amiért I. Hailé Szelasszié császár 1930-ban a hadsereg, majd a császári udvar orvosának nevezte ki. Az ancsemi csatában való helytállásáért megkapta Etiópia legmagasabb kitüntetését. Ettől kezdve részt vehetett az elit vadászatain. Megtanulta az amhara nyelvet, gyűjtötte az ott élő népek társadalmi viszonyaira, életmódjára, gazdálkodására, anyagi kultúrájára, népszokásaira, különös tekintettel a népi gyógyászat eljárásaira és eszközeire, az egyes ásványok, növények és vizek gyógyító hatásaira vonatkozó adatokat. Vadászatai során értékes állattani és néprajzi megfigyeléseket is tett, a vadállatokról, a beutazott vidék népeinek életéről fénykép- és filmfelvételeket készített. A II. olasz– etióp háborúban a hadsereg orvosa, az Etióp Vöröskereszt kórházvezetője volt. 1936. dec.-ben Tanganyikába (ma Tanzánia) menekült. 1938. jún.-ban hazatért, kórházi alorvos lett Gyöngyösön. 1941-től a vajdasági Pacséron, 1942-től Marosvásárhely mellett hat településen, 1943-tól Peszéradacson körorvos, majd Kiskunfélegyházán a Missura szanatórium vezető főorvosa. 1944. szept.-ben a kiskunhalasi Vöröskereszt légoltalmi kórházának orvos-zászlósa, nov.-ben a soproni hadikórház orvosa. 1945. márc.-ban Németo.-ba került, ahol amerikai hadifogságba esett. Hazatérése (1945. okt.) után Dobozon, Hácson, 1947. dec.-től Mezőcsáton, Tiszakeszin és Tiszadorogmán körzeti orvos. 1949-ben elítélték, öt évig a váci fegyház rabja volt. 1954. ápr.-tól Ároktőn körzeti orvos. Nyugdíjba vonulása után, 1965-től Mezőcsáton élt. – 1957. jan.-ban gyűjt.-ét (összesen 21 trófeát, köztük az Abesszíniában egy perc alatt lelőtt négy oroszlán bőrét és koponyáját), az 1956 őszén a MNM-ban elégett Afrika-kiáll. anyagának pótlására felajánlotta a M. Természettud.-i Múz.nak. Afrikai élményeiről, expedícióiról országszerte számos alkalommal előadásokat tartott, melyek bevételeit mindig valamilyen jótékony célra ajánlotta fel. Életében a beteg embereken segített, de saját cukorbajával nem sokat törődött. Miskolcon, a megyei kórházban halt meg. Emlékeit földrajzi ismeretekben gazdag könyvében (1940) örökítette meg. – A mezőcsáti ref. temetőben található védett sírhelye a Nemzeti Sírkert része. Lánya által 1985-ben adományozott tárgyi relikviái az érdi M. Földrajzi Múz. állandó kiáll.-án láthatók. Hagyatékából néhány fénykép és levél a mezőcsáti Kiss József Közösségi Ház és Könyvtárban lelhető fel. – Etiópia Tiszti Csillagának Lovagja Arany Érdemrend (1930), Herman Ottó-érem (1943). – Nevét viseli az ároktői ált. isk. Emlékét őrzi az isk. aulájában Sipos Sándor olajportréja, a Vadász Könyvklub Egyesület és a Mezőcsáti Vadásztársaság által sírjára helyezett emléktáblája, gyulai szülőhelye közelében – a Tiborc és a Vadaskert utca sarkán – felavatott emlékműve (Kiss László szobrász alkotása). F. m.: Abesszínia, a vadászok paradicsoma (Bp., 1940; nem teljes kiad. 1998); Afrikai vadászemlékek. Kittenberger Kálmánnal (Bp., 1970; 2. kiad. 1972). Irod.: (h. r.) [Péchy-Horváth Rezső]: Békésmegyétől Godzsámországig. Magyar orvos egy abesszíniai király szolgálatában (Békésmegyei Közlöny, 1925. ápr. 25.); Kálmán Gyula: M. K., Északkelet-Afrika vadászutazója (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 2, 1986, 33–38. p. ); MUL: 268–270. p.; ÚMÉL IV.: 684–685. p.; Eszenyi Miklós–Handa Gergely–Zahuczky László: A „királyok királyának” orvosa. Dr. M. K. orvos-vadász élete, 1894–1971 (Miskolc, 2014; M. K. műveinek teljes bibl.-jával); Pusztai Gabriella: Az abesszin császári udvar orvosa. M. K. In: P. G.: Senki sem élhet nemesebben. Magyar orvosok Fekete-Afrikában (Kunszentmárton, 2016, 87–109. p.). * Több helyen is: téves adat apja könyvtáros foglalkozása, téves és eltérő könyvének megjelenési éve: 1938, ill. 1942, téves az erdélyi Pecséren való munkássága! Fotó: ismeretlen felv., a család tulajdona Zahuczky László Mezősiné Kozák Éva; Kozák Éva; M. Kozák; 1969–1973 között: Ambrusné Kozák Éva; Amb rus Antalné Kozák Éva (1939. júl. 28. Bp. – 2016. ápr. 27. Bp.): régész. – Kozák Károly (1920–1989) régész unokahúga. Második férje Mezősi József (1928–2009) építész, néprajzkutató. – Az ELTE
