Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
L
210 Lovas sokszínű formavilágát. Célja a hagyományokon alapuló, ma is hordható kollekciók alkotása volt. Munkái itthon és külföldön számos egyéni és csoportos kiáll.-on szerepeltek. – 1984-ben családjával Magyarlukafára költözött, ahol a Baranya M.-i Múz.-ok Igazgatósága által helyreállított tájház vezetője lett. Az élő múz.-ként funkcioná ló épületegyüttesben kézműves alkotótáborokat, közművelődési programokat szervezett. 1990-től szervezte és irányította a Magyarlukafai Néprajzi Műhely munkáját, ahol többféle kézműves mesterséget is tanított. Férjével, Kékes Tóbiással megalapították a baranyai kézműveseket összefogó Kaptár Egyesület et és létrehozták a magyar lukafai Vendel Napi Búcsú programot. 1992-től a Kaptár vezetője volt. A lukafai tájház vezetése mellett 2005-től 2009. évi nyugdíjazásáig a pécsi Janus Pannonius Múz. múzeumpedagógiai mun katársaként számos programot, rendezvényt szervezett. Nyugdíjas éveiben a Hagyományok Háza felkérésére elkészítette a 120 órás viseletvarró képzéshez szükséges közművelődési akkreditációs anyagot. – A Népművészeti Egyesületek Szövetségének és a vidékfejlesztéssel foglalkozó Szinergia Egyesületnek is elnökségi tagja volt. – A Népművészet Ifjú Mestere (1983), a Népművészeti Egyesületek Szövetségének Király Zsiga-díja (1998), a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség Nívódíja (2004), a Baranya M.-i Közgyűlés Kulturális díja (2006). Fotó: Kékes Tóbiás felv., a család tulajdona Kékes Tóbiás
