Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
L
209 Lovas u. 3. alatti földszintes épületben megnyílt az Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjt., ill. az anyagából rendezett állandó kiáll. – ~ a tárgyak gyarapításán, rendszerezésén túl tud.-os kutatómunkát is végzett. Megírta a megye gyógyszertárainak történetét, rendszeresen jelentek meg a gyűjt.-e anyagát népszerűsítő publikációi, számos tud.-os dolgozatot, cikket közölt a gyógyszerészet és orvostörténet különböző témaköreiből, a megye híres gyógyszerészeiről, a gyógyszerész szakma és az egészségügy történeti vonatkozásairól a Gyógyszerészet, a Gyógy szerésztörténeti Diárium, az Orvostörténeti Köz lemények, vmint napi- és hetilapok hasábjain. Rendkívül sokoldalú és tevékeny ember volt, többféle sportot űzött. 1938-ban kezdeményezte a vitorlázórepülés megteremtését, állandó résztvevője volt az autó- és motorversenyeknek. Több mint 15 évig vezette a Gyógyszertári Központ fotókörét, előadásaihoz, cikkeihez, kiáll.-aihoz több száz fényképet készített. Nyolc évig tanított a megyei gyógyszerészasszisztensi tanf.-okon, tagja volt több tud.-os társaságnak. – A M. Gyógyszerészeti Társaság Than Károly-emlékérme (1971), Katona Zsigmond-emlékérem (1975), Kátai Gábor-emlékérem (1978), Ernyey József-emlékérem (1983). F. m.: Ismerjük meg megyénkben a gyógyítás kiala kulásának történetét (Bács-Kiskun Megyei Kórház Évkönyve 1970–71, 383–400. p.); Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről (Cumania, III. 1975, 145–181. p.); További adatok a múlt századbeli magyar kolerajárvány történetéhez (Orvostörténeti Közlemények, 69–70, 1973, 311–319. p.); Fatégelyek a kecskeméti gyógysze résztörténeti szakgyűjteményben (Gyógyszerészet, 22., 1978, 265–269. p.). Fotó: Kecskeméti Katona József Múz. Mészáros Ágnes Lorencz József; indián nevén Sastoll (1925. aug. 11. Bp. – 2020. dec. 21. Bp.): magángyűjtő, autodidakta néprajzos, múzeumalapító. – Népisk.-i tanítói és üzemgazdász végzettséggel a villamosiparban dolgozott középvezetőként. 1948-ban csatlakozott Baktay Ervin western játékokat játszó csapatához, s az ő távozása után fontos szerepe volt annak fennmaradásában. Összegyűjtötte az 1930-as években használt tárgyaikat, s más mo.-i indiántáborozók tárgyaival kiegészítve kiáll.-sá szervezte. 1998-ban a kisoroszi művelődési házban nyílt meg, 2013 óta pedig Dunaharasztiban, a Helytörténeti Emléktárban látható a Baktay Ervin Indi án-cowboy Múz. ~ a gyűjt.-t – a kiállítóhely meg maradása mellett – 2016-ban a Néprajzi Múz. -nak ajándékozta, mellyel régóta élénk szakmai kapcsolatot ápolt. Részt vett a múz. É-amerikai tárgyainak meghatározásában, földolgozásában. Szervezésében 1999-ben a Néprajzi Múz. a Kenu és tipi c. kiáll.-on mutatta be a mo.-i indiántábo rozók tárgyait. F. m.: The North-American Pipes of the Ethnographical Museum (Acta Etnographica, XXXVIII, 1956, 180–183. p.); A síksági indiánok. In: Törzsi művészet. Szerk. Bodrogi Tibor (Bp., 1981, 24–32. p.); Mit ettek a vadnyugat hősei? Borsányi Lászlóval (Ezerjó sorozat, Bp., 1988); Baktay és az indián játékok. In: Az indológus indián. Baktay Ervin emlékezete. Szerk. Kelényi Béla (Bp., 2014, 273–281. p.); Tárgykultúra a táborban Baktay korában (1931–1955). Főzy Vilmával. In: Indiánok a Duna partján. Baktay Ervin indián könyve. Szerk. Főzy Vilma–Kelényi Béla (Bibliotheca Hungarica Artis Asiaticae 7. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múz. Bp., 2019, 139–169. p.); A Törzs élete Baktay után. Hegymegi Kiss Áronnal. In: Indiánok a Duna partján. Baktay Ervin indián könyve (Bp., 2019, 251–273. p.); A Lorencz gyűjtemény. A magyarországi indián táborozók tárgyai a Néprajzi Múzeumban. Főzy Vilmával (Néprajzi Értesítő, XCIX, 2018, 165–180. p.). Irod.: Főzy Vilma: Vadnyugati rönkház a Dunakanyarban (Néprajzi Értesítő, XCVIII, 2016, 67–77. p.). Fotó: Főzy Vilma felv. Főzy Vilma Lovas Kata (1951. nov. 2. Bp. – 2019. márc. 24. Pécs): textilmérnök, ruhatervező, közművelődési szakember. – Bp.-en végezte tanulmányait; a középisk.-i érettségi mellett angol nőiszabó képesítést is szerzett, majd a Könnyűipari Műszaki Főisk.-n textil üzemmérnökként diplomázott (1973). – A bp.-i Textilipari Kutató Int.-ben fej lesztő mérnökként dolgozott (1973–1984). Az 1970-es végétől tagja volt a Fiatalok Népművészeti Stúdiója kézműves alkotói csoportnak. Viseletkészítőként kutatta, újraalkotta, továbbfejlesztette a m. népviseletek
