Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
L
205 Lakner kanta”. In: „A cserép igazat mond, ha helyette nem mi akarunk beszélni.” Regionalitás a középkori és kora újkori kerámiában. Szerk. Simonyi Erika (Opuscula Hungarica 9., Bp., 2016, 417–437. p.); Árpád-kori templom Szegeden? Löffler Zsuzsannával (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Új folyam 6. Szeged, 2019, 367–371. p.). Irod.: A Móra Ferenc Múzeum 125 éve (1883–2008). Szerk. Zombori István (Szeged, 2008, 181–182. p.). Fotó: Linczer-Katkó Izabella felv. Löffler Zsuzsanna Laki-Lukács László; 1994-ig Lukács (1953. júl. 10. Miskolc – 2017. aug. 1. Edelény): könyvtáros, könyvtárig., honismereti kutató, textilgyűjtő. – A Debreceni Tanítóképző Int.-ben népművelő– könyvtáros szakon végzett (1975), az ELTE könyvtár szakán szerzett egy.-i diplomát (1983). – Képesítés nélkü li könyv táros Edelényben (1972–1974), a Kurityáni Bányász Művelődési Ház és Könyvtár vezetője (1974–1984), Miskolcon a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén M.-i Tanácsa Központi Könyvtárának ig.-ja (1984–1986), az edelényi Izsó Miklós Gimn. könyvtáros tanára (1986–1992), a városi könyvtár vezetője (1992-től), végül a könyvtárat, a művelődési házat és tájházat magában foglaló Edelényi Városi Könyvtár és Edelényi Művelődési Intézmények ig.-ja (1993–2002). Nevéhez kötődik az azóta jelentős mennyiségű saját gyűjt.-nyel bíró edelényi Borsodi Tájház alapítása (1988). Munkálkodott a Sárospataki Ref. Koll. fenntartásában működő hangácsi Szathmáry Király György Egyháztörténeti Múz. (2002) létre hozásán is. 2002-től szellemi szabadfoglalkozású volt, agyvérzése azonban 2008-ban rokkantnyugdíjba kényszerítette; hatalmas akaraterővel felépült betegségéből. – Vászonszövőként különösen vonzódott a textilek és vászonmunkák iránt; többezer darabos Bódva-völgyi textilgyűjt.-t hagyott utódaira. Kutatási területe földrajzilag a Bódva-völgye, tematikáját tekintve a néprajz számos területe, jeles személyiségek, családtörténet, egyháztörténet, feliratos téglák stb. Részt vett a borsodi földvár ásatási munkálataiban, s az e témában a Borsodi Tájházban rendezett kiáll. megvalósításában. Több tanulmánya és önálló kötete jelent meg, számos kiadványnak volt a szerk.-je vagy társszerk.-je (Szülőföldünk, Borso di Tájház Közleményei, Edelényi Füzetek). – Tag ja és tisztségviselője volt több orsz. és térségi szakmai társaságnak, egyesületnek; többek között a M. Könyvtárosok Egyesülete Borsod M.-i Szervezetének elnöke (1993–1998), a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesületnek elnökségi tagja az alapítás évétől haláláig (1996– 2017), ugyanitt megbízott elnök (1999-2001). – A Népművészet Ifjú Mestere (1986), Sebestyén Gyula-emlékérem (2007), Forster Gyula-emlékérem (2012), Bél Mátyás-emlékérem (2015), Sziny nyei József-díj (2015). F. m.: Szöveggyűjtemény Kurityán és a szuhavölgyi szénbányászat történetéhez. Összeáll., szerk. (Kurityán, 1993); Millenniumi Bódva-völgyi képeskönyv. Szerk. (Edelény, 2000); Edelény templomai és egyházközségei (Edelény, 2005); Borsodszirák. Fejezetek a település művelődés-és helytörténetéből. Összeáll., szerk. (Borsod szirák, 2006); Kegyelmi kérvény. Laki-Lukács Lászlótól, Laki-Lukács Lászlóról (Borsodi Földvár Kulturális Ala pítvány, Edelény, 2008). Hit, remény, szeretet. Vajányi Lajos református lelkész és tornai esperes élete és kora. Perkupai és Varbóci Egyházközség Gondviselés Református Diakóniai Központja. Perkupa, 2015. Irod.: Keszi Erika Zsuzsanna: L.-L. L. (Könyvtárvilág, 3., 2015. 4.; webmagazin: https://mke.info.hu/konyvtarvilag/2015/09/laki-lukacs-laszlo/2445/); Csirmazné Cservenyák Ilona: Búcsú L.-L. L.-tól (1953–2017) (Honismeret, 2018. 6., 99–101. p.); Bodnár Mónika: L.-L. L. (1953–2017), a Bódva-völgye elkötelezett kutatója (Szülőföldünk, 38–39. Miskolc, 2020, 34–37. p.); RÚL 13.: 76. p. * Csirmazné Cservenyák Ilona és Bodnár Mónika írásában betegségének éve téves: 2002, helyesen: 2008. Fotó: Lukács Boldizsár felv., a család tulajdona Bodnár Mónika Lakner János; szerzetesi nevén Lakner Ambró, OPraem (Ámbró, Ambrosius, 1864-től) (1847. jan. 11. Szombathely – 1898. dec. 3. Csorna): premontrei kanonok, házgondnok, tanár, régész. – 1864. szept. 21-én kezdte meg noviciátusát a Csornai Premontrei Apátságban, 1868. szept. 27-én tette le örök fogadalmát. A Győri Püspöki Líceumban, majd a Szombathelyi Püspöki Teológiai Líceumban tanult, 1872. jan. 16-án szentelték pappá. – Honvédségi segédlelkész a 75. zászlóaljnál (1878), a Csornai Tűzoltó Egylet elnöke (1882–1898), a Csornai Takarék- és Segélyegyleti Szövetkezet elnöke (1886–1897), községi képviselőtestület tagja, Sopron vm. Törvényhatósági Biz.-ának tagja.
