Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
197 Kubinyi Int. kvartermalakológiai gyűjt.-e nemzetközileg is igen jelentőssé, melyben az általa leírt tud.-ra új fajok is megtalálhatók: Ferrissia pleistocaenica, Gastrocopta moravica oligodonta, Gastrocopta sacraecoronae, Parmacella kormosi, Helicigona vertesi. Int.-i munkája mellett több hazai múz. gyűjteményfejlesztési munkájában is aktívan részt vett. Döntő érdeme volt a negyedidőszak modern rétegtani értelmezésének kidolgozásában. Hazai és külföldi folyóiratokban megjelent dolgozatainak száma meghaladja a 200-at. – A JATE címzetes egy.-i tanára (2001–2007), a KLTE (1983–1985) és az ELTE (2008–2010) meghívott előadója. Egy évtizeden át, 2002-ig a M. Rétegtani Biz. Kvarter Albiz.-ának elnöke. Tagja volt több hazai és nemzetközi szakmai szervezetnek (az INQUA Nemzeti Biz.-a, Magyarhoni Földtani Társulat, M. Malakológiai Társaság, M. Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya, Unitas Malacologica, European Quartermalacological Association, Deutsche Malakozoologische Gesellschaft). F. m.: Csigák, kagylók (Búvár zsebkönyvek. Bp., 1973; 2. kiad: 1981); Biostratigraphic division of Hungarian Pleistocene formations according to their mollusc fauna (Acta Geologica Hungarica, 26., Bp., 1983, 62–89. p.); A Földtani Intézet pleisztocén malakológiai típusanyaga. Pleistocene mollusc type material at the Hungarian Geological Institute (Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1978-ról, Bp., 1980, 359–383. p.); Quaterma lacological analyses modeling of the Upper Weichselian palaeoenviromental changes in the Carpatian Basin. Sümegi Pállal (Quaternary International, 91., Elsevier, 2002, 53–63. p.). Irod: Fűköh Levente: In memoriam Dr. K. E. (1935–2010) (Malakológiai Tájékoztató, 28. Gyöngyös, 2010, 5–19. p.); RÚL 12.: 801–802. p. Fotó: Fűköh Levente Fűköh Levente Kubinyi András, felsőkubini és deménfalvi (1929. jan. 28. Bp. – 2007. nov. 9. Bp.): történész, régész, egy.-i tanár, múz.-i osztályvezető. – Felesége Dr. Valter Ilona (1938–) régész. A felvidéki felsőkubinyi és deményfalvi ~ család leszármazottja, a család deménfalvi ágának utolsó tagja. A család tagjai közül a 19. sz.-tól kezdve számos jeles tudós került ki, elsősorban történészek és régészek. Szülei dr. ~ Aladár ügyvéd és Oszvald Margit középisk.-i tanár. – A Ciszterci Rend Bp.-i Szent Imre Gimn.-ában tanult és érettségizett (1939–1947). 1947-től a bp.-i PPTE történelem– latin szakának hallgatója, 1948-ig az Eötvös Collegium tagjaként. Az 1949. évi egy.-i reform során a latin szakot leadta, és felvette az újonnan létrehozott levéltár szakot. A középkor, azon belül különösen a történelmi segédtud.-ok tanulmányozása állt érdeklődése középpontjában Szentpétery Imre és Kumorovitz L. Bernát irányítása mellett. Egy.-i tanulmányait 1952-ben az ELTE-n fejezhette be. A történettud.-ok kandidátusa (Budapest története. 1440–1529. Kö zépkori fővárosunk, testvérvárosai és környékük a Hunyadi- és a Jagelló-korban c. disszertációjával, 1970), az MTA doktora (Társadalmi változások, gazdasági élet és államkormányzat Magyarországon. 1458–1526 c. értekezésével, 1986). – 1951-ben Békéscsabára helyezték ált. isk.-i tanárnak, majd egy.-i tanulmányai befejezése után a Borsod-Abaúj-Zemplén M.-i Levéltárban segédlevéltárosként dolgozott (1952–1954). Innen hívta meg 1954-ben Gerevich László, a BTM főig.-ja, hogy a tervbe vett ötkötetes Budapest Története monográfia szervezési feladatait elvégezze. Formailag az Újkori osztály történész-muzeológusi állását kapta meg, de kezdettől az ókorral és középkorral foglalkozó első két kötet szerkesztésével, a nagyszabású anyaggyűjtések, előtanulmányok szervezésével foglalkozott. A múz. Tanulmányok Budapest Múltjából c. év könyvét jelentős, a nemzetközi szakirodalomra is reflektáló várostörténeti periodikává fejlesztette. Mindemellett megkezdte várostörténeti kutatásait, és számos, máig meghatározó tanulmányt jelentetett meg a középkori Buda, Pest és Óbuda történetéről, ill. megírta a Budapest Története monográfia 1973-ban kiadott későközépkori fejezetét; az utóbbi munkája fejezetével nyerte el a kandidátusi címet. Kumorovitz L. Bernát nyugállományba vonulását (1969) követően felkérték a Középkori Osztály vezetésére (1969–1978), ezáltal szervező munkássága az osztály fő feladatát alkotó régészetre is kiterjedt. 1971-től az MTA Régészeti Biz.-ának tagja lett, tud.-os látóköre kibővült, megalapozva későbbi, iskolateremtő módszertanát, amellyel a középkort a történelem összes
