Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

K

185

Koroknay

szokás- és hiedelemvilágában c. dolgozatát, a dok

tori fokozatot végül nem szerezte meg. – Pályáját a kiskunfélegyházi Kiskun Múz.

-ban helytörténész, néprajzos munkakörben kezdte. Kiáll.-t és konferenciát rendezett a Kiskunság népművészete

címmel (Kiskunfélegyháza, 1978); a molnárfaragásokról írt első publikációja a konferencia kötetében jelent meg. Viseletkiáll.-t is rendezett (Suba és ködmön a Duna–Tisza közén, Kiskunfélegyhá

za, 1979). A váci Vak Bottyán Múz.

(ma Tragor Ignác Múz.) munkatársaként (1980–1983) ipartörténeti anyagot gyűjtött, s a váci céhekről (1981), a népi gyógyászatról rendezett kiáll.-t. Következő munkahelyén, az aszódi Petőfi Múz.-ban már néprajzosként dolgozott (1983–1996). Az általa leginkább ismert, kutatott terület a Galga-mente lett: a táj népművészete, szokásai, hiedelmei, viselet és jelrendszere, ill. a népi gyógyítás és a lakodalom. Terepmunkás néprajzos volt, aktívan gyűjtött, főleg a textilgyűjt.-t gyarapította, segítette a tájházak munkáját. Előadásokat tartott itthon és Ausztriában, Németo.-ban, Franciao.-ban. A Galga mente népművészete c. kiáll.-a több hazai múz. (Szentes, 1984; Szarvas, 1986, Jászberény, 1987) mellett Ausztriába (Gerersdorf, 1992) és Németo.-ba (Obernburg, 1992) is eljutott. Érdeklődése a népművészet jelrendszere felé fordult. Viselet és történelem, viselet és jel címmel konfe

renciát és ehhez kapcsolódóan kiáll.-t rendezett (Ünnepek és hétköznapok a Galga mentén, Aszód, 1996; Csorna, 1997). Monografikus kutatások résztvevőjeként (Tiszazug, Mozsgó, Kecel, Kiskunmajsa, Tápió-mente) a népi gyógyászat, ill. a lakodalom témát dolgozta föl. Maga is szervezett néprajzi kutatást Bagon; az eredményeket összegző tanulmánykötet egyik szerk.-je (1988). 1996-tól a Pest M.-i Múz.-ok Igazgatóságá

nak igh.-e, két ízben mb. ig.-ja. Éves szakmai konferenciákat szervezett minden szakág részvételével a megyében folyó kutatásokról. Az előadásokat az általa szerk. Pest Megyei Múzeumi Füzetek

sorozatban jelentette meg (1997–2001). 2002-től a M. Mező

gazdasági Múz.-ban dolgozott, az Agrártörténe

ti Főosztályt vezette (2003–2007). Figyelme a jelenkor felé fordult, részt vett a MaDok

és a 24. óra c. projektekben, amelyek a 20. sz. még fellel

hető, ill. a 21. sz. tárgyi és egyéb kulturális értékeinek gyűjtését, dokumentálását célozták meg. Ásó, kapa, nagyharang – Menyasszonyi viseletek és csokrok (2003), Karácsonyi képeslapok és kará

csonyfadíszek (2004) c. tárlatai mellett a legnagyobb érdeklődéssel kísért kiáll.-a a dohányzás kultúrtörténetét bemutató Hamvadó cigarettavég...

(Sá

toraljaújhely, Nyíregyháza, 2004; Bp., 2005; Tapolca-Diszel, 2007). Terveit, a teázás kultúr történe tének és a kávéházi életnek a bemutatását már nem valósíthatta meg.

F. m.: Népi gyógyítás a Tápió mentén.

In: Tápió mente néprajza. Szerk. Ikvai Nándor (Studia Comitatensia 16, 1985, 857–873. p.); Viseletek és szokások Zsámbokon.

Lapu Istvánnéval (Múzeumi Füzetek 33. Aszód, 1986); Népszokások és viseletek Kartalon (Kartal, 1992); Szín és forma változása a Galga menti asszonyok viseletében. In: Viselet és történelem, viselet és jel

. Konferenciakötet. szerk. is (Múzeumi Füzetek 45. Aszód, 1996, 147–159. p.); A kiskunsági fafaragások motívumkincse

(Studia Ethnographicae 2, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, 1998, 119–136. p.); Rozmaring a magyarországi paraszti ünnepnapokban (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001–2004, Bp., 2004, 150–169. p.).

Irod.: Zomborka Márta: In memoriam: K. Zs. emlékezete (1954–2009) (Néprajzi Hírek XL, 2011, 3, 80–83. p.).

Fotó: a család tulajdona

Sz. Tóth Judit

Koroknay Gyula; ered. Palkó

(1918. ápr. 30. Nyíregyháza – 2003. jún. 14. Nyíregyháza): művészettörténész, tanár. – A nyíregyházi Kir. Kat. Gimn.-ban tett érettségi vizsgája (1936) után a bp.-i PPTE latin–francia szakán végzett (1941), emellett olaszt és művészettörténetet is hallgatott. Fél évig ösztöndíjasként tanult a bolognai egy.-en (1942–1943). – A nyíregyházi Kir. Kat. Gimn.-ban tanított. 1943-ban behívták katonának; a M. Kir. I. Páncélos Hadtest Híradó Zászlóalja karpaszományos tizedeseként 1945 márc.-ában, a visszavonuláskor Városlődön súlyosan megsérült és szovjet fogságba került. 1948-ban térhetett haza; megszerzett orosz nyelvtudását a Lenin Int.-ben tanári diploma megszerzésével hasznosította. Régi munkahelyén, az államosítás (1948) után Vasvári Pál nevét viselő gimn.-ban folytatta a tanítást. 1954-től a Megyei Tanács Népművelési Osztályán dolgozott, de felesége volt katonatiszt apja miatt hamarosan egy városperemi ált. isk.-ba helyezték, ahonnan csak 1958-ban került vissza. Az állandóan a nyakában lógó fényképezőgépével megörökítette ’56 nyíregyházi eseményeit is. 1975-től