Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
178 Knöpfler mi isk.-ban kántortanító, ig., majd címzetes ig. 1912-ben külföldi tanulmányutat tett. Az I. vh. idején katona (1914–1916), 1919-ben a köztulajdonban vett elemi isk.-kat vezette, ezért vizsgálati fogságba került; szabadulása (1920. márc.) után Ausztriában és Németo.-ban élt, de 1920. ápr.-ban visszakapta állását. – Bonyhádon széles körű társadalmi aktivitást fejtett ki: a Prot. Kör vezetőségi tagja és elnöke, a Prot. Legényegylet vezetője, a Tűzoltó Egyesület parancsnoka, cserkészcsapat szervezője és vezetője, a Völgységi Tanítók Szaks zervezetének elnöke. Bonyhád egyik első hely történészeként régészeti és néprajzi tárgyakat gyűjtött, amelyeket a Bonyhádi Mártonnal létrehozott, rövid életű Bonyhádi Tájmúz.-ban (1958–1963) mutatott be. A II. vh. előtt kisebb ásatásokat is végzett Bonyhád környékén, a leletek egy része állítólag a MNM-ba, vmint a szekszárdi és a pécsi múz.-ba került. Kutatásait összegző helytörténeti monográfiája 1972-ben Münchenben németül jelent meg. A hazai német nyelvű irodalom jelese. Mintegy 300 szépirodalmi művet (meséket, elbeszéléseket, színpadi jeleneteket, verseket), helytörténeti, oktatási, nemzetiségi és egyéb cikket írt m. és német nyelven. – Nevét viseli a bonyhádi Vörösmarty Mihály Ált. Isk. német nemzetiségi klubszobája. F. m.: A Völgység földje és népe. Adatok a bonyhádi járás történetéhez. Összeáll. Boros Bélával, Kedves Henrikkel, Kékes Károllyal, Kolta Lászlóval, Réther Vilmossal (kézirat, Bonyhád, 1958); Bonyhád története az őskortól a felszabadulásig (kézirat, Bonyhád, 1970); Geschichte Bonyháds (Bonnhard) vor der Urzeit bis 1945 (Die Deutschen aus Ungarn 6., München, 1972). Irod.: –i. –y.: A bonyhádi tájmúz. bölcsőjénél (Tolna M.-i Népújság, 1959. nov. 1.); K. V. életmű-bibliográfiája. A bevezetőt írta és a bibl.-t összeállította G. Lengyel Éva (Szekszárd, 1989); Kerner Lőrinc: Leben und schaffen von Wilhelm Knabel. In: Wilhelm Knabel: Zur Heimat zieht der Brotgeruch [Aus dem Lebenswerk] (Bp., 1982); Kolta László: Bonyhádi arcképek (Bonyhád, 2000, 80–81. p.); Iskolabarát Völgységi Múz. Összeáll. Szőts Zoltán (Völgységi Füzetek 16., Bonyhád, 2011, 8–9. p.); Bonyhád lexikon. Szerk. Steib György (Bonyhád, 2017, 290–291. p.). *Bonyhád lexikon: téves halálozási adat: Szekszárd. Fotó: Herman Bechtel, Helmut–Szendi, Zoltán: Tradition und Modernität in der ungarndeutschen Literatur http://lehrbuch.udpi.hu/wilhelm-knabel K. Németh András Knöpfler Gyula, Zarándi (1850. Felsőpián, Sze ben vm. – 1916. szept. 20. Bp.): geológus, bányatiszt, bányafőtanácsos. – A selmecbányai Bányászati Akad.-n bányászatot és kohászatot tanult. Az újonnan megalakult Kolozsvári Tudományegy.-en Koch Antal (1843–1927) első ásvány–földtan asszisztense, egyben az Erdélyi Múz.-Egyesület múz.-i segédőre volt (1872–1876), közben (1873 őszétől) párhuzamosan hallgatta tanára előadásait is, majd visszakerült Selmecbányára, szintén tanársegédként, ezúttal Winkler Benő (1835–1915) mellett tanított (1879-ig). Utóbb a Hunyad vm.-i Nagyágon bányatiszt (1909-ig), a körmöcbányai Bányahivatal főmérnöke, majd ig.-ja (1916-ig), végül a Bp.-i Pénzügy Min. bányatanácsosa, utolsó évében pedig főtanácsosa volt. F. m.: Néhány földtani kirándulás Erdély déli határhegy ségébe (Erdélyi Múz.-Egylet Évkönyve, Új folyam IV., 1876, 105–116. p.); Előleges jelentés [Selmecz geologiai monographiájához] (Földtani Közlöny, VIII. 11–12., 1878, 327–330. p.); A körmöczi Nádor-altáró története (Bányászati és Kohászati Lapok, XXXII. 17., 1899, 319–326. p.). Irod: Zsámboki László: A selmeci bányászati és erdészeti akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735–1918 (Miskolc, 1983, 218. p.); Wanek Ferenc: Koch Antal asszisztensei a Kolozsvári Tudományegyetemen. In: Cseke Péter, Hauer Melinda [szerk.]: 125 éves a kolozsvári egyetem (Kolozsvár, 1999, 91–111. p.); Wanek Ferenc: Erdélyi tudománytörténeti évfordulók 2010. szept.‒okt. (földtan–bányászat): K. Gy. (EMT tájékoztató, XXI. 2010. 11–12., 5. p.). Wanek Ferenc Kocsis Gyula (1949. júl. 12. Bp. – 2015. ápr. 19. Bp.): etnográfus, középisk.-i tanár, múzeumig., egy.-i oktató. – Felesége Nagy Varga Vera etnográfus, muzeológus. – Az ELTE BTK néprajz és történelem szakán végzett (1968–1973). Az ELTE BTK Néprajztud.-i Doktori Isk.-jában folytatta posztgraduális tanulmányait (1996–2002), a PhD-fokozatot 2002-ben szerezte meg A Jász ság társadalma, népessége, gazdálkodása a XVI–XVII. században c. értekezésével. – A diploma megszerzése után szerződéssel előbb a Néprajzi Múz. -ban, rövid ideig a Jász Múz. -ban dolgozott, majd a Pest M.-i
