Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
175 Kiss Irod.: Paládi-Kovács Attila: K. K. L. köszöntése (Néprajzi Hírek, 7., 1978. 1–2, 6–8. p.); Balassa Iván: A 75 éves K. K. L. köszöntése (Néprajzi Hírek, 12., 1983. 1–2, 23–24. p.); Paládi-Kovács Attila: K. K. L., az anyagi kultúra kutatója (Ethnographia, 119., 2008. 1–3, 193–205. p.); K. K. L. századik születésnapja (Néprajzi Hírek, 37., 2008. 1, 60–63. p.); Krámos Zsolt–Szabó Gyula–Tari János: K. K. Mozgóképek: Digitális mozgóképtár K. K. L.-tól/ról 100. születésnapjára (A M. Néprajzi Társaság DVD-ROM kiadványa. Bp., 2008); Szilágyi Miklós: K.-K. L.-tól búcsúzunk (Néprajzi Hírek, 41., 2012. 4, 65–66. p.); Bereczki Ibolya: K.-K. L. (1908–2012) (Erdélyi Múzeum, 74., 2012. 4, 194–195. p.); Granasztói Péter: Hetvenöt éves a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára/Etnológiai Archívuma: Megemlékezés K. K. L.-ról, a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának megalapítójáról (Néprajzi Hírek, 42., 2013. 4, 32–35. p.); Paládi-Kovács Attila: K. K. L., az anyagi kultúra kutatója. In: Magyar népkutatás a 20. században (Bp., 2018, 178–187. p.); RMIL; RÚL 12: 480. p. Fotó: Néprajzi Múz. Selmeczi Kovács Attila Kisfaludiné Parragi Györgyi: → Parragi Györgyi Kiss Áron, hegymegi (1845. jún. 21. Porcsalma – 1908. okt. 15. Bp.): pedagógus, iskolaig. – Apja Kiss Áron (1815–1908) ref. lelkész, püspök, anyja Munkácsi Joó Julianna, testvére Kiss Kálmán iskolaig. (1843–1913), felesége: Török Erzsébet, Török Pál (1808–1883) ref. püspök lánya. – Elemi isk.-it és a gimn. alsó osztályait Szatmárnémetiben végezte, majd a sárospataki ref. főisk. gimn.-ában tanult (1858– 1862) és érettségizett (1862), ill. tanítói képesítést szerzett (1862), uo. az akad.-i tagozaton filozófiát, teológiát és jogot hallgatott (1863–1867), majd Sárospatakon lelkészképesítő (1867), Eperjesen bírói és ügyvédi vizsgát tett (1870). A Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegy.-en bölcsészdoktori fokozatot szerzett (1874). – Egy évig segédtanár volt a sárospataki ref. tanítóképző int.ben (1866–1867), segédlelkész Szatmárnémetiben (1867), magánnevelő a báró Uray családnál Eperjesen, Pozsonyban, majd Pesten (1867–1870). Bécsben, Prágában, Drezdában, Gothában, Karlsruhéban, Bernben ösztöndíjas (1871), majd Svájcban és Olaszo.-ban tanulmányozta az oktatási rendszert és a helyi tanítóképzőket (1873). A nagykörösi ref. tanítóképző ig.-ja (1870–1875), a Paedagogium (bp.-i I. ker.-i állami polgári és elemi isk.-i tanítóképző int. és az ezzel kapcsolatos gyakorló polgári isk.) m. nyelv és pedagógia tanára (1875–1907). 25 éves tanári jubileuma alkalmával címzetes ig.-nak nevezték ki (1892), majd a Paedagogium ig.-ja volt (1899–1907). – Sokoldalú elméleti és gyakorlati munkássága elsősorban a hazai pedagógia fejlődését szolgálta. Neki köszönhetjük a m. neveléstörténet megalapozását, ezért György Aladár „a m. neveléstörténet Liviusának” nevezte. Számos elemi isk.-i tankönyvet és módszertani könyvet írt, 1879 és 1905 között 23 önálló vagy társszerzős könyve jelent meg. Úttörő munkát végzett a m. gyermekjátékok ösz szegyűjtésének kezdeményezésével, majd az ösz szegyűjtött anyagot feldolgozta és megjelentette. Jelentős szerepe volt az Orsz. Tanszermúz. létre hozásában és annak működtetésében. 1872-ben javasolta egy központi pedagógiai könyvtár létrehozását. Az Orsz. Tanszermúz. (1896-tól Orsz. Tanszermúz. és Paedagógiai Könyvtár) megalapításával (1877) egy időben a Néptanítók Lapjá ban írt cikkében (1877. jún. 10.) vázolta a Tanszermúz. feladatait, szorgalmazta, hogy a múz. legyen az a központ, ahol a pedagógiai irodalmat összegyűjtik. A múz. alapításától nyugalomba vonulásáig tagja volt a Orsz. Tanszermúz. munkáját segítő felügyelő biz.-nak; e tisztében részt vett abban a munkában, amely egy pedagógiai régiségosztály felállítása céljából az Orsz. Levéltár és Egy.-i Könyvtár anyagát vizsgálta át. Kiáll.-t állított össze Comenius születésének 300. évfordulójára (a Paedagogium épületében, 1892). Jelentős neveléstani magánkönyvtára volt, amelyet a Paedagogiumnak ajándékozott. – Publikációi jelentek meg az alábbi lapokban: Néptanítók Lapja , Magyar Tanügy , Egyházi Reform, Ethnographia , Magyar Philoso phiai Szemle, Magyar Könyvszemle , Figyelő – Iro dalomtörténeti Közlöny, Protestáns Szemle . Szerk. a Pedagógiai Társaság Évkönyvei t (1877–1879), a Tanítók Könyvtárát (1880–1881), a Kis Tükör c. népisk.-i kézikönyvsorozatot (1884–1892) és a Felső Népi és Polgári Iskolai Közlönyt (1884–1892). A Néptanítók Lapja segédszerk.-je (1876–1895), a Reform c. folyóirat isk.-i rovatvezetője (1875–1876). – Közreműködött számos pedagógiai szervezet alapításában vagy munkájában. Kezdeményezője és titkára volt az 1877-től 1882-ig működő Paedagógiai Társaságnak, majd az 1891-ben újjáala-
