Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

I

148

Istenes

rajzkutató, muzeológus. – A kolozsvári Bolyai Tudományegy.-en történelem–filozófia szakos tanári oklevelet szerzett (1952). – Mezőbándon (1952), Kézdivásárhelyen tanított (1953–1970). 1970. szept.-től a Turóczi Mózes 1848-as ágyúöntő kézdivásárhelyi házában megnyílt Gábor Áron-kiáll. és a céhtörténeti emlékkiáll. muzeológusi és részlegvezetői feladataival bízták meg. Helyismereti és gyűjtőmunkája eredményeként 1972. márc. 3-án, a Kovászna m.-i Múz. részlegeként nyitották meg Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múz

.-ot, ahol részlegvezetőként dolgozott (2001-ig). A város 11 (9 céhes) mesterségének összegyűjtött szerszám- és szervezeti emlékeiből rendezte be a múz. névadó alapkiáll.-át. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc helyi vonatkozású dokumentumait és emlékanyagát a várostörténeti alapkiáll. keretében állította ki. Kortárs képzőművészeti tárlatokat szervezett (1972–2001); a kiállító művészek által adományozott munkákból létrehozta az intézmény képzőművészeti gyűjt.-ét. Tud.-os munkásságának fontosabb területei: helytörténet, jeles kézdivásárhelyi személyek, a céh- és kézműipartörténet kutatása. Helytörténeti jellegű írásai a Megyei Tükör (1970, 1972), a Székely Újság

(1990), Az Ige

(1991), a Háromszék

(1992–1995, 2000, 2004), a Székely Hírmondó (1996–2007), a Honismeret

(2000, 2002), a Kézdivásárhely Képes Kalendáriuma

(2001–2003), a Székelyföld

(2002), a Kézdivásárhely Évkönyve (2004–2007), a Művelődés

(2004, 2005) c. periodikákban jelentek meg. Az írások egy része 1996-tól a kézdivásárhelyi Siculus Rádióban is elhangzott – A Földi István Közművelődési Egyesület alapító tagja és elnöke (1990–1993), a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesületének alapító tagja (2000), a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület és az Erdélyi Múz.-Egylet (EME) tagja. – A kézdivásárhelyi RMDSZ alapító tagja és elnöke (1992–1994), a tanácsadó testület tagja (1994–1996), városi önkormányzati képviselő (1992–1996). – Széchenyi Társaság Diplomája (1991), Kultúra Szabadságáért Díj (1997), Kézdivásárhely Pro-Urbe díja (1998), az EMKE Bányai János díja (2002), Pro Comitatu Covasnae-díj. – A Céhtörténeti Múz. jelenleg ~ nevét viseli.

F. m.: Céhek és céhhagyományok Kézdivásárhelyen

. In: Kézdivásárhely. Várostörténeti képes album. Szerk. Sylvester Lajossal (Kézdivásárhely, 1972); Céhpecsétek és céhbehívótáblák a Kézdivásárhelyi Múzeum gyűjteményében (Aluta, 6–7., 1974–1975, 113–141. p.); A kézművesség és a kisiparosok helyzete a századfordulón, Kézdivásárhelyen. In: VII. Kézművesipartörténeti Szim

pózium (Veszprém, 1991); Céhek, mesterségek múzeuma

(Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője, II. 1992.

1–2. sz. 22–27. p.); A céhes élet időrendje

(Aluta, XIX, Acta Hargitensia II, 1995, 173–180. p.); A Kézdivásárhelyi Múzeum rövid története. In: Emlékkönyv a Kézdivá

sárhelyi Múzeum 25. évfordulójára. Szerk. és társszerző (Sepsiszentgyörgy, 1997, 6–35. p.); 150 éves a Székely Hírmondó (Acta Siculica, 2000, 109–130. p.); Amit a céhes városról tartozunk még elmondani. In: Földi István: Századelő az udvartereken (Kolozsvár, 2004, 216–229. p.); A rendtartó székely város. Tanulmányok, cikkek, beszélgetések Kézdivásárhely múltjáról és múzeumáról. Szerk. Szabó Judit (Kolozsvár, 2012)

Irod.: RMIL, 1991: 361. p.; Romániai magyar ki-kicsoda (1997, 258. p.); Cserey Zoltán: Elment a múzeumalapító I. L. (1928–2007) (Háromszék, 2007. ápr. 4.); S. Lackovits Emőke: I. L. (1928–2007) (Magyar Múzeumok, 2007. 2. Nyár); I. L. életrajza. In: Emlékkönyv a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium és Református Kollégium 1946/47-ben végzett diákjainak 60. éves baráti találkozójára (2007, 53–54. p.); Pakó László: A céhes város és mindenese (Erdélyi Múzeum, 2012. 3., 171–174. p.); A múzeumpedagógus. I. L. (1928–2007) muzeológus portréja (Vörös T. Balázs, DVD, 2012).

Fotó: Koncz Pál felv., Incze László Céhtörténeti Múz. Fotótár F.16.118

Dimény Attila

Istenes József (1913. dec. 10. Kiszsidány – 2001. okt. 26. Kiskőrös): tanár, iskolaig., múzeumig. – A Szegedi Tanárképző Főisk.-n m.–történelem szakon végzett (1955). – Kiskőrösön tanító (1940–1957), majd nyugdíjazásáig a helyi szakmunkásképző isk. ig.-ja, közben a Petőfi Szülőház

vezetője is (1950–1985). Népművelési ügyvezetői megbízottként az 1948/49. évi Petőfi Emlékbiz. tagja, a centenáriumi Petőfi-rendezvények szervezője. Tevékenysége során vált kiáll.-sal is berendezett intézménnyé az egész szülőház, 1953 óta Kiskőrösön látható a Petőfi-bútorok és relikviák egy része. Petőfi születésének 150. évfordulóján a program egyik főszervezője. – 1960-ban Kiskőröst képviselte a Petőfi Sándor szülőhelyéről szóló akad.-i vitában, amelyben a biz. a ma is vallott megállapítást tette: Kiskőröst a költő tényleges szülőhelyének, Kiskunfélegyházát Petőfi „eszmei