Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
H
134 Hofer (vándorkiáll., többek között Münchenben), Out of Rome. Élet a Római Birodalom két városában (1997–1998, Bp., Augst, Svájc), Kincsek a város alatt és az Év leletei sorozat kiáll.-ainak elkészítésében. – A M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat, a M. Limesszövetség, az ICOMOS tagja (2006-tól), a M. Régész Szövetség alapító tagja (2006), a Fegyelmi Biz. elnökhelyettese, majd elnöke. F. m.: Előzetes jelentés az aquincumi II–III. századi legiotábor déli, valamint a IV. századi erőd nyugati frontján végzett kutatásokról (Budapest Régiségei, 24, 1976, 71–77. p.); Registratur des Fundmaterials der neuen Freilegungen in der Víziváros. In: The Roman Town in a Modern City. Aquincum Nostrum II. (Bp., 1998, 259–263. p.); Az aquincumi helytartói palota. In: Aelius Aristeidés: Róma magasztalása. Szerk., ford. Szlávik Gábor (Bp., 2002); Magyarország történeti helységnévtára – Nógrád megye (1773–1808). Összeáll., szerk. I–II. (Bp.–Salgótarján, 2002); Római kori rakpart maradványai a Hajógyári-öbölben. Tóth János Attilával (Bp., 2004); Aquincum. Ókori táj – ókori város . Szerk. Schweitzer Ferenccel (Bp., 2010; angol nyelven: Aquin cum: Ancient Landscape, Ancient Town, Bp., 2014); Aquincum kezdetei és a településszerkezet változásai a Vízivárosban a római kor évszázadaiban. Régészeti adatok Aquincum – Víziváros történetéhez (Budapest Régiségei, 44, 2011, 165–182. p.). Irod.: Zsidi Paula, Méreg Erzsébet, Bordás Attila: H. K. K. (1950–2019) (Budapest Régiségei LI. 2018, Bp., 2020, 331–340, 341. p.) Fotó: BTM Aquincumi Múz. Nagy Alexandra Hofer Tamás (1929. dec. 29. Bp. – 2016. ápr. 6. Bp.): etnográfus, antropológus, múzeumig., címzetes egy.-i tanár. – Testvére Hofer Miklós Ybl-díjas építész. Felesége Flórián Márta etnográfus. – A néprajzzal már középiskolás korában megismerkedett. Édesapja, dr. ~ Miklós kúriai bíró, a M. Néprajzi Társaság díszoklevéllel elismert pártoló tagja, maga is fényképezett paraszti épületeket. – ~ az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc százéves évfordulójára hirdetett pályázaton ifjúsági első díjat nyert a Szentmártonkátán végzett életrajzi gyűjtéséből készült kéziratával. A bp.-i tudományegy. földrajz–történelem–néprajz szakán tanult (1948–1953), s muzeológusi diplomát szerzett (1953). Főként Tálasi István történeti, forráselemző-rekonstruáló felfogása, Fél Edit etnoszociológiai, Vajda László etnológiai előadá sai ala kították szemléletét. Doktori disszertációját a paraszti tevékenységek, épületek térbeli megszervezéséről írta az alföldi kertes települések példáján (1958, PhD átminősítés: 1994). Amerikai Ford-ösztöndíjjal a University of Chicagón posztgraduális kulturális antropológiai tanulmányokat folytatott (1966–1967). – A Néprajzi Múz. muzeo lógusa (1952–1963), osztályvezetője (1963–1977), tud.-os titkára (1977–1980). Az MTA Néprajzi Kutatócsoport, majd Int. osztályvezetője (1980– 1992), igh.-e (1985–1990). Mb. előadó/docens az ELTE BTK kulturális antropológia programján, ill. tanszékén (1991–2004), uo. címzetes egy.-i tanár (2004). A Néprajzi Múz. főig.-ja (1992–1997). Mb. előadó Miskolci Egy.-en és a Pázmány Péter Katolikus Egy.-en (1998–1999). Európa-szerte, különösen Németo.-ban, Skandináviában, vmint az Egyesült Államokban rendszeresen tartott egy.-i és konferenciaelőadásokat, részt vett nemzetközi kutatásokban. Külföldön a legismertebb m. néprajzkutatónak számított. Több mint 40 önálló kötete jelent meg m. és idegen nyelveken (beleérve a társszerzős műveket és az új kiadásokat is). Szaktanulmányainak, előadásainak, könyv- és kiállításismertetéseinek, szakmai jellegű sajtócikkeinek száma meghaladja a négyszázat. Kiterjedt szerk.-i munkásságában kitüntetett szerepet játszott a Ethnographia szerkesztése (1975–1991). Kezdeményezésére indult az Európa Kiadó Népművészeti örökségünk c. könyvsoroza ta a megyék népművészetéről (1987). Néprajzi terepmunkát, terepbejárást végzett mintegy 60 településen, a Ny- és D-Dunántúltól, Nemespátrótól, Tiszaigartól Gyimesig, Moldváig, a szlovákiai m. és szlovák falvakig, vmint több ízben Romániában, Mexikóban (1966), Bulgáriában (1981, 1985). 1954-től több mint tíz éven át Fél Edittel együtt a Heves m.-i Átányon monografikus községtanulmányt folytatott. A kutatás eredményeiből három monográfia született, amelyek a legteljesebb leírást nyújtják a paraszti világról, annak megszűnése előtti állapotában. A kötetek angolul, ill. németül az Egyesült Államokban (1968), Németo.-ban (1972) és Dániában (1974) jelentek meg, m. nyelven viszont csak évtizedekkel később (1997, 2010, 2016). A kutatás a könyvek mellett cikkek, módszertani tanulmányok, előadások révén világszerte ismertté és mintává vált,
