Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
A szerkesztő előszava. Útmutató a könyv használatához
XII mellékjeles (ékezetes vagy idegen nyelvi) betűk (á, é, ó, ú, ţ, č stb.) besorolási értéke a mellékjel nélküliekével megegyezik, azaz pl. az a és á, az e és é kezdetű címszavak folyamatos ábécébe kerültek. A besorolás alapja mindenkor a családnév vagy az illető személy által leggyakrabban használt név. Azonos vezeték- és keresztnevű személyek esetében a sorrendet a születési dátum dönti el. A kötetben csak a lexikonok legáltalánosabban használt rövidítéseit alkalmaztuk, a szerkesztőbizottság e döntése a szöveg könnyebb olvashatósága érdekében született. A használt rövidítések listája alább megtalálható. Néhány (szubjektív) szerkesztői megjegyzés A szöveg végső formája a szerkesztés, a lektorálás, illetve a szerkesztőbizottság lektori munkája során alakult ki. A szerzői kéziratokból hiányzó, de a könyvészeti forrásokból elérhető adatokat a szerkesztő és a lektorok igyekeztek pótolni. A felkért szerzők – 277 tudós kutató: többnyire múzeumi, valamint egyetemi és kutatóintézeti szakemberek, gyakran a lexikonban szereplő személyek pályatársai, rokonai, hivatali utódai – a maguk habitusa, felkészültsége, stílusa, anyagismerete, lelkiismeretessége alapján – készítették el a lexikon cikkeit. A megannyi stílus, a különböző adatválogatások és -csoportosítások valamiféle egységes formába, szerkezetbe rendezését a kötet szerkesztője kísérelte meg a szerkesztőbizottság által jóváhagyott szempontok alapján. A lexikoncikkeknek ez a stiláris és szerkezeti egységesítése olykor fájdalmas munka volt, mivel gyakran kiválóan megírt kéziratokat kellett egy közösen kialakított formába-stílusba, szerkezetbe kényszeríteni. Az egységesítő munkára a szerkesztő saját stílusa, a lexikonról mint műfajról vallott szakmai felfogása óhatatlanul rányomta a bélyegét, még akkor is, ha maximálisan igyekezett megőrizni a szerzői szövegek értékeit, stílusát. Szerzői „jó adatot” – vállalva a szerkesztői „következetlenség” vádját – akkor sem hagytunk el, ha azt az adatcsoportot a többi cikk nem tartalmazza. A szerkesztőbizottság lektori munkája során elfogadott egységesítő munkát – s ennek a szerkesztő tudatában van – nem lehet közmegelégedésre végezni. Minden szerzőnek tudnia kell azonban, hogy a szerkesztő és a szerkesztőbizottság nem a munkájukat akarta felülbírálni vagy megcsonkítani; a cél a kötet használhatóságának fokozása, egységessé formálása volt. Szerzőink áldozatos, nagyrészt elsődleges forrásfeltáráson alapuló munkáját a kiadó és a szerkesztőbizottság ezúton is megköszöni, a kényszerű, a fenti szempontok szerinti változtatásokért pedig megértésüket kéri. A szerkesztőbizottság és a szerkesztő tudatában van annak, hogy a kötet használati értékét növelné a magyar muzeológia múltjának teljességre törekvő szervezeti, fogalmi stb. vonatkozásainak rögzítése, valamint egy mutatórendszer (múzeumi, intézményi, személy- és földrajzi nevek, publikációs fórumok mutatója stb.), ami megkönnyítené az olvasó, a lexikonhasználó számára az adatok közötti minél több szempontú keresést. Erre sajnos most nem volt lehetőségünk, de ezt a hiányosságot bizonyos mértékben ellensúlyozza, hogy a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok két kötete kereshető online adatbázisban is használható. Tudatában vagyunk annak is, hogy a könyvben közölt életrajzok nem ölelik fel a kívánt teljességben a szakma teljes vagy akárcsak megismerésre méltó névanyagát. A feladat nehézségét jelzi, hogy olyan személyek is e körbe tartoznak, akikről még nem jelent meg átfogó életrajz, lexikoncikk. Számos személy fájdalmas hiányával már a munka során szembesülnünk kellett, de még számos olyan életpálya lehet, amelyek feltárása, megismerése a múzeumtörténeti munkálatok fontos feladata lesz az elkövetkező időszakban. Munkánk ilyetén hiányosságait a megfelelő adatbázisok, múzeumi archontológiák hiánya valamelyest mentheti, de nem hagyható szó nélkül, hogy néhány felkért szerző végül is nem vállalkozott a feladatra, másrészt bizonyos cikkek megírására nem sikerült szerzőt találni. Tudjuk, hogy munkánk lezáratlan és lezárhatatlan. A szerzők, a szerkesztő által nem ismert vagy nem elérhető adatok sokasága lappanghat, s ezek előkerülése nyilván növelné a könyv és az egyes cikkek értékét. Ezen adatok birtokában nyilván hitelesebb, árnyaltabb, részletesebb képet adhatnánk az illető személyről és munkásságáról. Ezért is kérjük végezetül a könyv olvasóit, használóit, hogy ne csak a megjelent szöveget érintő – jogos – kritikáikat, hanem az általuk ismert, a kötet-
