Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

F

106

Füzes

szerkesztése, ill. egyes részeinek megírása (1997). Kiállításfejlesztő munkásságának kiemelkedő állomásai a Skanzen Kisalföld, majd Ny-Dunántúl tájegységeinek átadása, vmint az Alföldi mezőváros tájegység építkezésének beindítása. Nyugdíjba vonulása után is aktív szakmai, közéleti tevékenységet folytatott. A M. Millenniumi Kormánybiztos hivatalának megbecsült munkatársaként a nagyszabású ünnepségsorozat keretein belül a m. múzeumügy méltó megjelenítésén fáradozott (1998–2001). Alapító elnöke, majd haláláig tb. elnöke volt a Mo.-i Tájházak Szövetségének (2002-től), amely tisztségében orsz. szintre emelte a népi műemlékvédelem ügyét. Munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tájházak a helyi identitást erősítő közösségi térré váljanak. Soha nem szakadt el legkedvesebb munkahelyétől, a Skanzentől; 1995-től haláláig a Szentendre Szabadtéri Néprajzi Múz. Közalapítvány elnöke volt. Munkássága felbecsülhetetlen értékű a m. népi építészet és népi kultúra megőrzése, vmint a hazai és nemzetközi skanzenológia megújítása terén. – Több hazai és külföldi tud.-os egyesületnek és szervezetnek is tagja volt. 25 éven keresztül a M. Néprajzi Társaság vezetőségének, ill. választmányának a tagja, pénztárosa, majd alelnöke (1990–1994), a M. Néprajzi Társaság belföldi t. tagja (1995). – Móra Ferenc-emlékérem (1989), a M. Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, polgári tagozat (1995), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán Közművelődési Díja (1996), Györffy István-emlékérem (1997), a Nemzeti Kulturális Örökség miniszterének Életfa-díja (1999), Forster Gyula-díj (2000).

F. m.: Baranya népe.

A Janus Pannonius Múzeum állandó néprajzi kiállításának vezetője. Mándoki Lászlóval (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei, 5. Pécs, 1963); A magyarországi szántalpas hombár (Ethnographia, 75, 1964. 1, 1–35. p.); A gabonás vermek problematikájához

(Ethnographia, 84, 1973. 4, 462–481. p.); A gabona tárolása a magyar parasztgazdaságokban (Bp., 1984); Magyar néprajz. IV. Életmód. Társzerző, szerk. is Kisbán Eszterrel. Főszerk. Balassa Iván (Bp., 1997; az általa írt részek: Bevezetés, 91–92. p.; A népi építészeti emlékek védelme, 309–325. p.); A duda (gájda) készítése Mo

hácson (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs, 1958, 179–186. p.); A skanzenek alapításának motivációi

(Ház és Ember 21. Szentendre, 2009, 169–172. p.); A szántalpas hombártól a tájházig. F. E. válogatott írásai 1956–2012. Szerk. Bereczki Ibolyával és Cseri Miklóssal (Szentendre, 2012).

Irod.: Tanulmányok F. E. 70. születésnapja alkalmából (Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15., Szentendre, 2002: benne: Kósa László: F. E. hetvenéves, 7–8. p.; Cseri Miklós: F. E. és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 9–24. p.; T. Bereczki Ibolya: F. E. irodalmi munkássága, 15–20. p.); Cseri Miklós: F. E. 70 éves (Magyar Múzeumok, 8, 2002, 47–58. p.); Sári Zsolt: „Egyedül nem lehet múzeumot csinálni”: F. E., a skanzen egykori főigazgatója (Múzeumcafé, 13, 2019. 1–2, 161–168. p.); RÚL 7: 803. p.

Fotó: Deim Péter felv., Szentendre, 2005 k.

Cseri Miklós