Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
99 Forgon szablya és a prágai kard (Szeged 2000); László Gyula, a régész. In: László Gyula 1910–1998. Emlékkönyv. Szerk. Balassa Iván, László Emőke (Bp., 2001, 149–270. p.). Irod.: A főigazgató. Riporter: j.gy. (Magyar Nemzet, 1986. szept. 13., 5. p.); Trogmayer Ottó: Laudatio F. I. tiszteletére (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, 9, 2003, 9–11. p.); RÚL 7.: 415–416. p.; ÚMIL; Szegedi ki kicsoda? (Szeged, 1999, 253. p.); Klima László: Fodor István (1943‒2021) (Archaeologiai Értesítő, 14, 2021, 271–273. p.); Langó Péter: Pósta Béla nyomdokain – Emlékezés F. I.-ra. (Magyar Régészet, 11. évf., 2.); https://mnm.hu/hu/muzeum/muzeumtortenet/ igazgatoink/fodor-istvan Fotó: MNM Adattára Révész László Fodor József (1922. máj. 3. Dunaszentgyörgy – 2006. szept. 21. Veszprém): agrármérnök, tanár, múzeumig. – Kecskeméti Mezőgazdasági középisk.-i és zsámbéki Mezőgazdasági akad.-i tanulmányok után a Gödöllői Agártud.-i Egy.-en agrármérnöki (1960), majd Bp.-en szaktanári oklevelet szerzett. – Dolgozott az Állami Gazdaságok Központjában (1949–1952), a M. Távirati Irodánál (1956-ig), ezután a Veszprém M.-i Tanács Művelődési Osztály munkatársa (1957–1958), a Hazafias Népfront Veszprém M.-i Biz. szaktitkára (1967-ig), a SZOT Balatonfüredi Oktatási Központ vezetője (1967– 1979). 1977-től a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat (VÁÉV) Munkásmozgalmi és Üzemtörténeti Klubjának vezetője, az ebből létrehozott Dunántúli Építőipartörténeti Gyűjt. (DÉGY) vezetője (1982–1990), majd a M. Építőipari Múz. (MÉM) első ig.-ja (1990–1991). – Jelentős ipartörténeti munkája, a VÁÉV építésének története kéziratban maradt. 1977-től az általa vezetett klub keretében az építőipari hagyományokat őrző tárgyi és írásos emlékeket, bélyeges téglákat, építőipari gépeket, építőelemeket gyűjtötte, rendszerezte, s 1982-ben már jelentős kiáll.-t rendezett. A VÁÉV felszámolását követően alapítványi támogatással működtette a gyűjt.-t, s elérte, hogy azt M. Építőipari Múz.-má minősítsék (1990. okt). Közel félszáz könyvet, tanulmányt írt. – Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1962), Podmaniczky-díj (1995), Műemlékvédelemért emlékérem (1991), Pro Comitatu díj (2002). – Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben található. F. m.: Veszprémi Szabadtéri Építőipari Gyűjtemény (Tájak–Korok–Múzeumok kiskönyvtára, Bp., 1984); A volt veszprémi Téglamúzeum emlékére (Veszprém, 1997, magánkiad.); Téglamúzeum története a királynék városában, Veszprémben (Veszprém, 1998, magánkiad.); Magyar Építőipari Múzeum születésének története Veszprémben (Veszprém, 1993, magánkiad.); Küzdelem a Kapuváry-házban lévő Téglamúzeum megmentéséért (Veszprém, 2004, magánkiad.); Magyarországi tégla- és cserépgyártás története (Veszprém, 2005, magánkiad.). Irod.: Veszprém Lexikon. Szerk. Varga Béla (2009, 234. p.); Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon (2014, 320. p.). Fotó: F. J.: Magyarországi tégla-és cserépgyártás története. Veszprém, 2005. Gy. Lovassy Klára Fodor Sára: → Pacsu Gergelyné Fodor Sára Forgon Andor, mihályfalusi (1936. ápr. 30. Gömörmihályfalva, Gömör vm. [Gemerské Michalovce, Csehszlovákia] – 2020. jan. 13. Gömörmihályfalva [Gemerské Michalovce, Szlovákia]): emlékszoba-alapító. – Elszegényedett kisnemesi családból származott. Neves őse és oldalági rokona, dr. mihályfalusi Forgon Mihály (1885– 1914) történész, genealógus, jogász az I. vh.-ban a miskolci 10-es honvéd gyalogezred századparancsnokaként esett el, akinek fő műve: Gömör-Kishont vármegye nemes családai (Kolozsvár, 1909; reprint: Somorja, 1997, 2001). – ~ életútja jól példázza a felvidéki m. sorsot. Iskolás korában szülőfaluja Mo.-hoz tartozott, tanulmányait m. nyelven kezdte. A II. vh. után a m. isk.-kat bezárták, helyettük szlovák isk.-kat létesítettek. 1946. dec. 13-án családját cseho.-i kényszermunkára, Jič ínbe deportálták, ahol két évig cseh isk.-ba járt, a tananyagból nem sokat értve. Két év múlva térhetett vissza szülőfalujába. 14 éves korától gyárakban, földműves szövetkezetekben, áll. gazdaságokban dolgozott. Nyugdíjasként saját kertjében intenzív kertészkedésbe kezdett, termelvényeit – virág, zöldség, gyümölcs – a rimaszombati, rozsnyói és tornaljai piacokon értékesítette. Mindeközben szabadidejét és megtakarított pénzét arra áldozta, hogy őrizze és
