Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
95 Fitz sonmagyaróvár, 1998, 8–27. p.); Data on the settlement history of the Late Lengyel period of Transdanubia on the basis of two sites from Kisalföld (Small Hungarian Plain) (A preliminary evaluation of the sites Győr-Szabadrétdomb and Mosonszentmiklós-Pálmajor). In: The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Szerk. Janusz K. Kozlowski, Pál Raczky (Kraków–Bp., 2007, 345–364. p.). Irod.: Paszternák István: „Íme, hát megleltem hazámat...”. Nekrológ F. A. (1956–2010) régész barátunk halálára (Arrabona, 48, 2010. 2, 345. p.); Perjés Dorottya: F. A. publikációi és tudományos előadásai (Arrabona, 48, 2010. 2, 351–359. p.). Fotó: F. A. Nagyharsányban, 2004., Kaszáné Szendrei Júlia felv. Paszternák István Fitz Jenő, dr. (1921. febr. 5. Bp. – 2011. nov. 9. Székesfehérvár): ókortörténész, régész, numizmatikus, múzeumig. – Apja Dr. Fitz József, az OSZK ig.-ja, apai ági felmenői között számon tartotta Franz Schubert rokonságát. Édesanyja Rónay Margit, felesége (1948–) dr. F. Petres Éva régész, gyermekei Péter (1950–) művészettörténész, múzeumig. és Andrea (1953–). – Elemi és középisk.-it Bp.-en és Pécsett végezte, a bp.-i Bencés Gimn.-ban érettségizett. A PPTE bölcsészeti karán archaeológiát, művészettörténetet, latin nyelvet és irodalmat, vmint ókortud.-i tárgyakat hallgatott (1939–1943). Az Állam- és Jogtud.-i Karon megkezdett tanulmányait katonai behívója miatt meg kellett szakítania (a háború után, 1946-ban a második alapvizsgáig jutott); 1944 őszén kikerült a frontra, a visszavonuláskor Nyitra környékén orosz fogságba került (1945. ápr.). A kazányi hadifogolytáborból súlyos betegséggel érkezett haza. A hadifogságban naplót, ill. regényt írt (kiadatlanok). Ókortud.-i tanulmányait 1947-ben, a bölcsészdoktori vizsga letételével zárta le. A történettud. (régészet) doktora (1985). – Az Orsz. Természettud.-i Múz.-ban könyvtáros (1946–1949), egyúttal a PPTE Klasszika Archeológiai Int.-ben tanársegéd (1948–1949). 1949-ben Székesfehérvárra, az István Király Múz.-ba helyezték, amelynek vezetője (1949–1962), a szervezeti átalakulás után a megyei múz. ig.-ja lett (1962–1985; nyugdíjba vonulásáig). 1994-től az ELTE Művészettörténeti Tanszékén az ókori művészet tantárgy előadója volt, s gorsiumi feltárásait is folytatta. – Vezetése alatt a kétszemélyes városi múz. mintegy száz főt foglalkoztató, több Fejér m.-i múz.-ot és kiállítóhelyet létrehozó és összefogó intézménnyé vált. Műtárgyállománya negyvenezerről másfél millióra nőtt, gyűjt.-ei önállósodtak, tud.-os kutatóhellyé, a kortárs képzőművészet vonatkozásában orsz. gyűjtőkörűvé vált. – Helytörténeti kutatásaival Székesfehérvár történetének műemléki és régészeti irodalmát, középkori kutatásait, ill. a Szent István Király Múz. gyűjteménygyarapodását alapozta meg. Nagyrégiós kitekintést biztosított a római Pannonia provinciára Gorsium római település feltárása 1956 után, vmint a gorsiumi, megyei, ill. pannoniai régészeti és történeti eredmények folyamatos publikálása. Ókortud.-i, epigráfiai és numizmatikai kutatásai, publikációi a tudományág nemzetközileg elismert legjobbjai közé emelték. Múz.- és tudományszervező tevékenysége, az intézmény jelentős közművelődési eredményei felesége és helyettese, F. Petres Éva közreműködésével valósulhattak meg. – Jelentős ásatásokat vezetett megyeszerte: Pusztavám (1949), Dunaújváros (1950–1951), Előszállás (1952–1954), Szabadbattyán (1954), Cece (1954–1957), Ercsi (1958), Mány, Velence (1959), Csákvár (1960). Legjelentősebb ásatása kétségkívül a Rómer Flóris, majd Marosi Arnold nyomdokain 1958-ban Tác-Fövenypusztán indított ásatása, melynek során tervszerűen feltárta Gorsium római kori település maradványait, 1962-től kialakította Gorsium szabadtéri múz.-át és szervezte a műemléki rekonstrukciót. Munkájáért 1970-ben nívódíjat kapott. 1971-ben sikerrel indult meg az ókori színházi játékok (Ludi Romani), ill. a Floralia tavaszünnep-sorozata. Gorsiumot római kori kulturális központtá, a romterületet a korszak legnagyobb közép-európai régészeti parkjává fejlesztette. – Úttörő munkát végzett Székesfehérvár története feltárásában is. 1955-től rendszeresen foglalkozott a középkori kir. város különböző kérdéseivel, helyrajzával. Várostörténeti- és idegenforgalmi vezetőit máig használják. Szervezte a prépostsági templom újabb ásatásait, az ott talált embertani leletek vizsgálatát. – Múzeumig.-i művéhez nemzetközileg is jelentős kiáll.-i program kapcsolódik, amelyet az Európai Múzeumi Fórum által megítélt Év Múz.-a különdíj koronázott meg (1993). A múz.-ban Csontváry-kiáll.-t, orsz. jelentőségű történeti, művészettörté-
