Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
90 Fekete társa (1965–1978), a tár igh.-e (1969–1978). Részt vett az akkoriban a városligeti Vajdahunyadvárban elhelyezett Növénytár növénytani kiáll.-ának megújításában (1956). Ebben, majd később számos vidéki természetrajzi kiáll.-ban, Zólyomival, Jakucs Pállal, Pócs Tamással Mo.-on az elsők között mutatták be kiáll.-okon a növénytársulásokat, a növényföldrajzi, termőhelyi adottságok jelentőségét tájaink kialakulásában. A kiáll.-i forgatókönyvek mellett előadásokkal, cikkekkel, szakkörök, természetrajzi kirándulások vezetésével is kivette részét az ismeretterjesztő munkából. Gyűjt.-i munkája sokrétű; állandó feladata a kölcsönzések és nemzetközi cserék lebonyolítása, a Kárpát-medencei gyűjt. beosztási, rendezési munkáinak irányítása volt. Részt vett több magánherbárium (pl. Boros Ádám, Budai József, Kárpáti Zoltán, Pénzes Antal, Zemplén Géza anyaga), ill. más intézményekben kallódó növénygyűjt. megszerzésében/megmentésében, feldolgozásának irányításában. A Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjt. történetének feldolgozásával vette ki részét a Növénytár első száz évét összegző munkában. Saját gyűjtésekkel is gyarapította a gyűjt.-t, vegetációkutásai során talált figyelemre méltó adatait bizonyítópéldányokkal dokumentálta. Az 1950–1960-as években Mo.-on főleg a Bakony-hegységben dolgozott. A Bakony bükkös övének kutatása témában egy.-i doktorátust szerzett (1959). A Bakony természeti képe kutatási program (1962–) egyik alapító résztvevője. A „bükki brigád” tagjaként Jakuccsal és Zólyomival tanulmányozták a molyhos tölgyesek és más erdőtársulások regionális eltéréseit Mo. más tájain és a környező országokban. Külföldi vegetációs növényföldrajzi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Romániában (Erdély, Dobrudzsa, Al-Duna-vidéke), Bulgáriában és a Szovjetunióban (K-európai sztyepp-övében) is gyűjtött. A Gödöllői-dombvidéken folytatott kutatásainak kiemelkedő eredménye a hűvös-kontinentális erdőssztyep-erdő hazai maradványainak felismerése, a táj vegetációmonográfiájának elkészítése. Erdő vegetáció tanulmányok a Gödöllői-dombvidéken c. értekezésével elnyerte a biológiai tud.-ok kandidátusa címet (1966). Érdeklődése az 1960-as évek közepétől az ökológia irányába tolódott. Intenzíven dolgozott a Jakucs által erdőökológiai kérdések (tölgyesek szerkezete, hozama, tápanyag- és energiaciklusai, stabilitása, szabályozása és megőrzése) megválaszolását célzó Síkfőkút Pro jektben (1972–). Saját kvantitatív ökológiai vizs gálatait a budai-hegységi Remete-hegy mészkedvelő-tölgyeseiben folytatta, itt társulástani, vegetációszerkezeti, ökofiziológiai, mikroklimatológiai, produkcióbiológiai kérdéseket kutatott. Úttörő munkát végzett a tölgyesek gyepszintjében a fajok együttélésének ok-okozati háttere feltárásában; Interspecifikus kapcsolatok, kölcsönhatások és az ökológiai niche elemzése tölgyerdei fajokon c. disszertációjával elnyerte a biológiai tud.-ok doktora (DSc) címet (1975). 1978-tól Vácrátóton, az MTA Botanikai Int. (1984-től MTA Ökológiai és Botanikai Int.) növényökológiai osztályán tud.-os főmunkatárs, 1984-től osztályvezető, 1996-tól kutatóprofesszor lett. Meghatározó szerepe volt egy nemzetközi szinten elismert növényökológiai tud. közösség/isk. kialakításában. Az 1970-es évek elejétől az ELTE TTK Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszékén óraadóként, később több egyetem (ELTE, KLTE, GATE, JPTE) doktori isk.-iban tanított (vegetációtan, ökológia), és témavezetőként irányította a rá bízott hallgatók munkáját. Vezető szerepet játszott a természetvédelmi gyakorlati kutatások fontosságának elismertetésében, a Nemzeti Biodiverzitás-megőrzési Stratégia és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kidolgozásában. 1973-tól a Studia bota nica hungarica, 1975-től az Acta botanica hunga rica, később több további folyóirat szerk.-je, ill. szerkesztőbiz.-i tagja. Tanulmányai rendszeresen jelentek meg a hazai múz.-i és botanikai periodikákban, vmint a legrangosabb külföldi szakfolyóiratokban. – Az ELTE díszdoktora (1981). Számos szakmai konferencián elnökölt, 1995-ben az EURECO kongresszusának elnöke. Az MTA l. (1987), majd r. tagja (1995). Az MTA Biológiai Osztályán több biz. szavazati jogú tagja (Botanikai Biz., 1973–1985; Diverzitásbiológiai Biz., 2011–2016; Ökológiai Biz., 2013–2016; Természetvédelmi, 1993-tól). A Studia Botanica szerk.-je (1972–1975), a Botanikai Közlemények főszerk.-je (1980–1989). Jávorka Sándor-díj (1994), Pro Natura díj (1995), Széchenyi-díj (1999), a M. Érdemrend középkeresztje (2011). F. m.: Die Waldvegetation im Gödöllőer Hügelland. Vergleichende pflanzengeographische Studie über die Wälder der kühl-kontinentalen Waldsteppe (Bp., 1965); Magyar herbáriumok 12. A 100 éves Növénytár herbáriumainak története II. Herbarium Carpato-Pannonicum. Kováts Dezsővel (Botanikai Közlemények 61, 1974, 1–4., 223–228. p.); A cönológiai szukcesszió kérdései. Szerk. (Bp., 1985); Background processes at the population level during succession in grassland on sand. Tuba Zoltánnal
