Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
Polgár 710 Rubens-műveknél (Művészettörténeti Értesítő, 26., 1978. 1., 1-22.); Antique sources of draped figures in Leonardo 's works (Acta Historiae Artium, 24., 1978. 1—4., 189-194.); The influence of Rome's antique monumental sculptures on the great masters of the Renaissance (Bp., 1980; új kiad. Bp., 1984); Remarques sur une peinture de Lodovico Dondo: replique de La Címe de Leonardo de Vinci (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 56-57., 1981, 65-84.; magyarul: 231-241.). Irod.: Kádár Zoltán: Tabula memorialis Edit Pogány Balás (Acta Historiae Artium, 37., 1994—95, 351.); Tátrai Vilmos: In memoriam Edit Pogány- Balás (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux- Arts, 82., 1995, 9-10.; magyarul: 113-114.). Illés Eszter Polgár Sándor (1876. dec. 13. Győr - 1944 Auschwitz): tanár, botanikus. - A bp.-i tudo- mányegy.-en természetrajzból, vegytanból és földrajzból tanári oklevelet szerzett (1900). Ifjú korától érdekelte a botanika, egy.-i hallgatóként már Mágocsy-Dietz Sándor botanikus professzor asszisztense. A győri Révai Miklós Főreálisk. tanára (1900- 1935; nyugdíjba vonulásáig). Tanári munkája mellett sokat botanizált, növényeket gyűjtött, egyre behatóbban foglalkozott Győr vm. flórájával; ennek eredménye Győrmegye növényfóldrajza c. műve (1912), amelyet a maga korában a legkorszerűbb növényföldrajzi munkának tartottak hazánkban. Később Győr vm. gazdag adventív flórája is érdekelte, különösen az olajmagvakkal és a gyapottal behurcolt gyomokat, pl. az Ama- ranthus fajokat tanulmányozta. Kiváló ismerője volt a csucsorféléknek, a Solanum nemzetség kritikus taxonjainak. Gyűjtő- és kutatási területe volt még többek között Komárom vm., a Bakony, a Hanság, a Hajdúság, Szeged környéke. 35 éves tanári szolgálata után teljesen a botanikának élt. Fő műve, a Győrmegye flórája (1941) fontos állomás a Kisalföld flórájának megismerésében; a virágos növényeken kívül a mohákat is a legapróbb részletekig feldolgozta. A m. botanika vezető személyisegei, barátai, kortársai - Jávorka Sándor, Moesz Gusztáv, Boros Adám, Soó Rezső, Zólyomi Bálint és Zsák Zoltán - kérvénye ellenére Auschwitzba deportálták (1944), ott halt meg. - Herbáriumát (mintegy 100 kötetet) lánya a M. Természettud.-i Múz. Növénytárának ajándékozta (1945), ahol jelenleg is őrzik. Nevét két hibrid növényfaj (Amaranthus polgáriánus Priszt. et. Salix polgarii Soó) és egy rózsa (Rosa) alak őrzi. F. m.: Győr megye növényföldrajza (Magyar Botanikai Lapok, 1911. 11.); Solanum tanulmányok (Botanikai Közlemények, 1931. 23). írod.: Boros Adám: P. S. emlékezete (Botanikai Közlemények, 1955.1-2.); MÉL II.: 427. Kováts Dezső' Pollack Mihály (1773. aug. 30. Bécs -1855. jan. 5. Pest): építész. - Építőmesteri végzettséget szerzett (1792), majd a bécsi akad.-n Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg, az akad. későbbi ig.-ja, udvari építész tanítványa lett (1792-1793). Pestre költözése (1798) után hamarosan bekapcsolódott a József nádor támogatásával a 19. sz. elején megindult városrendezési tervekbe és munkálatokba. Vezette a pesti Német Színház felépítését (1807-1812). A pesti építkezések irányítására és felügyeletére 1808-ban létrehozott Szépészeti Bizottmány tagja (1809-től), s hamarosan meghatározó személyisége. Az ezt követő két évtized munkásságának legsokoldalúbb időszaka, amely egybeesett Pest várossá válásával és nagyarányú fejlődésével. Tervezett polgári családi házakat, templomi fő- és mellékoltárokat, üzletházakat, többszintes és több- homlokzatos bérházakat, városi palotákat, vidéki kúriákat és kastélyokat. Közülük kiemelkedik a pesti Wurm-ház (Dorottya u.), a Pálffy-ház (Kossuth L. u.), a Festetics-palota (Zrínyi u.), az Almássy- (később Zichy-) palota (Szép u.), a nagylángi Zichy- és a dégi Fes- tetics-kastély. A hazai klasszicista építészet történetében mérföldkövet jelentő alkotása József nádor alcsúti kastélya (1819-1829), amely az MNM épülete előzményének tekinthető. 1828 után többnyire középületeket tervezett, így a pesti Vigadót (1829-1832; kivitelező is), a Ludoviceumot (1828-1836), több vármegyeházát; legjelentősebb vidéki középülete a szekszárdi vármegyeháza épülete
