Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
459 Keöpeczi 1836); Erdélyország történeti tára s magyar nyelven készített történetiratok-, levelek-, országgyűlési végzések- és törvényczikkelyekből. I. köt. 1540-1600. II. köt. 1566-1613. Nagyajtai Kovács Istvánnal (Kolozsvár, 1837, 1845); Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens. I—II. (Klausenburg, 1839, 1840); A gróf Lázár család. írta családja számára gróf Lázár Miklós összekapcsolva gróf K. J.-nek a nevezett családról kéziratba [sic!] hátramaradt munkájával és számos jegyzetével (Kolozsvár, 1858); Történelmi és irodalmi kalászotok (Pest, 1861). írod.: Vass József: Magyar-Gyerőmonostori Gróf K. J. (Magyar Sajtó, I., 90., 1855. okt. 17.; K. J. hagyatékának jegyzékével); Vass József: Emlékbeszéd Magyar-Gyerőmonostori Gr. K. J. ravatala [helyesen síremléke!] felett a gerendi sírkertben (Kolozsvári Közlöny, II., 96-103., 1857. júl. 16., 19., 21., 23., 26., 30., aug. 2.; bibl.-val); Mikó Imre: Gróf K. J. emlékezete (A MTA Évkönyvei, X. I. Pest, 1860, 32^16.); Veress Endre: Gróf K. J. (Cluj-Ko- lozsvár, 1933; bibl.-val); Gazda Ferenc: Gróf K. J. és Mike Sándor levelezése (Kolozsvár, 1943); Szinnyei V: 1435-1441.; MÉL I.: 894-895.; MKL VI.: 480. Gaál György Kemény Sámuel, magyargyerőmonos- tori gr. (1802 - 1861. júl. 25. Kolozsvár): politikus, gyűjtő. - Az 1804-ben gr.-i rangra emelt id. Kemény Sámuel és iktári Bethlen Kata fia, a család gr.-i ágának utolsó sarja. - Az 1834-1835. évi kolozsvári országgyűlésen mint Aranyosszék követe vett részt, a későbbi országgyűléseken mint meghívott regalista szerepelt. Az ellenzék vezéregyéniségének számított. 1842. jún. 21-én olvasták fel az országgyűlésben a másodunokatestvérével, gr. Kemény Józseffel közösen írt levelüket, amelyben több mint 15 000 kötetes könyvtárukat és több ezer tételt számláló kéziratgyűjt.-üket felajánlották a hazának egy Erdélyi Múz. létesítésére. Az országgyűlés az ajánlatot örömmel fogadta, s mindkettőjüket beválasztotta a megalakítandó múz. igazgatóságába. A tényleges megalapításra azonban csak 1859-ben került sor. 1845. máj. 16-án ~ látta vendégül Kolozsvár főterén levő díszes palotájában Deák Ferencet és Vörösmarty Mihályt, vmint Erdély akkori ellenzéki politikusait (erre a ma is meglévő emléktábla utal a házon). A birtokában lévő aranyosgerendi nagyobb kastélyban gazdag könyv- és kézirattárat hozott létre. Kastélyát 1848 nov.-ében a románok feldúlták, könyvei egy részét tüzelőnek, más részét a sáros út járdaborításául használták. Részt vett az Erdélyi Múz.-Egylet 1859. nov.-i alakuló ülésén, s a következő évben átadta az egyletnek még megmaradt több ezer kötetes könyvtárát, vmint 50 foliókötetnyi kézirat- gyűjt.-ét. írod.: Kőváry László: Erdély nevezetesebb csalá- dai (Kolozsvár, 1854. 146-151.); Gróf K. S., az EME legelső alapító egyike nincs többé (Korunk, I., 157., 1851. júl. 26.); Szinnyei V.: 1445-1446. Gaál György Keöpeczi Sebestyén József; K. Sebestyén; Köpeczi (1878. nov. 12. Szék - 1964. dec. 27. Kolozsvár): művészettörténész, heraldikus, festőművész, múzeumi igazgatóválasztmányi tag. - Heraldikai alapismereteit Nagyváradon, Gyulai S. Richárd mellett szerezte. A bp.-i Orsz. Mintarajzisk.-ban tanult, majd Párizsban (1902), Münchenben festészeti tanulmányokat folytatott. Besztercén festő és vívómester. Szép- és szakirodalmat illusztrált (pl. Veress Endre: Kakas István. Bp., 1905; Sándor Imre: Címerlevelek. I—II. Kolozsvár, 1910-1912). Az MNM-ben alkalmazták; számos illusztrációt készített a Turul, a Genealógiai Füzetek c. szaklapoknak. Felkérték az összetett m. birodalmi kis-, nagy- és középcímer megtervezésére (1915); tervét- Erdély címere és más illusztrációk mellett- a Turul és a Budapesti Közlöny közölte. Az Orsz. Levéltár heraldikai festője (19161919); megtervezte az Orsz. Levéltár homlokzatának címereit. Szakértőként részt vett IV. Károly koronázási ünnepségeinek előkészítésében (1916). Az I. vh. végén mint a fegyverét a román hadsereg előtt letevő Székely Hadosztály tisztjét a brassói fellegvárba zárták (1919), majd nemesi előnevét félreértve a román hatóságok a háromszéki Köpecre internálták. Innen kérette be a román kir. család, hogy megtervezze Románia, ill. a kir. család tagjainak címerét, a koronázási jelvényeket (román állami címer, 1921); a kir. udvar részéről a közvetítő Al. Tzigara-Samurcaş volt, a Székely Nemzeti Múz. nagy támogatója a két vh. között. Megrendelésre családi címereket festett, dalegyleti zászlókat, isk.-i tablókat tervezett, Köpe-
