Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

C

Császár 156 riumi adatokkal, nevekkel, lelőhelyekkel és időpontokkal; ezt a nemzeti kincsünket a M. Természettud.-i Múz. Növénytárában őrzik. Számos televízió- és rádió-előadást tartott, sok riport készült vele. Életművével számos újságcikk, megemlékezés foglalkozott, több kiáll, készült róla és műveiről. - A Katolikus Tanügyi Tanács, az Orsz. Közoktatási Tanács (1931-1944), a Köznevelési Tanács (1945­1948), a M. Népköztársaság Művészeti Alap­jának tagja. A Kertészeti és Szőlészeti Főisk. Entz Ferenc-emlékérem (1966), Állami Díj (1980), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2000). - Tizenegy virágos növényt neveztek el róla, ezek hibridek, alfajok, változatok és formák. A TIT keretein belül egy növényeket, virágokat szerető, önszerveződő csoport a ~ Növénybarát Kör nevet vette fel, a ~ Alapít­vány pedig a növényismeret terjesztését és a tájkultúra fejlesztését tűzte ki céljául. F. m.: A magyar flóra képekben. Jávorka Sándorral (19 füzetben, Bp., 1929-1934; reprint, egybekötve, Bp., 1975; 3. kiad. Stuttgart, 1979); Mediterrán ele­mek a magyar flórában (Rákospalota, 1932); Magyar gyógynövények. Augusztin Bélával (Bp., 1948); Er­dő mező virágai. A magyar flóra színes kis atlasza. Jávorka Sándorral (Bp., 1950; 5. kiad. 1972; szlo­vákul: Bratislava, 1959); Színes atlasz Magyarország kultúrflórájához (Bp., 1961, 180 színes táblával, 1266 rajzzal; 2. kiad. 1976; lengyelül: 1976); Kerti virágaink. Közép-európai dísznövények színes atlasza. Jávorka Sándorral (Bp., 1962, 560 ábrával); Erdei fák és cserjék. Csapody Istvánnal, Rótt Ferenccel (Bp., 1966); Magyar növénynevek szótára. Priszter Szaniszlóval (Bp., 1966); Keimlinksbestimmungs- buch der Dicotyledonen (Bp., 1968, 1491 rajzzal); Vadvirágok. 1-2. Horánszky Andrással, D. Nagy Évával (Bp., 1972-1976; 3. kiad. 1984); Icono- graphia florae partis Austro-Orientalis Europae Cent­ralis. 1-3. Jávorka Sándorral (Bp., 1975; németül: Bp.-Stuttgart, 1979; új kiad. Bp., 1991); Erdő-mező növényei. 1-2. Csapody Istvánnal, Jávorka Sán­dorral (Bp., 1980); Védett növényeink. Csapody Ist­vánnal (Bp., 1982). írod.: Debreczy Zsolt: In memoriam Dr. Vera Csapody (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 78., 1986, 5-9.); Csapody István: Cs. V. emlékezete (Ártér, Bajai Kulturális Szemle, 2., 1992,26-36.); Csapody István: Emléke­zés Cs. V.-ra (1890-1985) (Kitaibelia, 4., 1999, 5- 10.); Csapody István: Cs. V. (Tilia, 8., 2000,18-28.); Gulyás IV.: 647-648.; MÁÉ I.: 323-326. (Hartyányi Borbála: Cs. B.); MÉL IV: 150.; MTL: 225-226. (Priszter Szaniszló: Cs. V); MKL II.: 375-376.; RÚL IV: 340-341. - Bibi.: Priszter Szaniszló: Bibli- ographia der Tätigkeit von Vera Csapody (Studia Botanica Hungarica, 23., 1992, 97-125.). Kováts Dezső Császár Lászlóné: — Dobrovits Dorottya Császka György; Császtka (1826. dec. 4. Nyitraszerdahely - 1904. aug. 11. Bp.): r. k. érsek, teológus, műgyűjtő, adományozó. - A pozsonyi Emericanumban, Nagyszom­batban, a bécsi Pázmáneumban végezte ta­nulmányait. Pappá szentelték (1850. szept. 24.). Nagyszombatban az érseki konviktus prefektusa (1850-1853), Esztergomban szent­széki jegyző és levéltáros (1853-tól), érseki helynöki titkár (1856-tól), a prímási iroda ig.-ja (1864-től), kanonok (1870-től), szepesi megyés püspök (1874-1891), kalocsai érsek (1891. okt. 27.-1904). Országgyűlési képvi­selő, a főrendiház tagja (1891-1904). - Sze­pesi püspökként sokat tett a m. nyelvű taní­tásért, a közoktatásért és a nőnevelésért, s egész életében áldozatosan dolgozott az egyházért, a papság ellátásáért. Templomo­kat építtetett, műemlékeket mentett meg a pusztulástól, sokat áldozott a közművelő­dés céljaira. Mecénás és igényes műbarát volt, fővárosi lakásában, ill. szepeshelyi és savniki kastélyában kiváló műtárgyak vet­ték körül. A millenniumi Orsz. Kiáll.-on (1896) több egyházi emléket kiállított. Az Iparművészeti Társulat tagja, az Iparművé­szeti Múz. egyik legjelentősebb adományo­zója; mind műtárgyakkal, mind pénzzel tá­mogatta az intézményt. Kiváló kvalitású, valóban fejedelmi ajándékokkal gyarapítot­ta a múz.-ot, szinte minden tőle származó tárgy ma is kiemelkedő darabja a gyűjt.-nek (francia reneszánsz dressoirra, a felső-mo.-i antependium 1618-ból, középkori itáliai miseruha stb.). Több ízben vásárolt a múz. részére aukciókon, pl. a neves francia gyűj­tő, Nollet gyűjt.-ének bécsi árverésén (1891). - A bp.-i tudományegy.-en a teológia tb. doktorává avatták (1901). írod.: Horváth Hilda: Iparművészeti kincsek Ma­gyarországon (Bp., 2000, 37.); Szinnyei II.: 197- 199.; Gulyás IV: 678.; MKL II.: 383-384. Horváth Hilda

Next

/
Oldalképek
Tartalom