Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Zs
983 Zsolnay F. m.: A latin irodalomtörténet vázlatos áttekintése (Sárospatak, 1898); Thukydides. A peloponnesosi háború története. 1-3. köt., 1-8. könyv. Ford., bev. és jegyz. (Bp., 1887-1888); Kazinczy Ferencz nyelvtanírói munkássága (Sárospataki Lapok, 1896, 898.). Írod.: Gulyás József: Zs. B. emlékezete (Sárospataki Főiskolai Évkönyv, I., 1922); Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Levéltárának története. 1531-1966 (Borsodi Levéltári Évkönyv, V, 1986, 409-480.); Szinnyei XIV.: 1949-1950. Dienes Dénes Zsolnay Vilmos (1828. ápr. 19. Pécs 1900. márc. 23. Pécs): keramikus, gyáralapító. - A gyár alapjait apja, id. Zsolnay Miklós vetette meg, aki 1851-ben megvásárolta a lukafai keménycserépüzem berendezését, és azt Pécsen felállította. Az ered. festőművésznek készülő ~ 1863-ban vette át a gyárat, s azt 1872-től haláláig vezette. Termékeivel az 1873. évi Bécsi Világkiáll.- on lépett először a szélesebb nyilvánosság elé. Különleges minőségű porcelánfajanszaival 1878-ban, Párizsban aratott sikereket. Anyagait és mázait folytonosan tökéletesítette, így 1890 körül hozta ki fagyálló pyro- gránit épületdíszeit. Wartha Vince közreműködésével 1893 körül fejlesztette ki az ún. eozin mázat. Gyárában ~ tehetséges művészeket alkalmazott, modelljeinek, dekorjainak tervezésében és kivitelezésében részt vettek családtagjai is. Halála után a Zsolnay-gyár részvénytársaságként működött tovább. - A Zsolnay Múz. alapjait is ~ teremtette meg azzal, hogy az 1870-es évek kezdetétől „mintaraktárt" létesített. Ebben félretette és megőrizte egyrészről saját máz- és anyagkísérleteinek próbadarabjait és gyártmányainak egy-egy példányát, másrészről itt gyűjtötte össze azokat az „idegen" kerámiákat, amelyeket utazásai és üzleti kapcsolatai során vásárolt az európai és távol-keleti „minták" őt érdeklő darabjaiból. A mintaraktár magába foglalta a jelentősebb építészeti kerámiák egy-egy jellemző darabját is. Ezt a múzeumalapító -gyűjtő munkát tette teljessé fiának, Zsolnay Miklósnak közel-K-i útja, ahonnan több ezer muszlim kerámiaedény-töredéket és 170 épen maradt falicsempét hozott haza. A nagy értékű anyag a gyártott díszművek mintakincsének gazdag forrása lett, miközben a múz.-i gyűjt.-t is gyarapította. — halála után a módszeres gyűjtés nem folytatódott. A mintaraktárban őrzött anyag egy része az Iparművészeti Múz.-ba, az Iparművészeti Társulathoz, vmint a Pécsi Városi Múz.-ba került. Zsolnay Miklós egy jelentős anyagot a Szt. György Céhnél árverezésre bocsátott. Az I. vh. után a mintákból német és olasz kereskedők vásároltak. A családtagok őrzésében volt tárgyakból a II. vh. és az államosítás, majd az elkobzás, kitelepítés során továbbiak tűntek el. A nyilvánosság előtt megnyitott Zsolnay Múz.-ot 1928-ban, ~ születésének 100. évfordulójára rendezték be unokái, Mattyasovszky Zsolnay Margit, Mattyasovszky Zsolnay László és Sikorski Zsolnay Márta. A gyűjt, szakszerű elrendezéséhez Zsolnay Vilmos leánya, Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz nyújtott segítséget, s ő készítette el a múz. adatolt leltárát is. A gyári múz. anyaga 1951-ben került át a Janus Pannonius Múz. őrzésébe. A tárgyak átleltározását ekkor Nikelszky Géza, a gyár egykori tervezőművésze végezte el, majd ő gondozta a gyűjt.-t is. A Zsolnay Múz. (Janus Pannonius Múz. Művészeti Osztálya) szakmai vezetését 1955- ben Hárs Éva művészettörténész vette át. - A megszüntetett pécsi Városi Múz.-ban 1907 óta letétként őrzött Zsolnay-díszmű- veket 1952-ben egyesítették a Janus Pannonius Múz. anyagával. E két gyűjt.-ből született újjá, és nyílt meg 1955 nov.-ében a mai Zsolnay Múz. Dobrovits Aladár és Tasná- diné Marik Klára rendezésében, amelyhez Mattyasovszky Zsolnay Margit anyagismerete nyújtott támogató segítséget. Többszöri korszerűsítés, kiegészítés és átrendezés után máig a pécsi Káptalan u. 2. sz. középkori épületben látogatható a Zsolnay Múz. írod.: Ruzsás Lajos: A pécsi Zsolnay Gyár története (Pécs, 1954); Nikelszky Géza: A Zsolnay-gyár művészete (Pécs, 1959); Katona Imre: Zs. V. (Szemtől szemben. Bp., 1977); Hárs Éva: Zsolnay kerámia (A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai, Pécs, 1988); Csenkey Éva: Zsolnay: szecessziós kerámiák (Bp., 1992); Mendöl Zsuzsanna: Pécs, Zsolnay Múzeum (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 5. kiad. Bp., 1995); Hárs Éva: Zsolnay, Pécs (Bp., 1996). Hárs Éva
