Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Z
979 Zólyomi 1950-es években vezető szerephez jutott az orsz. kutatás megszervezésében és irányításában. Megindította a Bükk hegység vegetációtérképezését (1952). A terepkutatások korai szakaszában igen sokfelé megfordult, florisztikai megfigyeléseket végzett, majd társulástanulmányokat folytatott. Tanulmányozta a középhegységek nyúlfarkfűgyep- jeit, sziklaerdőit, a tőzegmohás lápokat, a Máramarosi-havasok cirbolyaállományait, a Bükk szőrfűgyepjeit, a Szigetköz növényzetét. Az erdélyi és a bánáti sziklavegetációról írt dolgozatában (1939) bontakozott ki először a fitogeográfus-cönológus kutató. Korszakalkotó az a felismerése (1942), hogy a Duna vonala a két középhegység határán a hegyvidékek flórájában is határvonal, vagy inkább határsáv (ún. közép-dunai flóraválasztó). A Budai-hegység növénytakarójáról írt, m. nyelvű monográfiája (1958) mindmáig az egyik legjobb táji vegetációfeldolgozás. Adaptálta a segédtud.-okat, a talajtant és elsősorban a klimatológiát. Különösen fontosnak tartotta a történet, a társulások eredetének megismerését; ezért fordult a virágporelemzéshez (a pollenanalízishez), és lett annak elsőrendű művelője. Saját elemzésen alapuló munkája a Bükk hegység környékének tőzegmohalápjai (1931), ez jelenti az ilyen módszerű negyedkorkutatások kezdetét Mo.-on. Felismerte és leírta a sajátos pannon erdőket: a karszterdőket, sziklai erdőket, a hársas-kőrisest. Az 1950-es évek második felében felfedezte a Kárpát-medence belső síkjának, a m. Alföldnek klímazonális erdőssztyepp erdejét, a tatárjuharos lösztölgyest (1957). Egyik főműve az ország 1:1,5 milliós léptékű, áttekintő vegetációtérképe (1967; számos kiadásban); ez az egyik legtömörebb szintézise annak, amit a magyarföldi vegetációról tudunk. A kultúra hatását, annak tájalakító szerepét a Hanságban már 1931-ben leírta. Jávorka Sándorral közösen az 1930-as évektől részt vett védett területek kijelölésében (pl. a Bél-kő a Bükk hegységben, a budai Sas-hegy). Harcos természetvédőként évtizedekig folytatta vitáit azokkal az erdészekkel, akik nem sáfárkodtak megfelelően a természeti értékekkel. Tárig.-i feladatai mellett is ellátta (1954-től) a vácrátóti akad.-i Botanikai Kutatóint. ig.-i teendőit, majd - a Természet- tud.-i Múz.-tól megválva - már csak az utóbbit vezette (1966-tól). Az int.-et bekapcsolta a Nemzetközi Biológiai Programba (az Új- szentmargita melletti sziki erdő és szikes gyepek kutatásával). Vácrátóton folytatta pa- linológiai munkásságát, elsősorban a Balaton üledékeinek analízisét. A társtudományok (archeológia, malakológia, geomorfológia, makrofosszüia- és radiokarbon-vizsgálatok) adatainak figyelembevételével kimutatta a tőzegesedés időpontjait, a feliszapolódás térben eltérő mértékét, fontos kultúrnövények megjelenésének időpontját (pl. az 1650. évre datálva meghatározta a kukoricatermesztés kezdetét, 1987). Kimutatta, hogy három ízben, már a késő neolitikumban, majd a bronzkorban és a szőlőkertes római korban is erősen csökkent hazánkban az erdősültség. Vácrátótról vonult nyugdíjba (1977), munkásságát azonban folytatta, ezután is számos fontos tanulmánya jelent meg. A millecentenárium alkalmából a honfoglalás kori Kárpát-medencéről és Etelközről, a korabeli természeti viszonyokról Györffy Györggyel közösen szintézist készített (1994,1996). Sokat járt külföldön, gyűjtő-, ill. hivatalos útjai során. Németo.-i ösztöndíjasként felfedezte az addig ismeretlen Urtica kioviensist (1935). A szomszédos országokban gyűjtéseket végzett, és összehasonlító vegetációtanulmányokat folytatott. Nemzetközi kongresszusokon, külföldi egy.-eken nemcsak eredményeit mutatta be, de akad.-i delegációk tagjaként gyakran képviselte a m. tud.-t is. Fontosabb külföldi útjai: Bécs, Bergen, Berlin, Bern, Brüsszel, Eberswalde, Edinburgh, Firenze, Majna-Frankfurt, Göttingen, Halle, Innsbruck, Klagenfurt, Krakkó, Leningrád, Lvov, Moszkva, Nápoly, Párizs, Pozsony, Prága, Seattle, Szófia, Stockholm, Stolzenau, Uppsala, Washington, Zürich. 1959-ben távol-keleti országokban (Mongólia, Korea, Vietnam) akad.-i delegációt vezetett. - A bp.-i tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett (1940), professzori címet kapott (1964). - Az MTA 1. (1951), majd r. tagja (1970). A Nemzetközi Biológiai Unió (IUBS) végrehajtó biz.-ának tagja. Biz.-i tagságot sok hazai, főleg akad.-i testületben töltött be. A M. Földrajzi Társaság, a Csehszlovák Botanikai Társaság tb. tagja, a Janus Pannonius Tudományegy. tb. doktora. A Ter- mészettud.-i Múz. Annales historico-naturales
