Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Z

977

Zoltai

koll. remanens diákja. 1882-től jelentek meg írásai a Debre- czen c. újságban, majd a Debreczeni Ellenőrben és a Debreczeni Hírlapban (kezdetben név nélkül). Tudósította az Egyetértés, a Nemzet, a Pesti Hírlap, a Budapesti Hírlap, a Neues Pester Journal, a Pester Lloyd c. újságot. Debrecen város segédlevéltárnoka (1887- től), emellett a Debreczeni Ellenőr (1897), majd a Debreczeni Reggeli Újság felelős szerkesztője (1897-1899). Az 1890-es évektől a debreceni városi múz. gondolatának egyik úttörője; az 1902-ben megalakult debreceni Múz.-i Biz. jegyzője és legeredményesebben tevékenykedő tagja. Az 1905 máj.-ában megnyílt debreceni Városi Múz. - levéltárosi állása fenntartása mellett - tiszteletdíjas múzeumőre (1906-tól), állandó és fizetett múzeumőre, saját meghatározásával a Városi Múz. „mindenese" (1907. jan. 1.-1929; nyugdíjba vonulásáig). A város, érdemei elismeréseként tb. múzeumig.-vá nevezte ki (1916). A mostoha körülmények ellenére jelentős várostörténeti gyűjt.-t hozott létre. - A várost körülvevő tájjal, benne a Hortobágy történetével, helyneveivel, a Debrecen környéki csárdákkal, a gazdálkodás formáival, a debreceni kertek, a szőlőtermesztés múltjával, a debreceni malmokkal, céhes mesterségekkel ugyanúgy foglalkozott, mint a jeles épületek, családok történetével, a temetők művészetével, vmint az egyszerű debreceni ember házatájával, a bútorzattal, a viselettel, a szokásokkal, a családi élettel is. Rajzai, festményei, térképei kiemelkedő tudománytörténeti értékűek. Tanulmányait maga illusztrálta. Elindította a híres debreceni kismesterségek anyagának és a városban egykor működő céhek tárgyi és írásos emlékeinek, továbbá a debreceni és hajdúsági népélet, különösen a pásztorkodás-állattartás, a viselet, vmint a polgári élet tárgyi emlékanyagának gyűjtését. Irányította az iparművészeti és képzőművészeti tár gyarapodását, majd a numizmatikai gyűjt.-t és a néprajzi gyűjtést is (1908-1912). Átvette Thaly Kálmán hagyatékát (1909); később Thaly-emlékszobát rendezett be. A Csokonai Kör könyv- és ereklyetárának kezelője (1910 elejétől). Az I. vh. idején megkezdte a háborús emlékek gyűjtését. Jelentős tevékenységet fejtett ki a vidéki egyházak tulajdonát képező műtárgyak felkutatásában és védelmében is. Részt vett a Városi Múz. régészeti ásatásán (1905), majd 1907- től 15 éven át - Sőregi János szolgálatba lépéséig - egymaga irányított a feltárási munkákat. Feltérképezte a hortobágyi halomsírokat, a tud. számára felfedezte a hajdúbagosi és egyeki bronzkori urnatemetőt. Feltárta a Hortobágy-porosháti szarmata kori temetőt (1911), a parlagi, zárni monostori, a gúti Árpád-kori templomhelyeket, mentette a lezárt és felszámolásra kerülő régi debreceni temetők emlékanyagát. Régészeti feltárásainak pontossága, megbízható adatai, kitűnő sírrajzai, térképei, leletrajzai példaértékűek. Az elsők között kezdte meg a tatárjárás, majd a török pusztítása nyomán elnéptelenedett, feledésbe merült középkori és késő középkori települések kutatását. Nagy szerepe volt a Városi Múz. örökébe lépő Déri Múz. kiáll.- ainak előkészítésében, a múz. anyagának az új épületbe való átköltöztetésében. A Déri Múz. új ig.-jának, Ecsedi Istvánnak megválasztásakor saját kérelmére nyugdíjazták (1929. jún. 27.). Szerkesztette, írta, gondozta a Városi Múz. évenkénti munkáját bemutató jelentéseket (Jelentés Debrecen sz. kir. Város Múzeuma működéséről és állapotáról, 1905- 1928). Szerkesztette a Debreczeni Képes Kalendáriomot (1911). Települések. Egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV. századokban (Debrecen, 1925) c., máig forrásértékű összefoglaló munkájával (egyúttal a gr. Tisza István Tud.-os Társaság 1925. jan. 13-ai ülésén bemutatott székfoglaló értekezésével) a régészeti településtörténet úttörője Mo.-on. Kiterjedt levéltári kutatómunka eredményeként jelentette meg cikkeit, tanulmányait Debrecen történetének szinte valamennyi korszakából a helyi napilapokban, a Debreczeni Képes Kalendáriomban, a Debreceni Szemlében, a Magyar Gazdák Szemléjében, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben, a Numizmatikai Közlönyben, a Régi okiratok és Levelek Tárában, a múz. kiadványaiban, s önálló művekként. Dolgozatainak száma meghaladja az 1300-