Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Z

965

Zalányi

sének tekintette. 1919-ben jelent meg Zend Aueszfö-fordítása. 109 (1920), majd 73 képét

(1924) állították ki a Nemzeti Szalonban, köztük a 21 darabból álló Zarathustra-soro- zatot. Megvásárolta Némethy Kálmán és Tóth Jenő hagyatékát, s folytatta a szkítahun nép történetével, ill. az indiai és a m. díszítő motívumok hasonlatosságával, nyelvi megfelelések kutatásával foglalkozó munkásságát. Kiadó-szerkesztőként útnak indította az Aveszta-könyvtárat (1925-től), amelyben maga is írt a hun-m. kapcsolatokról. Magánkiadásban megjelentette Ipolyi Arnold Magyar mythológiá\át (1928). Részt vett a M.-Indiai Baráti Társaság megalapításában, amelynek elnökévé választották. Medgyaszay támogatásával és háza elzálogosításával indiai tanulmány- és gyűjtőútra ment (1928-1929), ahonnan hatalmas néprajzi és történeti anyaggal, könyvritkaságokkal, fotódokumentációval, tervekkel tért haza. Gyűjt.-ét az Iparművészeti Múz. kupolatermében mutatta be (1929). Közel 130 db-ból álló, értékes indiai textilgyűjt.-ét később a Vallás- és Közoktatásügyi Min. az MNM számára megvásárolta, s a Hopp Ferenc K-úzsiai Művészeti Múz.-ban helyezte el (jelenleg is ott őrzik). Kemál Atatürk meghívására Töröko.-ba utazott (1930-1932), ahol az államfő személyes tanácsadójaként alkalmazta. Fő munkaterülete ekkor a türk-hun- szkíta kapcsolatok és a turáni népek kutatása volt. Az 1940-es években a visszacsatolt Kolozsváron szervezte az Őstörténeti Gyűjt.-t. A háború után, a Parasztpárt felkérésére a m.-indiai gazdasági-kulturális kapcsolatok kiépítésén dolgozott (1946). A Szal- mássy Galériában kiállította az udaipuri múz. számára készített képeit (1946-1947). Az 1950-es években addigi kutatómunkáját rendszerezte, egy-egy képével kiáll.-okon is megjelent. - Halála után kéziratait, gyűjt.- ének nagy részét, kiadásra előkészített könyveit, festményeit széthordták, bezúzták. Képei, hagyatékának egy része máig feltáratlanul vár sorsára. Néhány festményét az MNG őrzi. Bíró Lajos szobrászművész által készített mellszobrát 2001-ben avatták fel az Újfehértói Városi Múz. kertjében.

F. m.: Az ősmagyarok hitvilága (Bp., 1918); Jézus gyermekkora (Bp., 1921); A hun-magyar őstörténelem (Bp., 1928); Kapcsolataink Indiával (Bp., 1929); Z. F.

indiai gyűjteményének kiállítása az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kupolatermében 1929. november 21-től december 15-ig (Bp., é. n. 1929); Magyar évezredek (Bp., 1943).

írod.: MÉL II.: 1061.; MűvLex (1968) IV.: 765.; MTA Műv. Tört. Adattár, MDK-C-I-7/3 1960.

Renner Zsuzsanna

Zalányi Béla, tordai (1887. jún. 26. Szászváros - 1970. okt. 9. Bp.): geológus, paleontológus, tanár. - A kolozsvári (1905/1906.

tanév), majd a bp.-i tudományegy.-en tanult (1906-1910), természetrajz-földrajz szakos középisk.-i tanári, majd földtanból és őslénytanból doktori oklevelet szerzett (1913). Bp.-i közép- isk.-kban, többek között az Eötvös József Gimn.-ban (1911-1947; nyugdíjba vonulásáig), ill. a II. ker.-i Dolgozók Gimn.-ában tanított (1946-1950). AM. Kir. Földtani Int. 1913- ban alkalmazta mint napidíjas geológust. Az intézmény múz.-ának anyagát Hunyad vm.-ből a nevezetes bujturi miocén (1913), a gredistyei kréta (1915) és a herényi neogén faunával gazdagította. Az 1910-es években a múz. fúrásmintáinak (fúrómagjainak) feldolgozását és törzskönyvezését végezte, s megbízást kapott a hidrogeológiai gyűjt, megszervezésére is. Részt vett a balatonke- nese-fűzfői vasútvonal biztosító munkálataiban (1915-1918). Őslénytani-rétegtani kutatásait a M. Kir. Földtani Int.-ben a mo.-i miocén kagylósrákok (ostracodák) feldolgozásával kezdte (1912), s egész életében szinte kizárólag ennek a különböző földtörténeti korokban élt állatcsoportnak a vizsgálatával (rendszertan, anatómiai felépítés, alkalmazkodóképesség stb.) foglalkozott. Ősélet-kö- zösségtani (paleobiocönológiai) és héjalaktani kutatásai és tanulmányai nemzetközi jelentőségűek. A Földtani Int.-bői 1919-ben távoznia kellett, de később még sokszor dolgozott az intézményben. Az 1930-as években külső munkatársként a múz. pannon kagylósrákjainak feldolgozását végezte, majd 1951-ben ismét tud.-os kutatóként alkalmazták; az 1960-as évek végéig mikropa-