Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
W
957 Wilde gyógyszerészeti oklevelet szerzett (1818). Magyaróváron gyógyszerész (1818-1820). Moson vm.-i és hansági gyűjtéseinek eredménye, a Sadler Józsefnek ajándékozott Flora Mosoniensis kéziratban fennmaradt. Keszthelyen Liebbald Gyulának, a Georgi- con tanárának helyettese, majd a természetrajz és a „barmászat" r. tanára (1822-1826). Munkásságával nagymértékben hozzájárult a Balaton környéke akkor még kevéssé ismert flórájának megismeréséhez. Eredményei nyomtatásban nem jelentek meg. Adatait Borbás Vince dolgozta fel alapvető balatoni flóraművében (1900). ~ későbbi nagy herbáriumát is Keszthelyen alapozta meg. Pesten telepedett le (1826), s megismerkedett a kortárs hazai botanikusokkal, így Haberle Károllyal, Rochel Antallal, Sadler Józseffel, Láng Adolf Ferenccel, Heuffel Jánossal. Egyes források szerint W. P. Haberle professzor tanársegédeként (magántanársegédeként) a pesti egy.-en oktatott, kurzusokat tartott. Növényeket gyűjtött Pest környékén. Három éven át sebészeti előadásokat hallgatott, és sebészi oklevelet szerzett (1829). Oraviczán az első bányászati és kincstári sebész (1829); az ottani gazdag flórát gyakran barátjával, Heuffel János botanikussal együtt gyűjtötte és tanulmányozta. Kutatásainak eredményeiről készült munkái kéziratban maradtak (Elenchus plantarum Banaticarum anni 1837 et 1842; Verzeichnis derjenigen phanerogamen Pflanzen, welche im Banate seit dem Erscheinen von A. Rochel 's botanischer Reise in das Banat im Jahre 1835... [1845]; Flora Mosoniensis). - Herbáriumának egy részét Haynald Lajos bíboros érsek megvásárolta, majd az ő hatalmas gyűjt.-ével együtt 1892-ben, végrendeletileg került az MNM-be; jelenleg a M. Természet- tud.-i Múz. Növénytára őrzi. - A Regens- burgi Botanikai Társaság tagja (1838), a gyakorlati gyógyászatot előmozdító temesvári egyesület 1. tagja (1841). írod.: Gombocz Endre: W. P. (Bp., 1940). Kováts Dezső Wilde János (Johannes) (1891. jún. 2. Bp. - 1970 Dulwich, London mellett, Anglia): művészettörténész. - A bp.-i tudományegy.- en művészettörténetet, régészetet és filozófiát tanult (1909-1914). Lefordította Adolf Ernst Hildebrand Das Problem der Form in der bildenden Kunst (Strassburg, 1892) c. művét (1911), amely nagy hatással volt a m. művészettörténeti irodalomra. A Szépművészeti Múz. munkatársa (1914-1920). Közben Bécsben bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1918); Die Anfänge der italienischen Radierung c. doktori értekezése - kéziratos formában is - az Albertina fontos segédeszközének számított 1963-ig, a gyűjt, kat.-ának megjelenéséig. A Tanácsköztársaság idején múz.-i segédőr (1919), közreműködött a magántulajdonban lévő műtárgyak zár alá vételében. Ezután Bécsben dolgozott (1920- tól). Mint a tehetségét felismerő Max Dvorak munkatársa előadásokat tarthatott a bécsi egy.-en. Dvorak halála után, Kari Svo- bodával közösen kiadta Dvorak írásos hagyatékát és egy.-i előadásainak hallgatói jegyzeteit (Gesammelte Schriften. 1-5. köt., 1929-ig). A Kunsthistorisches Museum segédmuzeológusa (1923-1938); átalakította az itáliai gyűjt, kiáll.-át, s újrarendezte a velencei festők műveit is. Elvégezte Antonello da Messina San Cassiano-beli oltárképének rekonstrukcióját (1929); a nagy fontosságú oltárművet a sacra conversazione képtípus első képviselőjeként mutatta be. Figyelmet keltett Giorgione Laura-portréjáról készített publikációja is (1931). A Kunsthistorisches Museum restaurátorával, Sebastian Isepp- pel hozzákezdett a múz. itáliai reneszánsz festményeinek röntgenfényképezéséhez, amely módszer kettejük kezdeményezése nyomán ált. gyakorlattá vált. A római restaurátorkonferencián (1930) Ausztria küldötteként beszámolt a röntgenezés adta új kutatási lehetőségekről. Európában elsőként létesített műz.-i laboratóriumot, amelyben több ezer felvételt készíttetett. Ezekben az években fordult érdeklődése Michelangelo művészete felé (Zwei Modelle Michelangelo s für das Juliusgrab, 1928), amelynek kutatása egész életére szóló szenvedélye maradt. Az Anschluss után, 1938 okt.-ében elhagyta Bécset, és Angliában telepedett le; a londoni National Gallery munkatársa lett. AII. vh. kitörésekor a National Gallery ig.-ja, Kenneth Clark felkérésére részt vett a múz. rajzanyagának evakuálásában. Noha egzisztenciája a háború során bizonytalanná vált - korábbi állampolgársága ui. a tengelyhatalmak
