Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

W

957 Wilde gyógyszerészeti oklevelet szerzett (1818). Magyaróváron gyógyszerész (1818-1820). Moson vm.-i és hansági gyűjtéseinek ered­ménye, a Sadler Józsefnek ajándékozott Flora Mosoniensis kéziratban fennmaradt. Keszthelyen Liebbald Gyulának, a Georgi- con tanárának helyettese, majd a természet­rajz és a „barmászat" r. tanára (1822-1826). Munkásságával nagymértékben hozzájárult a Balaton környéke akkor még kevéssé is­mert flórájának megismeréséhez. Eredmé­nyei nyomtatásban nem jelentek meg. Ada­tait Borbás Vince dolgozta fel alapvető bala­toni flóraművében (1900). ~ későbbi nagy herbáriumát is Keszthelyen alapozta meg. Pesten telepedett le (1826), s megismerke­dett a kortárs hazai botanikusokkal, így Haberle Károllyal, Rochel Antallal, Sadler Józseffel, Láng Adolf Ferenccel, Heuffel Já­nossal. Egyes források szerint W. P. Haberle professzor tanársegédeként (magántanárse­gédeként) a pesti egy.-en oktatott, kurzuso­kat tartott. Növényeket gyűjtött Pest kör­nyékén. Három éven át sebészeti előadáso­kat hallgatott, és sebészi oklevelet szerzett (1829). Oraviczán az első bányászati és kincstári sebész (1829); az ottani gazdag fló­rát gyakran barátjával, Heuffel János botani­kussal együtt gyűjtötte és tanulmányozta. Kutatásainak eredményeiről készült mun­kái kéziratban maradtak (Elenchus plan­tarum Banaticarum anni 1837 et 1842; Ver­zeichnis derjenigen phanerogamen Pflanzen, welche im Banate seit dem Erscheinen von A. Rochel 's botanischer Reise in das Banat im Jahre 1835... [1845]; Flora Mosoniensis). - Herbári­umának egy részét Haynald Lajos bíboros érsek megvásárolta, majd az ő hatalmas gyűjt.-ével együtt 1892-ben, végrendeletileg került az MNM-be; jelenleg a M. Természet- tud.-i Múz. Növénytára őrzi. - A Regens- burgi Botanikai Társaság tagja (1838), a gya­korlati gyógyászatot előmozdító temesvári egyesület 1. tagja (1841). írod.: Gombocz Endre: W. P. (Bp., 1940). Kováts Dezső Wilde János (Johannes) (1891. jún. 2. Bp. - 1970 Dulwich, London mellett, Anglia): művészettörténész. - A bp.-i tudományegy.- en művészettörténetet, régészetet és filozó­fiát tanult (1909-1914). Lefordította Adolf Ernst Hildebrand Das Problem der Form in der bildenden Kunst (Strassburg, 1892) c. mű­vét (1911), amely nagy hatással volt a m. művészettörténeti irodalomra. A Szépművé­szeti Múz. munkatársa (1914-1920). Közben Bécsben bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1918); Die Anfänge der italienischen Radie­rung c. doktori értekezése - kéziratos formá­ban is - az Albertina fontos segédeszközé­nek számított 1963-ig, a gyűjt, kat.-ának megjelenéséig. A Tanácsköztársaság idején múz.-i segédőr (1919), közreműködött a ma­gántulajdonban lévő műtárgyak zár alá vé­telében. Ezután Bécsben dolgozott (1920- tól). Mint a tehetségét felismerő Max Dvo­rak munkatársa előadásokat tarthatott a bécsi egy.-en. Dvorak halála után, Kari Svo- bodával közösen kiadta Dvorak írásos ha­gyatékát és egy.-i előadásainak hallgatói jegyzeteit (Gesammelte Schriften. 1-5. köt., 1929-ig). A Kunsthistorisches Museum segéd­muzeológusa (1923-1938); átalakította az itáliai gyűjt, kiáll.-át, s újrarendezte a velen­cei festők műveit is. Elvégezte Antonello da Messina San Cassiano-beli oltárképének re­konstrukcióját (1929); a nagy fontosságú ol­tárművet a sacra conversazione képtípus el­ső képviselőjeként mutatta be. Figyelmet keltett Giorgione Laura-portréjáról készített publikációja is (1931). A Kunsthistorisches Museum restaurátorával, Sebastian Isepp- pel hozzákezdett a múz. itáliai reneszánsz festményeinek röntgenfényképezéséhez, amely módszer kettejük kezdeményezése nyomán ált. gyakorlattá vált. A római resta­urátorkonferencián (1930) Ausztria küldöt­teként beszámolt a röntgenezés adta új ku­tatási lehetőségekről. Európában elsőként létesített műz.-i laboratóriumot, amelyben több ezer felvételt készíttetett. Ezekben az években fordult érdeklődése Michelangelo művészete felé (Zwei Modelle Michelangelo s für das Juliusgrab, 1928), amelynek kutatása egész életére szóló szenvedélye maradt. Az Anschluss után, 1938 okt.-ében elhagyta Bé­cset, és Angliában telepedett le; a londoni National Gallery munkatársa lett. AII. vh. ki­törésekor a National Gallery ig.-ja, Kenneth Clark felkérésére részt vett a múz. rajzanya­gának evakuálásában. Noha egzisztenciája a háború során bizonytalanná vált - koráb­bi állampolgársága ui. a tengelyhatalmak

Next

/
Oldalképek
Tartalom