Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
W
953 Wellmann csei egy.-en tanult. Hazatérése után a M. Mezőgazdasági Miíz.-ban kapott napidíjas állást (1933), s bekapcsolódott a m. gazdasági irodalom bibliográfiájának munkálataiba (1934- ben jelent meg). A gödöllői Grassalkovich- uradalom 1770-1815 közötti gazdálkodását feldolgozó doktori értekezésével (1933) felhívta magára a m. történetírás vezető személyiségeinek, elsősorban Domanovszky Sándornak és Hajnal Istvánnak a figyelmét. Az 1934/35. tanévtől kezdve Hajnal István proszemináriumának vezetője. Hajnallal és Domanovszkyval - gyakorlatilag halálukig - szorosan együttműködött. Egy.-i katedráját megtartva az Orsz. Levéltár ideiglenes (1934. márc.-tól), majd végleges alkalmazásába került (1935-től); allevéltárnoki besorolásban (1942). Ekkortájt főként a 18. sz.-i központi hivatalszervezet iratait tanulmányozta. Egy.-i magántanári képesítést szerzett (1938). Domanovszky és Hajnal mellett a Századok (1938-1942), ill. a Magyar Művelődéstörténet IV. kötetének szerkesztője. 1946- 1947-ben több programadó írást publikált az agrártörténet-írás soron következő feladatairól. 1948-ban karrierje megtört, akad.-i tagságától is megfosztották. Az új egy.-i tankönyv megírásában még részt vehetett, de oktatói munkát már nem végezhetett. A M. Orsz. Levéltárban (MÓL) a feudális osztály vezetője. A Levéltári Alapleltárak sorozatának első köteteként szerkesztésében jelent meg A magyar kancellária levéltára. Az 1950-es években érdeklődése a parasztság 18. sz.-i története és mozgalmai felé fordult, majd Tessedik Sámuel életével és munkásságával foglalkozott. A Fővárosi Levéltár ig.-ja (1952-től), az 1956. évi forradalomban az intézmény forradalmi biz.-ának vezetője, ami miatt a forradalom leverése után leváltották ig.-i tisztségéből, és áthelyezték a Pest M.-i Levéltárba főlevéltárosnak. Történészi és levéltárosi pályáján újabb törés állt be. Az agrártörténeti kutatásoknak önálló diszciplínaként való újbóli megjelenése után a Mezó- gazdasági Máz-ban felállított agrártörténeti osztály és az oda kihelyezett akad.-i kutató- csoport vezetője (1962-1978; nyugdíjba vonulásáig). Irányításával alakították ki az agrártörténeti kutatások szervezeti és személyi feltételeit; a kutatásokat irányító főigh.-sé nevezték ki (1965). Fontosnak tartotta a más, hasonló irányultságú intézményekkel (MTA, kutatóint.-ek, egy.-i tanszékek) való szoros együttműködést, vmint a meglévő agrártörténeti forrásanyag számbavételét és feltárását, egy agrártörténeti dokumentációs bázis kiépítését. Szorgalmazta a hivatalosan Adattárnak nevezett részleg anyagának folyamatos bővítését, a gyűjt.-ben való kutatómunka elősegítésére kidolgozta az ETO-rendszeren alapuló tematikus katalogizálási szakrendszert. Jelentős szerepe volt a múz. évkönyvének, a Magyar Mezőgazda- sági Múzeum Közleményei c. kiadványnak az elindításában (1962). A Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok c. monográfiasorozat egyik elindítója, amelynek harmadik kötetében saját kutatásai eredményeit publikálta (A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében. Bp., 1967). Vezetésével kezdődött meg a MÓL Urbaria et Conscriptiones gyűjt.-e, az 1767. évi úrbérrendezés, vmint az 1715-1720. évi és az 1828. évi orsz. adóösszeírások feldolgozása. Az 1970-es évek elején a múz.-ban megkezdett számítógépes agrártörténeti adatfeldolgozó program egyik fő támogatója. A mezőgazdasági múz.-ok 1971. évi nemzetközi kongresszusát Mo.-on - a M. Mező- gazdasági Múz. alapításának 75. évfordulóján - a Vajdahunyadvárban és az MTA-n rendezték meg; szervezésében és irányításában ~ vezető szerepet játszott. Múz.-i munkája során készült el, de csak az intézményből való távozása után jelent meg A magyar mezőgazdaság a XVIII, században c., nagyszabású munkája. Sokat tett a múz. nemzetközi kapcsolatainak bővítése és a hazai agrártörténet-írás külföldi megismertetése érdekében is. Kairóban súlyos közlekedési balesetet szenvedett (1972), de felépült, és újra dolgozni kezdett. 1978-ban ment nyugdíjba. - Az ICOM-on belül a Mezőgazdasági Múz.-ok Nemzetközi Szervezetének (AIMA) egyik alapítója, titkára, majd alelnöke. Az MTA 1. tagja (1945); tanácskozó taggá minősítették vissza (1949), majd véglegesen kihagyták az akad.-i tagok sorából (1951). A történelem tud.-ok doktora (1982). Az MTA visszavette tagjai sorába (1990). F. m.: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történeté
