Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Ü - V
Vastagh 930 Vastagh Gábor (1899. márc. 7. Szentendre- 1987. márc. 31. Bp.): vegyészmérnök. - A bp.-i műegy.-en vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1924). A műegy. Élelmiszerkémiai Tanszékén tanársegéd (1926-tól), az Orsz. Közegészségügyi Int. (OKI) munkatársa (1927-től), adjunktus, majd osztályvezető. Rockefeller-ösztöndíjjal német, svéd, norvég, holland, svájci és osztrák gyógy- szerkémai és higiénikus int.-ekben tett tanulmányutat (1931-1932). A műegy.-en műszaki doktori oklevelet (1941), majd magántanári képesítést szerzett (1946-tól). Az OKI főigh.-e (1958-1968), majd az OKI gyógyszer-ellenőrzési csoportjának az Orsz. Gyógyszerészeti Int.-be való beillesztése után az int. mb. ig.-ja (1968-1973; nyugdíjba vonulásáig). - A kohászat múltja és technikája iránti tud.-os érdeklődése egész életét végigkísérte. Megtalálta a honfoglalás kori vasolvasztókat a Bükkben, Imolán, Trizsen, Felsőkelecsényben, Jósvafőn, továbbá a 15. és 17. sz.-i ezüst- és vaskohászat emlékeit a Börzsönyben. Kismonográfiát írt a szokoly- hutai vasműről, az ásatások során feltárt kohászati maradványok műszaki vizsgálatának eredményeiről. Az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) kohászattörténeti biz.-ának tagjaként nevéhez fűződik az imolai kohótípus meghatározása. Az első komplex mo.-i kohászattörténeti könyvben jelent meg legjelentősebb tanulmánya a 10-13. sz.-i m. vasolvasztókról. Publikációi az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményeiben, a Kohászati Lapokban és az Acta Archeologicaban jelentek meg.- Az MTA Szerves- és Gyógyszeranalitikai Munkabiz.-ának, a VII. Magyar Gyógyszer- könyv szerkesztőbiz.-a kémiai albiz.-ának, vmint a M. Gyógyszerészeti Társaság gyógyszeranalitikai szakosztálya vezetőségének tagja. - A kémiai tud.-ok doktora (1952; addigi tud.-os tevékenységéért). - A M. Gyógyszerészeti Társaság Kazay-emlék- érme (1973), Richter Gedeon-emlékérem. E m.: Egy 18. századi magyar vasolvasztó. Középkori vasolvasztó Imolán (Kohászati Történeti Bizottság Közleményei, 17. Bp., 1961); Középkori vasolvasztóhely feltárása Felsőkelecsényben. Nováki Gyulával (Miskolc, 1963); Magyarország kohászati emlékei. 1. rész. (Kohászati Történeti Bizottság Közleményei, 22. Bp., 1962); A szendrői vaskohó. Egy korai magyar vasolvasztó (Kohászati Történeti Bizottság Közleményei, 27. Bp., 1963). írod.: Kerényi I.: V. G. 80 éves (Gyógyszerészet, 23., 1979): Kiszely Gyula: V. G. (Bányászati Kohászati Lapok. Kohászat, 120., 1987): Kiszely Gyula: V. G. kohászattörténeti munkássága (kézirat, Öntödei Múzeum, é. n.); MÉL IV.: 948-949. Lengyel Katalin Vasvári Miklós (1898. máj. 7. Szeged - 1945. febr. 27. Balf): zoológus, ornitológus, gyűjtő. - Egy.-i tanulmányait Bp.-en, majd Szegeden végezte (1923). Doktori értekezését Fejérváry Géza biztatására herpetológiá- ból írta. Az I. vh. alatt önkéntes madártani megfigyelő a Madártani Int.-nél, majd „rendes megfigyelő" lett (1921); az int. dánokként alkalmazta (1922). Példaképe Chernél István volt. Ormándon nevelő (1922-től); ekkor kezdte meg Somogy vm. faunisztikai kutatását. Felfedezte a Vipera berus var. presteri. Madártani int.-i szolgálata alatt kutatta a ritkább ragadozó madarakat (Falco cherrug, Aquila heliaca), Somogy és Bácska faunáját, az alföldi szikesek és halastavak szerepét a madárvonulásban, stb. A táplálkozástant (bromatológia) ugyancsak magas szinten művelte (Tanulmány a vörösgém: Ardea purpurea L. táplálkozásáról). A kis-ázsiai gyűjtőútjairól (1936, 1937) hozott madáranyagot a Madártani Int.-nek, a többi gyűjtött anyagot az MNM-nek ajándékozta. 1937. évi útján maláriafertőzést kapott, s betegen tért haza. A gyűjtött pókanyagot Balogh János, a bogarakat Kaszab Zoltán, a csigákat Wagner János, a földikutyákat Szu- nyoghy János dolgozta fel. 1944 ápr.-ában munkaszolgálatra hívták be, az int. helyiségeiből kitiltották. Dec. elején elvitték Bp.- ről, s Balf mellett táborba zárták. Balf és Nagycenk között megölték. 154 tud.-os közleménye jelent meg. F. m.: Néhány érdekes ragadozómadarunk, különösen táplálkozási és természetvédelmi szempontból (Vadászati Útmutató, 8., 1931, 1-20.); A kishéja erdélyi előfordulása (Állattani Közlemények, 28., 1931, 91-102.). írod.: Keve András: Dr. V. M. (Aquila, 51-54., 1950, 45-51.); Keve András: Jegyzetek dr. V. M. kisázsiai kutatóútjáról (Vertebrata hungarica, 12., 1972, 51-68.); MÉL II.: 972. Bankovics Attila
