Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
907 Törös velet szerzett (1935). A szegedi Városi Múz.- ban gyakornok; több leletmentést vezetett (1936). A keszthelyi múz. munkatársaként átszállíttatta és leltározta a sümegi Darnay Múz. régészeti tárgyait, s leletmentések anyagaival gyarapította a keszthelyi múz. törzsanyagát (1937-1939). A pécsi Majorossy Imre Múz. (utóbb Janus Pannonius Múz.) vezetője (1939-1950). Pécsett és környékén számos őskori és római kori ásatást vezetett (Palotabozsok, Zók, Nagyárpád). Kiemelkedő munkája a Pécs belvárosában, egy római kori sírkamra, az ún. cella septichora feltárása. A II. vh. alatt, kihasználva a múz. kettős pincerendszerét, megmentette a múz. kiemelkedő régészeti és művelődéstörténeti értékeit. A város orosz megszállása után hadifogságba esett (1945). Hazatérése után folytatta ásatásait (Pécs-Jakab-hegy, Kővágószőlős). Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején a megváltozott múzeumügyi struktúra a pécsi múz.-ok összevonását eredményezte; ~t a Vallás- és Közoktatás- ügyi Min. „szolgálattételre a minisztériumba rendelte" és múzeumügyi szakelőadónak nevezte ki (1951-1952), majd az MNM- be helyezte (1952); a múz. Régészeti Osztálya Népvándorláskori Gyűjt.-ének munkatársa, majd gyűjteményvezetője (1963-1973). Nyugdíjazása (1973) után mint külső munkatárs az MTA Régészeti Int.-e dömösi ásatásán dolgozott (1973-1978). Az általa feltárt temetők feldolgozását, publikációra történő előkészítését haláláig folytatta (1997). - Tud.-os munkássága Szegeden a gepida leletanyag szétválasztásával, a kiszombori germán temető közzétételével indult (19351936). Pécsi időszakában őskori, római kori témájú tanulmányok (1940-1950-es évek) mellett összefoglalta Pécs történetét a m. honfoglalás koráig (1943). Az MNM-be kerülése után kutatási területe a népvándorlás korára és az Árpád-korra koncentrálódott. Legfontosabb ásatásai: a halimbai Árpádkori, majd avar kori temetők feltárása (1952-1955, 1961-1966). A teljesen feltárt temetők lehetőséget adtak számára egy mikrorégió, egy szűk terület továbbélő népessége és annak anyagi kultúrája vizsgálatára a 6-11. sz.-ban. Sopronkőhidán egy kis létszámú közösség 9. sz.-i temetőjét tárta fel (1959-1960), amelynek közzététele a Kárpát-medence Ny-i fele 9. sz.-i kutatásának egyik alapköve lett. Az MNM-ben eltöltött évei alatt közel 20 kisebb leletmentést végzett, nagyobbrészt avar kori lelőhelyeken; közülük kiemelkedik a solymári 7-8. sz.-i temetőrész feltárása (1971-1975). Már halála után megjelent kötetével minden általa feltárt objektum, tárgy közlésre került. - A történelemtud. kandidátusa (1983; a halimbai avar temető kronológiai kérdéseiről írt értekezésével). F. m.: A kiszombori germán temető helye népvándorláskori emlékeink között (Dolgozatok, 12., 1936, 101-154., Taf. XLIV-XLVU; Die Bewohner von Ha- limba im 10. und 11. Jahrhundert (Archaeologia Hungarica, 38., Bp., 1962); Sopronkőhida IX. századi temetője (Fontes Archaeologici Hungáriáé, Bp., 1973); Das awarenzeitliche Gräberfeld von Solymár. Das awarische Corpus, Beihefte 1. (Debrecen-Bp., 1994); Das awarenzeitliche Gräberfeld von Halimba. Das awarische Corpus. Beihefte 5. (Debrecen-Bp., 1998; teljes szakirodalommal). Irod.: T. Gy. kéziratos életrajza (MNM, 14-01-02- 1953/R); Szentpéteri, J.: In memoriam Gyula Török (Acta Archaeologica Hungaricae, 52., 2001, 247-249.). Garam Éva Törös László (1898. szept. 20. Tiszabura 1996. máj. 14. Nagykőrös): tanár, irodalom- történész. - A debreceni Tisza István Tudo- mányegy. m.-latin szakán szerzett oklevelet. Németo.-i tanulmányúton járt (19251926). Hazatérve a nagykőrösi Arany János Gimn. tanára, az 1948. évi államosítások után az isk. ig.-ja. A gimn.-ban rendezte az Arany-dokumentumokat, gyarapította a gyűjt.-t, amelyet a gimn. épületében Arany János Emlékmúz.-ként mutattak be a nagyközönségnek (1957). A kiáll.-i anyag 1974-ben került az Arany János Múz.-ba, ahol 1978-tól tekinthető meg; az intézmény vezetője ~ lett. - Tud.-os munkáiban elsősorban Arany Jánossal foglalkozott, részt vett Arany művei kritikai kiadásának előkészítésében. - Az 1925-ben alapított Arany János Társaság titkára, főtitkára (1927-től), a társaság újjászervezése után elnöke (1969-től), majd örökös díszelnöke. Az Arany János Társaság Évkönyveinek szerkesztője. - Egykori lakóházának falán helyezték el Molnár Elek ~ról mintázott domborművét (1989).
