Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Belitzky 74 sőbb Milánóban Luigi Cavenaghinál fejlesztette; közben Münchenben Alois Hauser képrestaurátor mellett a Pinakothekában dolgozott. Szakismeretét későbbi tanulmányútjain (Anglia, Olaszo., Németo., Hollandia, Belgium) is folyamatosan gyarapította. Külföldön is elismert restaurátor, elsőrangú szakértőként szerzett tekintélyt. 1893- ban meghívták Bp.-re, ahol az Orsz. Képtár képkonzervátoraként kezdte meg működését, majd közel negyven éven keresztül a Szépművészeti Múz. szolgálatában állt. A régi festészet és technika alapos ismerőjeként szigorúan konzerváló eljárásával mind a múz., mind számos m. gyűjtő képeit mentette meg. Nevéhez több, ma is érvényben lévő meghatározás fűződik (pl. Jacobus Victor Csendélet rézkannával c. képének azonosítása). Megállapította, hogy Palma Vecchio két festménye (Leány mellképe és Ifjú mellképe) ered. összetartozó párdarab volt. Az általa vezetett restaurálási jegyzőkönyvek 1904- tól 1916-ig engednek bepillantást műtárgyaink érdekében kifejtett munkájába. Feljegyzéseiből megállapítható, hogy beavatkozásai elsősorban konzerválást jelentettek. Nemcsak konzervált, hanem regenerált, tisztított, átfestéseket távolított el, kiegészített, vmint irányította a dublírozási és par- kettázási műveleteket is. Több esetben számolt be szignatúrák vizsgálatáról, ennek következményeként sok hamis felirat eltávolításáról. A dublírozásban Vári Bálint, a faipari műveletekben Pusztai Károly volt segítőtársa. Restaurált képei között a régi európai, a középkori és a modern m. művek egyaránt szerepelnek; pl. Sienai mester (14. sz.): Mária megkoronázása; Pannóniái Mihály: Ceres; Sebastiano del Piombo: Férfiképmás; Angelo Bronzino: Pásztorok imádása; Jacob Jordaens: Bűnbeesés; Bogdány Jakab: Csendélet rákkal; Barabás Miklós: Salamon Lajos arcképe; Lotz Károly: Ámor és Psyche. Korának felfogását magáévá téve a régi, megsárgult lakkréteget általában nem távolította el, az ún. galériatónus megőrzésének volt híve. Nyugalomba vonulása alkalmából a Szép- művészeti Múz.-nak ajándékozta Giovanni Domenico Tiepolo Pihenő Szt. Család c. festményét. Múz.-i működésén kívül a Műemlékek Orsz. Biz.-ának megbízásából több fontos restaurálási munkára felügyelt, helyreállította a Koronázó templomnak a Szent- háromságot ábrázoló oltárképét. - Kir. tanácsosi címet kapott (1914), Petrovics Elek, a Szépművészeti Múz. főig.-ja 35 éves szolgálata alkalmával kormányfőtanácsosi címre terjesztette fel Mo. kormányzójához (1928). írod.: Petrovics Elek: Élet és Művészet: B. J. K. (Ravatalánál elmondott búcsúztató) (Bp., 1937); Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátorosztály múltjáról (Múzeumi Műtárgyvédelem, 1977. 4., 16-19.); Szendrei-Szentiványi: Magyar Képzőművészek Lexikona (Bp. 1915, 153-154.); MűvLex I.: 193. Móré Miklós-Papp Katalin Belitzky János (1909. okt. 25. Losonc - 1989. márc. 4. Salgótarján): történész, levéltáros, múzeumigazgató. - Szüleivel a csehszlovák állam kikiáltása után Balassagyarmatra települt át. A Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en tanult (1928-1932), s m. művelődéstörténetből, újkori világtörténetből és földrajzból bölcsészdoktori (1932), majd történelem-földrajz szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1933). A Domanovszky Sándor köré szerveződő agrártörténeti isk.- hoz kapcsolódva írta meg A magyar gabona- kivitel története 1860-ig c. doktori értekezését (megjelent a Domanovszky szerkesztette Tanulmányok a magyar mezőgazdaság története c. sorozat 2. köteteként, Bp., 1932). Levéltárosi szakvizsgát tett (1932. nov.). A Pázmány Péter Tudományegy. BTK Hajnal István vezette Újkori Történeti Int.-ében ösztöndíjas gyakornok. Levéltári kutatásokat végzett Rómában, Velencében és Bécsben. A Székes- fővárosi Levéltárban ideiglenes gyakornok (1934-1936), segédlevéltámok (1936-1942). Pleidell Ambrus, a M. Orsz. Levéltár főlevéltárnoka megbízta Sopron vm. történetének megírásával (1935). Sopron vm. tb. főlevéltárnokává nevezték ki (1937). Pécsi egy-i magántanári habilitációját Holub József professzor nem támogatta, s a Pest vm. főle- véltárnoki székére benyújtott pályázatát is elutasították (1938). Levéltárosi munkáját folytatva összeszedte és rendezte a Bp.-re vonatkozó, addigi legteljesebb 18-19. sz.-i térképgyűjt.-t. Baloldali tevékenysége miatt állásából elbocsátották (1942). Megalapította az Ált. Kereskedelmi Ügynökség nevű cé
