Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

T

Torma

896

ásatások szervezője és aktív résztvevője (1880-1888. szept. 13.; megbízásáról lemondott). Az aquincumi polgárvárosi amfiteátrum feltárásával és tud.-os közzétételével nagy népszerűségre tett szert. 1885-ben egyik ígéretes tanítványát, Kuzsinszky Bálintot is bevonta az ásatásokba. Katedrájának, munkájának, hazájának elhagyását a kortársak vagyoni, testi és lelki kimerülésének tulajdonították. A régészet művelésével azonban Olaszo.-ban, visszavonultságában sem hagyott fel teljesen. - Gyűjt.-i és kiállításrendezői tevékenységét az 1859-ben megalakult Erdélyi Múz. érdekében kifejtett munkássága, vmint az aquincumi ásatások eredményeit bemutató kiáll, megrendezése bizonyítja. Az aquincumi leletek első bemutatására 1885-ben, az orsz. kiáll, fővárosi pavilonjában került sor; a bemutató négy fali tárlójának berendezésére Gerlóczy Károly alpolgármester az ásatásokat vezető ~t kérte fel. Szakmai, közéleti szereplése elsősorban bp.-i tartózkodásának időszakára tehető; részt vállalt a Műemlékek Orsz. Biz.- ának, vmint a főváros régészeti bizottmányának munkájában. - Az MTA 1. (1861), majd r. tagja (1881). - A székesfővárosi tanács által 1909-ben készíttetett emléktáblája az Aquincumi Múz. falán látható (alkotója Darázs János). Porto d'Anzioban lévő sírja fölé Fraknói Vilmos állíttatott síremléket, amelyet a m. állam és Porto d'Anzio önkormányzata 2002-ben felújíttatott. Utolsó szálláshelyén, Porto d'Anzioban 2002-től tábla őrzi emlékét.

F. m.: Dacia felosztása a rómaiak alatt (Az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvei, II. Kolozsvár, 1863, 108-114); Adatok észak-nyugati Dacia fold- és helyiratához (Magyar Tudós Társaság Évkönyvei

1862-1868. II., 3-39.); A limes Dacicus felső része (Értekezések a történeti tudományok köréből. IX. 2. Bp., 1880); Repertorium Dacia régiség- ésfeliratta- ni irodalmához (Bp., 1880); Revidierte und neue Inschriften zu Corpus Inscriptionum Latinarum. III. (Dacia) (Archäologisch-Epigraphische Mitteilungen, Wien, 1882, 97-145.); Amphiteatri Aquincensis pars septentrionalis (Bp., 1881); Római cserépedény bélyegek és karcolatok. 1. közlemény (Archaeologiai Értesítő, 2., 1883, 207-230.). írod.: T. K. (Archaeologiai Értesítő, 17., 1897, 190.); Kuzsinszky Bálint: T. K. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 2., 1897, 377-378.); Téglás

Gábor: T. K. emlékezete (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. Bp., 1905; téves halálozási év: 1892!); Emlékbeszéd T. K. r. tag fölött (Archaeologiai Értesítő, 26., 1906,70-71.); Szinnyei XIV.: 325-328.; MÉL II.: 883-884. (téves születési adat: dec. 10.!).

Zsidi Paula

Torma Zsófia (1840 Csicsókeresztúr 1899. nov. 14. Szászváros): régész, paleontológus. - Apja Torma József (1801-1864) történész, testvére Torma Károly régész. - Szászvárosban telepedett le, kezdetben ősmaradványokat gyűjtött. Szerepe volt a később tud.-os szenzációt jelentő bujtur-lapu- gyi tercier (miocén) molluszka fauna feltárásában. A M. Kir. Föltani Int. gyűjt.-ébe gazdag ősmaradványanyagot juttatott, pl. Lapugy mediterrán és Gredistye kréta időszaki faunáiból. Az 1875. évi bp.-i ősembertani kongresszus alkalmából - Rómer Flóris ösztönzésére - Tordos neolit őstelepét kezdte ásatni. Később a Déva környéki Nándori- barlangban voltak szerencsés leletei. Munkásságáért több külföldi szakember fejezte ki elismerését, többek között Schliemann, Trója feltáró régésze is. Leleteit Téglás Gábor dolgozta fel. Az 1876. évi bp.-i Nemzetközi Régészeti és Antropológiai Kongresz- szusra összeállította Hunyad vm. régészeti leleteit. Különös feltűnést keltettek az általa cserépmaradványokon felfedezett szimbólumok, ill. „írásjegyek" (ékírásos, vonalas és rovásjelek). A Tordos melletti, általa feltárt 4500 éves őstelep „Tordosi kultúra" néven vonult be a régészeti irodalomba. Jelentős szerepe volt a Kolozsvári Múz. megalapításában, amelyben halála után gyűjt.-eit elhelyezték. Leleteinek másodpéldányait isk.- knak, tud.-os egyesületeknek ajándékozta. Kir. engedéllyel megkapta a Kolozsvári Tudományegy. bölcsészeti doktori oklevelét, majd az egy. tb. doktorává választotta (1899. máj.).

F. m.: Hunyad megyei neolitkőkorszakbeli telepek (Kolozsvár, Erdélyi Múzeum, 1879. 5-6., 51.); Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungsund Entwicklungsgeschichte der Religionen (Jena, 1894); A tordosi őstelep és hazánk népe ősmithoszának maradványai (Bp., 1897); Sumer nyomok Erdélyben (Ethnographische Analogien) (Magyar őskutatás. Buenos Aires, 1972); T. Zs. levelesládájából. A leveleket