Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
Torday 894 az egyes területekre befolyással bíró kulturális hatásokat (aunjetitzi, lausitzi). A röviden csak „Bericht"-ként emlegetett monográfia érdemei a néhány, később tévesnek bizonyult keltezés ellenére ma is vitathatatlanok. Életének utolsó évtizedében több tanulmányban foglalkozott Bp. őskorával, legalaposabban a Budapest az ókorban (1942) c. monográfia Őskor fejezetében (1-134. o.). - Különösen fontosnak tartotta, hogy a hazai őskorkutatás számára jó szakembereket neveljen. Az egy.-en bevezette az anyagismeret tantárgyat, „tanásatásokat", tanul- mányutakat szervezett a hallgatók számára. A háború és korai halála miatt terveit csak kismértékben tudta megvalósítani. - Az MTA 1. tagja (1935). - Az Őskori és Koratörténeti Tud.-ok Nemzeti Kongresszusának tagja (1931-től), majd a tervezett, de a szovjet csapatok bevonulása miatt elmaradt bp.-i III. kongresszus elnöke. Az Orsz. M. Régészeti és Műtörténeti Társulat választmányi tagja, a Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland, a Society of Antiquaires of London, a Prehistoric Society of Great Britain tb. tagja, a Kaiserliche Deutsche Akademie der Naturforscher r. tagja, a Belgrádi Régészeti Társulat 1. tagja. F. m.: A neolithikum Bodrogkeresztúron (Archaeolo- giai Értesítő, 4L, 1927, 31-49., 269-277.); Az angyalföldi aranylelet (uo., 42., 1928, 54-62., 306-311.); A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon. A bükki és a tiszai kultúra (Archaeologica Hungarica, 5-6. Bp., 1929); Budapest őskora (Tanulmányok Budapest Múltjából, 4., 1936, 1-17.); A bronzkori kultúra kialakulása Magyarországon (Értekezések a történeti tudományok köréből. 25-27. Bp., 1937); 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn (Bericht der Römisch- Germanschen Kommission, 24/25., 1934/35. [1937], 27-127.); Őskori gyűjtemény. Vezető a régészeti gyűjt.-ben. Hillebrand Jenővel (Bp., 1938); Őskor (in: Budapest története. Szerk. Szendy K. I. köt. Budapest az ókorban. I. rész. Bp., 1942,1-134.). írod.: Banner János: T. F. (Archaeologiai Értesítő, 1946-1948, 419^129.); Bognárné Kutzián Ida: T. E, a kutató (uo., 110., 1983, 127-129.); Patay Pál: Megemlékezés T. F.-ről születésének 100. évfordulóján (uo., 120., 1993, 90-95.); Raczky Pál: T. F. munkássága a magyarországi újkőkor és rézkor kutatásában (uo., 120., 1993, 95-98.); Szathmári Ildikó: T. F. szerepe a magyar bronzkorkutatásban (uo., 120., 1993, 99-101.); MÉL II.: 879-880. Szathmári Ildikó Torday Emil (1875. jún. 22. Bp. - 1931. máj. 9. London): etnográfus, Afrika-utazó. - Bp.-n és Münchenben tanult. Brüsszelben bank- tisztviselőként dolgozott (1895-1900). Belga állami szolgálatba lépett (1900); közigazgatási hivatali vezetőként Kongóba küldték. Kin- shasában telepedett le. Négy év alatt végigjárta a Kongó-medencét, főként Katangát a Tan- ganyika-tóig. Gyarmati szolgálata idején érdeklődése a néprajz felé fordult. Európába visszatérve (1905) több cikket írt angol folyóiratokba. Az angol Royal Anthropological Institute megbízásából kutatásokat végzett a Kongó D-i mellékfolyói vidékén (1905-1907), több bantu nyelv ismeretében értékes anyagot gyűjtött a mbala, jaka, pende, bunda és csokve népek között. A British Museum megbízásából a Kassai, a Sankuru és a Kwilu folyó mentén gyűjtött antropológiai és nyelvészeti adatokat, vmint néprajzi tárgyakat (1907-1909). Gyűjtőmunkát végzett a tetela törzseknél, vmint a Busongó Királyságban is. Tanulmányútja végén meglátogatta a leiék földjét, ismét járt a mbala törzseknél, majd a kongó nép területén át kiért a tengerpartra (1911). Nyolc afrikai nyelven beszélt. Londonban telepedett le, megromlott egészsége miatt a következő két évtizedben a British Museumban dolgozott, s több kötetben összefoglalta afrikai tapasztalatait. Létrehozott múz.-i gyűjt.-ei forrásértékűek. A bp.-i Néprajzi Múz.-nak 350 tárgyat ajándékozott. F. m.: The Congo Free State (New York, 1908-1909); Land and Peoples of the Kassai Basin (London, 1910); Notes Ethnographiques sur les peuples communément appalés Bakuba... Les Bushongo. T. A. Joyce-szal együtt (Annales de Musée du Congo Beige. Bruxelles, 1910); Canseries Congolaise (Bruxelles, 1925); Bolyongások Afrikában. Három utazás az Egyenlítő vidékén (Bp., 1923). írod.: Halász Gyula: T. E. az afrikai balunda népek országában (Földrajzi Közlemények, 1911); Bendefy László: Magyar utazók Afrikában (Bp., 1934); Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai (Bp., 1936; reprint kiad. Bp., 1993); Borsody- Bevilaqua Béla: Régi magyar világjárók (Bp., 1954); MÉL II. 882.; MÚL: 387-390. Kodolányi János, ifj.
