Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
Tallós 874 (Szabadkai Városi Múzeum, 2001); Szabó József: T. E., a világutazó vadász (Újvidék, 2002); MÚL: 375-376. Balázs-Arth Valéria Tallós Pál (1931. márc. 26. Pozsony - 1968. jan. 25. Szombathely): erdőmérnök, botanikus, entomológus. - A soproni Erdőmérnöki Főisk.-n szerzett diplomát. A Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság bakonybéli, majd ugodi erdészetében teljesített szolgálatot (1954-től), az Erdészeti Tud.-os Int. budakeszi, majd sárvári állomásán segédmunkatárs (1957-től), tud.-os munkatárs (1959-től haláláig). Kutatómunkája kezdetben a növénycönológia és az erdőtipológia egységeinek összehasonlító tanulmányozására irányult. Közreműködött a hazai erdőgazdasági tájcsoportok és tájak, az Orsz. Erdészeti Főigazgatóság által szervezett erdőtipológiai feldolgozásában, majd több alkalommal is az MTA vezetése alatt működő Mezőgazda- sági és Erdészeti Növényföldrajzi Térképező Csoport munkájában (1955-1957); munkájuk eredménye a Vas m.-i Szakony falu és környékének biocönológiai és erdőtipológiai feldolgozása. Kutatótevékenységének másik területe a lepkék faunisztikája és cönológiája. Legjelentősebb műve a két fenyőfői erdeifenyves állomány lepkefaunájáról írt dolgozata. Ebben elsőként szolgáltatott adatokat egyes erdőtípusok lepkefaunájának tömegviszonyairól, egyben megtalálta azokat a különbségeket, amelyek a növényzeten kívül szintén alkalmasak az őshonos és a mesterséges erdeifenyvesek elkülönítésére. Nevéhez fűződik az erdészeti rovarkárosítók előrejelzésének kidolgozása is. Részt vett a „Bakony természeti képe" programban (1963-1967); bakonyi lepkegyűjtéseivel jelentősen gyarapította a zirci Bakonyi Ter- mészettud.-i Múz. gyűjt.-ét. A Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét. F. m.: A pápakovácsi láprét növénytársulásai és fásítása (Erdészeti Kutatások, IV., 1954, 55-69.); Két fenyőfői erdőtípus lepketársulásainak vizsgálata, tekintettel a károsítókra (uo., V, 215-230.); Adatok a Vendvidék és az Őrség nagylepkefaunájához (Rovartani Közlemények, XII., 1959, 301-325.); Adatok a Bakony és környéke nagylepkefaunájához. I. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, I., 1963, 301-309.). írod.: Csapody István-Szodfridt István: Emlékezés T. P.-ra (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 7., 1968,17-22.); Szontagh Pál: Megemlékezés T. P.-ról (Állattani Közlemények, LVII., 1970, 19-22.); Csapody István-Szodfridt István: Emlékezés T. P.-ra. Emlékképek egy fiatalon elhunyt botanikusról (Kitaibelia, 2., 1997, 7-10.; bibi.: 11-12.); MÉL III.: 776. Horváth Csaba Tápay-Szabó Gabriella (1902. aug. 11. Bp. - 1961. jún. 15. Bp.) művészettörténész, író. - Apja Tápay-Szabó László (1874-1941) újságíró, művelődéstörténész. Férje Mihályfi Ernő (1898-1972) újságíró, politikus. - A Pázmány Péter Tudományegy. BTK-n szerzett oklevelet (1919-1923). Az USA-ban élt (1923-1925); apja a coloradói egy.-en oktatott, ő gyári munkásként dolgozott, írt, képezte magát. Kapcsolatban állt az Independent Artist képzőművész csoporttal. Hazatérve a szegedi egy.-en megvédte doktori disz- szertációját (1933). A M. Történeti Múz. (utóbb MNM) ideiglenes gyakornoka (1934- től), az Iparművészeti Tárban (1939-től), majd a Történeti Osztályon dolgozott. Múz.-i segédőr (1944-től), a Történeti, majd az Újkori Osztály vezetője (1950-1960; nyugdíjba vonulásáig). - Viselettörténettel, 17-18. sz.-i hímzésekkel, 15-19. sz.-i ónművesség- gel, játéktörténettel foglalkozott. E gyűjteményrészlegek gondozója, feldolgozója és szakértője volt. Létrehozta az MNM gyer- mekjáték-gyűjt.-ét. A hazai játéktörténeti kutatás megélénkülésére jelentős hatással volt az 1950-es évek végén bemutatott, nagy sikerű, orsz. játéktörténeti vándorkiáll.-a. Folyamatosan dolgozott folyóiratok, napilapok (.Újság, Új Szó, Esti Szó, Haladás, Nők Lapja stb.) számára; szépirodalmat, riportokat, lírai tárcákat, képzőművészeti kritikákat írt, s angolból fordított. Több éven keresztül oktatta az ELTE Művészettörténeti Tanszéke, az Iparművészeti, a Színház- és Filmművészeti, vmint a Zeneművészeti Főisk. hallgatóit. Viselettörténeti előadásokat tartott a Jelmeztervező és a Ruhaipari Tervező Vállalat dolgozói részére. F. m.: Szeged erkölcsei a XVIII, században (Gyoma, 1933); Tápé és Szeged pecsétpöre (Népünk és Nyelvünk, Szeged, 1935); La costume de gala hongrois. En marge d'une exposition (Nouvelle Revue de
