Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
T
873 Tallián nyának sorsára utal; Déri Bajának adományozta értékes műgyűjt.-ét (1914. ápr. eleje), s megvásárolta a ferencesek (barták) kertjét, hogy ott felépítse a „Közművelődés Házát". Az I. vh., vmint Baja szerb megszállása (1918-1921) miatt azonban a gyűjt.-t Debrecennek ajándékozta. ~ az alapítást követően a bajai múz. jeles gyarapítója, az értékek mentője volt. A Soproni Állami Levéltár vezetője (1950. dec. 4-étől). Az 1956. évi forradalomban a soproni Nemzeti Tanács elnöke, 1956. nov. 14-étől a Soproni Tanács VB elnökhelyettese; emiatt letartóztatták, levéltár-vezetői beosztásából elmozdították (1957). A szegedi (19581960), majd a szombathelyi levéltár levéltárosaként dolgozott. Rehabilitálták (1960), a Veszprém M.-i Levéltár ig.-ja (1961-1973; nyugdíjazásáig). F. m.: M. Gr. Nádasdy László Csanádi püspök (Szeged, 1943); Balatonbozsok. Monográfia. Várnai Tamással (Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 14. Székesfehérvár, 1980). írod.: T. E. (Levéltári Szemle, 1985. 1.). Merk Zsuzsa Tallián Emil, vizeki (1859. febr. 20. Törökkanizsa - 1911. dec. 4. Törökkanizsa): főszolgabíró, utazó, vadász. - A pozsonyi jogakad.-n végzett, államvizsgát tett (1880). Torontál vm. közigazgatásában aljegyzőként dolgozott (1881-től). A nagyszentmik- lósi (1882-től), a törökbecsei (1883-tól), majd a törökkanizsai járás főszolgabírója (1889- től). Támogatta kulturális egyesületek létrehozását, ill. ilyen események rendezését (olvasóegyletek, irodalmi estek, színtársulatok vendégszereplése), isk.-kat bővíttetett, tűzoltó-egyesületet szervezett, kezdeményezésére alakult meg a Törökkanizsai Takarék- pénztár, vezetése alatt készült el a járási kórház, épült fel a törökkanizsai vasútállomás és az új járásbíróság, a törökkanizsai selyemgyár. Testvérével 70 kataszteri holdas mintagazdaságot hozott létre, ahol gyümölcs- és díszfacsemetéket termesztettek. Járt Palesztinában, Jeruzsálemben, Szíriában (1890), Indiában (1897), Ceylonban (1900), a Közel-K-en Egyiptomban, Abesszíniában, Szomáliában (1902), Brazíliában (1902-1903), K-Afrikában, Ugandában és Kongóban (1904), majd barátjával, az ismert utazóval, Fernbach Bálinttal ismét Afrikában utazott. D-Afrikai útja (1908-1909) után expedíciót szervezett az Északi-sark közelében lévő Ferenc József-földre (1911). Utazásairól naplójegyzeteket készített, amelyeket rendszeresen közölt a Törökkanizsa és Vidéke c. lapban, majd később könyvben is megjelentette (Útinaplómból, 1906). Vadászatain mintegy ezer trófeát és néprajzi tárgyat gyűjtött össze, s nagyon sok fényképet készített. Trófeáit részben otthonában, Török- kanizsán, majd Bp.-en (Szikla-Szilágyi Tanszerkészítő Int.) vagy Bécsben (pl. Franz Kalkus műhelyében) munkálták meg. A biológusként is elismert utazó a világ minden részéből hozott növényeket is meghonosított Törökkanizsán. Gyűjt.-ét az újonnan megalakított nagybecskereki Torontál Vm.-i Múz-ra hagyta. Aleksic Bogoljub főlevéltáros 1912-ben vette át a gyűjt.-t, amelyet 1913-tól kiáll.-on is bemutattak. A múz. 1918-ig működött, ~ gyűjt.-ét 1919-ben megőrzésre átadták a nagybecskereki piaristáknak. A két vh. között a múz.-ot többször áthelyezték (a nagybecskereki gimn., majd a kaszinó épületébe), amelynek során a gyűjt, egyes reprezentatív darabjainak nyoma veszett, a fénykép- és madárgyűjt. eltűnt. A — gyűjt. 1951-ig volt a nagybecskereki múz.- ban; a vajdasági múz.-ok átszervezésekor a gyűjt, egy része a Szabadkai Városi Múz. keretében megalakult palicsi Vadászati Múz.- ba került. Annak megszűnése (1955) után a Szabadkai Városi Múz.-ban állították ki (1967- ig), majd helyszűke miatt raktárba került. A gyűjt. Nagybecskereken maradt részéből egyes példányok a városi gimn.-ba és a színházba, az újvidéki Természetvédelmi Int.-be kerültek. 1998-ban a szabadkai Vadászati Múz. megalakulásának 50. évfordulójára rendezett kiáll.-on mutatták be ismét ~ gyűjt.-ének egy részét, majd 2001-ben Törökkanizsán rendeztek kiáll.-t T.E. - emlékezés egy világutazóra címmel, amelyet azóta több helyen is bemutattak. F. m.: Útinaplómból (Törökkanizsa, 1906). írod.: Agárdi Ferenc: A nagyvilág magyar vándorai (Bp., 1955); Kalapis Zoltán: Régi bácskai és bánáti utazók (Újvidék, 1986); Németh Ferenc: Egy torontáli vadászutazó (Családi Kör, 1995. szept- okt.); Papp Árpád-Simon Vuletic Viktória: Kelet- Afrika Vöjnich Oszkár és kortársai idejében. Kát.
