Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szvetnik 868 hari Múzeum Évkönyve. III. Berettyóújfalu, 1982, 299-301.); Dankó Éva: Sz. S. élete és munkássága (Folklór és Etnográfia. 18. Debrecen, 1984); MÉL IV.: 870.; MNL: 119-120. (téves adatok: a debreceni Egy.-i Földrajzi Int. gyakornoka: 1931-35; a Sárréti Népfőisk. ig.-ja: 1950-ig; a Györffy István Nagykun Múz. ig.-ja 1953-tól!) Nagy Molnár Miklós, Vajda Mária Szvetnik Joachim (1927. máj. 30. Mélykút - 1988. márc. 30. Baja): ötvösművész, restaurátor. - Tudása és munkássága alapján a műtárgy-restaurálásnak - nemcsak mo.-i, hanem európai mércével mérve is - kiemelkedő egyénisége. A Képzőművészeti Főisk. szobrász szakára vették fel (1951), tanulmányait azonban az Iparművészeti Főisk.-n végezte Csajka István tanítványaként; díszítőszobrász szakon mint tervező ötvösművész végzett (1957). Az Iparművészeti Múz. munkatársa (1957-től 30 éven át, nyugdíjazásáig); ötvösgyakornok, restaurátor. Számos munkája közül kiemelkedik a II. vh.-ban súlyosan rongálódott Esterházy- kincstár ötvöstárgyainak restaurálása. A tárgyak olyan rossz állapotban voltak, hogy beolvasztásuk is szóba került. — mintegy bizonyítandó ellenvéleményét - engedélyt kért arra, hogy másolatot készítsen Szent- péteri József ezüst kannájáról. A tárgyat csak a kiáll.-i tárló üvegén keresztül szemlélhette, a másolat sikere azonban bizonyította tudását, és utat nyitott az Esterházy- gyűjt. tárgyainak restaurálásához. A gyűjt.- ből először Abraham Drentwett augsburgi mester Bacchus diadala c. ötvösmunkáját (1958 tavasza), ezután az ötvösdinasztia másik tagjának, Philipp Jacob Drentwett- nek 1654-ben készített, a vezekényi csata egyik jelenetét ábrázoló dísztálját restaurálta (1959-1960), amelyet egy 1949-ben felvett jegyzőkönyv 99%-ban roncsként említett. A tálról ugyancsak készített másolatot. Az Esterházy-gyűjt.-ből közel 20 tárgyat restaurált; tevékenységét tanítványai, az Ipar- művészeti Múz. ötvös restaurátor műhelyének munkatársai folytatják. 1977-ben Kovács Évával együtt végezte az akkor még a Fort Knox-ban (USA) őrzött m. koronázási jelvények vizsgálatát, azonosítását és a jelvények hazaszállításának előkészítését. A hazaszállítást követően, a koronabiz. tagjaként felmérte a korona állapotát, és kidolgozta védelmének elméleti és gyakorlati teendőit. Nagy szakmai elhivatottsággal készült a feladatra; összehasonlító zománcpróbákat végzett és aranyborítású fogókat is készített. A másolatban elkészített átfúrt rekeszzománcos lappal bizonyította, hogy a Krisztust ábrázoló zománcképet a korona tetején lévő kereszt elhelyezésekor utólag fúrták át. Utolsó munkája egy 1630 körül készült szarvserleg helyreállítása volt. - Kossuth-díj (posztumusz, 1988). - Szülőfalujában munkásságát bemutató emlékmúz.- ot hoztak létre. F. m.: Wiederherstellung einiger Prachtwerke der Esterházy-Sammlung. Társszerző (Ars Decorativa, 2., 1974, 89-105.); A Patroklusz ereklyetartó szekrény két főalakjának restaurálása. Krach Ernővel (Múzeumi Műtárgyvédelem, 1976.3., 110-115.); A magyar koronázási jelvények azonosítása és vizsgálata restaurátor szemmel az Egyesült Államokban (Múzeumi Műtárgyvédelem, 1984. 13., 191-202.). Irod.: S. J. ötvösművész-restaurátor mestermunkái. Válogatás az Esterházy-gyűjteményből. Kiáll. (Iparművészeti Múz., Bp., 1988); Szilágyi András: Sz. J. (Ars Decorativa, 10., 1991, 167-183.); Sz. J. (1927-1988) ötvösművész-restaurátor halálának tizedik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás (Iparművészeti Múz., Bp., 1998); Békési Éva: Újra kalapált történelem. In memoriam Sz. J. (Szalon, 1998. máj., 32-37.). Morgós András
