Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szilágyi 852 szék megszervezője, mb. előadója (1925- 1929). Természetrajzi és néprajzi tanulmányúton járt Bulgáriában (1928—1929). - írt polgári isk.-i és középisk.-i tankönyveket, igen sok néprajzi, földtani, botanikai és zoológiái tárgykörű ismeretterjesztő cikket. Állattani munkássága kiterjedt több állatcsoportra, így a puhatestűekre, rákokra, halakra és emlősökre stb. Tud.-os közleményei közül a kétszárnyúakról írtak a legjelentősebbek (1914-1942). Az MNM Állattárának légygyűjt.-ét nagy veszélynek tette ki, amikor a II. vh. alatt a könyvtárral együtt Pomázra szállíttatta. A múz. vezetői a gyűjt.-t visszahozták Bp.-re, ahol a város ostromát veszteség nélkül átvészelte. A könyvtári anyag azonban, benne a Kertész Kálmán által összegyűjtött kü- lönnyomat-gyűjt., nagyrészt megsemmisült. ~ Németo.-ba utazott (1944), mert állítólag a heidelbergi egy.-en tanári állást ígértek neki. - Az Erdélyi Múz. Egylet választmányának tagja. Kiadta a Biologica Hungarica c. folyóiratot (1923-1926), az Állattani Közlemények szerkesztője (19191922). A Természettud.-i Társaság Állattani Szakosztályának alelnöke (1932-1935), intézőbiz.-i tagja (1927-1932, 1935-1941), a Bartha Miklós Társaság természettud.-i szakosztályának elnöke. - Bolgár polgári érdemrend középkeresztje (1932). F. m.: Die Crustaceen des Retyezat (Leipzig, 1902); A magyar állattani irodalom ismertetése. III. 1890-1900. Szerk. (Bp„ 1903); A mi Erdélyünk (Bp., 1922); ó magyar állattan múltja és jelene (Bp., 1930); Über palarktischen Syrphiden. I-IV. (Annales historico- naturales Musei Nationalis Hungarici, 29., 1935, 213-216.; 31., 1937-38, 137-143.; 32., 1939, 136- 140.; 33., 1940,54-70.); Hazánk emlősállatai (Brassó, 1936); Zoologia. I-H. (Bp., 1938-1940); A magyar birodalom legyeinek szinopszisa. VI. Talpaslegyek, Clythidae (Platypezidae); VIII. Lauxaniidae (Mathe- mathikai és Természettudományi Értesítő, 60., 1941,627-633., 913-924.). írod.: Dudich Endre: A tisztikar tagjainak életrajzi adatai (Állattani Közlememények, 39., 1942,1-2., 38-39.); Szinnyei XÍII.: 879-880.; MÉL II.: 772.; MTL: 775. (Kádár Zoltán: Sz. X). - Bibi.: Biblio- graphia Universitatis Debreceniensis. Pars I. Facultas Scientiarum Naturalium. 1914-1955. Szerk. Módin László (Bp., 1956, 72-184.). Györfi Dénes, Papp László Szilágyi Dezső (1901. jún. 8. Kövend 1992. jan. 22. Bp.): szőlész, tanár, műgyűjtő. - Sátoraljaújhelyen borászati üzletkötő (1929-től), felügyelő, a tarcali és újhelyi szak- isk.-ban szőlész szaktanár. Számos szakcikke jelent meg a hegyaljai szőlőművelésről, borászatról. Műgyűjtőként családi örökségét gazdagította; főként a nagybányai és 20. sz.-i festők alkották védett gyűjt.-ét, amelyet értékes bútorok, néprajzi, történeti becsű tárgyak egészítettek ki. A gyűjt, legszebb darabjait a miskolci Herman Ottó Múz. kiáll.- án mutatta be. Előzetes bejelentés alapján otthonában is megtekinthették az érdeklődők. Az 1960-1970-es években megbízták a leendő sátoraljaújhelyi múz. anyagának gyűjtésével, amelynek alapja lehetett volna saját gyűjt.-e. Jármy Tamás filmet készített életútjáról, gyűjt.-éről (1988). Halála után gyűjt.-ét örökösei eladták, védett darabjai közgyűjt.-be kerültek. Hó'gye István Szilágyi János (1907. okt. 17. Debrecen - 1988. ápr. 21. Bp.): régész, múzeumi főigazgató. - A debreceni Tisza István tudomány- egy.-en latin-történelem szakos tanári, a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet (1933), római hadtörténetből magántanári képesítést szerzett (1947). A debreceni, majd a bp.-i tudomány- egyetemen gyakornok, ill. tanársegéd (1933— 1935). A Fővárosi Múz. (utóbb BTM) munkatársa (1935-1971; nyugdíjba vonulásáig); az Aquincumi Múz. ig.-ja (1947-től), az Aquincumi Múz.-mal egyesített Fővárosi Régészeti Ásatási Int.-ből kialakított BTM Régészeti Osztályának vezetője, főigh., főig. (1961). - Fő kutatási területe Pannonia római kori története és régészete, ezen belül elsősorban Pannonia katonatörténetének eseményeivel és ásatási eredményeinek értékelésével foglalkozott. Mind hazai, mind külföldi szakmai körökben a római kori bélyeges téglák kutatásával szerzett elismerést. Összefoglaló tanulmányai jelentek meg a Római Birodalom lakosságának halálozási statisztikájával, az árakkal, bérekkel és építkezési költségekkel kapcsolatban. Kisebb- nagyobb megszakításokkal mintegy 35 éven keresztül végzett terepmunkájának legfontosabb része az aquincumi legióstábor ma-
