Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
Szentpétery 848 festmény restaurálás korszerű eljárásai (Bp., é. n.); Restoration. The Art of the Restorer (Melbourne, é. n.). Irod.: Arany kardbojt és festőecset. Valentin Béla életpályája (Nemzeti Újság [Melbourne], 1989. ápr. 10.); Arany kardbojt és festőecset (Hadak Útján, 1992. márc.-jún.); Valentin-festmény a Vatikánban (Magyar Élet - Hungarian Life, 1979. máj. 17.). Tóth Orsolya Szentpétery Zsigmond (1880. júl. 17. Nagykőrös - 1952. ápr. 17. Bp.): geológus, petrográfus, múzeumigazgató. - A kolozsvári Ferenc József Tudományegy.-en tanult (1898-1902), abszolutóriumot tett (1902), kö- zépisk.-i tanári oklevelet (1904), majd bölcsészdoktori címet szerzett (1904); több szemesztert hallgatott a müncheni egy.-en is. A kolozsvári (1921-től Szegeden működő) Ferenc József Tudományegy. Ásvány- és Földtani Int.-ében tanársegéd (1902-1909), adjunktus (1909-1923); közben a paleoerup- tívus kőzetek kőzettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1911), c. ny. rk. tanár (1918-1923), majd ny. r. tanár (19231940). A Kolozsvárra visszaköltözött egy.-en az Ásvány-Kőzettani Int. ny. r. tanára (19401944); e minőségében az Erdélyi Múz- Egyletnek az egy.-en lévő ásványtára ig.-ja, ezután haláláig az MNM Orsz. Természet- tud.-i Múz.-óban dolgozott mint beosztott egy.-i tanár (1944-1950), majd önálló muzeológus (1950-1952). - Tud.-os munkásságában a fő helyet a magmás kőzetek kutatása foglalta el. Kezdetben az erdélyi kőzetekkel foglalkozott (Erdélyi-érchegység, Gyalui- havasok, Torockói-, Persányi-, Drócsa-hegy- ség eruptívumai). Külföldi utazásai során eljutott Belső-Ázsiába is; a Tien-san, Takla- Makán, a Kasgári-Alpok, a Ny-i Kunlun kőzeteiről jelentek meg tanulmányai. Bejárta a balkáni államokat is, hozzájárulva Albánia, Montenegró, Szerbia kőzettani megismeréséhez. A Börzsöny után érdeklődése a Bükk hegység felé fordult, ahonnan 1924-től kezdődően haláláig petrográfiai munkák sorát publikálta a savanyú, és főként a bázisos és ultrabázisos magmatitokról, amelyeknek kiváló szakértője lett. A torockói Vaspatak vasbányájának szelvényét, vmint néhány negyedidőszaki emlősmaradványt is ismertetett. Múz.-i tevékenysége során a kőzet- gyűjt.-nyel foglalkozott, és főként tud.-os munkáját folytatta. 69 közleménye jelent meg m., német és angol nyelven, m. és nemzetközi folyóiratokban. - Az MTA 1. (1929), majd r. tagja (1946); tanácskozó taggá nyilvánították (1949), e rendelkezést érvénytelenítették (1989). Az Alpenländisch Geologischer Verein (Wien), a berlini Mineralogische Gesellschaft, a nagykőrösi Arany János Irodalmi Társaság tagja; a Magyarhoni Földtani Társulat tagja (1906-tól), örökítő tagja (1912-től). F. m.-.Melafir és szerepe az Erdélyi Érchegységben (Földtani Közlemények, 1916); Magmatischer Werdegang und Petrochemie der Gesteine der Gabro- idmasse von Bükk-Gebirge in Ungarn (Chemie der Erde, 1932); Bükkhegységi Kerekhegy eruptívumai (Földtani Közlemények, 1947). Irod.: Lengyel Endre: Emlékezés Sz. Zs.-ra (Földtani Közlöny, 82., 1952, 113-118.; bibl.-val); MÉL II.: 760. Lelkes Györgyné Felvári Gyöngyi Szépligeti Győző; idegen nyelvű közleményeiben Viktor (Victor) Szepligeti; ered. Schönbauer (1855. aug. 21. Zirc - 1915. márc. 24. Bp.): tanár, biológus, entomológus. - A bp.-i tudományegy.-en földrajz és vegytan szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1877). Bp.-i középisk.-kban - leghosszabb ideig a belvárosi főreálisk.-ban - tanított. Betegsége miatt 57 éves korában nyugdíjazták (1912). - Tanári munkája mellett kezdetben a magasabb rendű növényekkel, majd a virágos növények rovar okozta képződményeivel, a gubacsokkal foglalkozott. 40 éves korában, Mocsáry Sándor biztatására figyelme a gyilkosfürkészek (Braconidae) és a valódi fürkészek (Ichneumonidae) felé fordult. E két, kiugróan nagy fajszámú fürkészcso- portnak nemzetközileg elismert specialistájává vált. Az MNM Állattárának külső munkatársaként fáradhatatlanul kutatott és publikált. Eleinte a hazai fauna érdekelte. Közölt fürkészeit maga gyűjtötte a történelmi Mo. területén. Kedvenc gyűjtőhelye Bp. környéke (Rákos, Gellért-hegy, Hármashatár- hegy, Sas-hegy, Sváb-hegy, Zugliget stb.), továbbá Peszér, Pilismarót, Borosznó, Növi, Crkvenica volt. Összesen 172 új fajt írt le ezekről a helyekről; a fajok zöme újnak bizonyult hazánk faunájára nézve. A 20. sz. elején kutatásait a határon túlra is kiterjesz
