Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Sz

835

Székely

ként sikerült megőriznie az államosított múz. m. és szakmai jellegét. A régészeti kutatást 1951-ig a kolozsvári központnak rendelték alá; Komollón, Nagyborosnyón, Lécfalván, Csíkzsögödön, Bükszádon ásatott, folytatta László Ferenc sepsiszentgyörgyi kutatásait (Bedeháza, Gémvár) és az énlaki római tábor megásását. Pártutasításra Kurt Horedttel együtt Malomfalván szláv jelenlétet kellett volna kimutatniuk. Moldvába, a bukaresti Ion Nestor mellé rendelték (19511952), aki legfőbb román támogatója lett, s megvédte a dáko-román kontinuitás elméletének kidolgozójától, a kolozsvári Constantin Daicoviciutól. Medgyes környékén kutatott (1952-1953), átrendezte a brassói múz. régészeti kiáll.-át; közölte a csíkzsögö- di dák kincset. Feltárta (a nagybányai múz.- mal közösen) az Ottományi-kultúrához sorolható szilágypéri bronzkori települést és temetőt (1953-1954), műemlékvédelmi tevékenységet folytatott. Gyárfás Jenőről kiáll.- sal emlékezett meg (1957); a levéltár kiszakítását Csíkiné Barna Piroska segítségével fél évtizedig (1961-ig) el tudták hárítani (a könyvtárat megvédték a többszöri elszállítási kísérlettől). Molnár Istvánnal - Horedt, Nestor, Eugenia Zaharia részvételével - Kisgalambfalván ásott (1954-1959). Az 1958. évi V. Nemzetközi Régészeti Kongresszusra (Hamburg) csak a marosszentannai műveltségről felolvasandó szövegét engedték ki. 1960-1968 között a háromszéki Rétyen, Angyaloson, Csernátonban, ill. a Maros-Magyar Autonóm Tartományban hagyott Székelyudvarhely vidékén (Bözöd, Fiátfalva, Székelyszenterzsébet, Székelyszállás, Si- ménfalva, Székelyszentmiklós) kutatott. Az 1965. évi VI. Ősrégészeti Kongresszuson (Róma) a DK-erdélyi neolitikumról értekezett, a VII. Ősrégészeti Kongresszuson (Prága) a csernátoni kora vaskori telepet ismertette. Feltárta a sóváradi római tábort. Románia megyésítésekor (1968) szerepet játszott abban, hogy Háromszék m.-t Kovász- na néven helyreállították; rövid ideig a megye művelődési vezetője. A Székely Nemzeti Múz. jubileumára számos kiadványt, évkönyvet jelentettek meg. Létrehozták a kéz- divásárhelyi és a csernátoni részleget, a kis- baconi Benedek Elek Emlékházat. Történelmi, művészettörténeti, néprajzi és családtörténeti kutatásokat is folytatott; kutatta a székely rendi tagozódást, az 1848-1849. évi szabadságharc történetét stb. ~ DK-Erdély legjelentősebb régészének tekinthető; a neo- litikum, a rézkor kutatójaként elkülönítette a zabolai és a csomortáni bronzkori kultúrát; kora vaskori és szkíta emlékekkel, a dákok késő vaskori műveltségével is foglalkozott; nagyrészt ő tárta fel a székelyföldi római kori katonai táborokat; először kutatott szakszerűen Erdélyben római kori villa rus- ticát (Kolozsvár-Csomafája). Tanulmányozta a népvándorlás korát, a szlávok anyagi műveltségét, régészetileg bizonyította azt a nyelvészeti feltételezést, hogy a Háromszé- ki-medencében a szláv lakosság megérte a m. betelepedést. Szakmai munkásságának - m. szempontból - betetőzéseként, politikai állásfoglalással felérően, feltárta a Zabola- tatárdombi (1969-1970) és a Petőfalva-alsó- határi (1978-1980) kora középkori m. temetőt (218, ill. 238 sírt). A Székely Nemzeti Múz.-nak 1990. évi nyugdíjazása után is bedolgozó munkatársa maradt, az újraindított évkönyv szerzője. Régészeti szakfolyóiratokban, múz.-i évkönyvekben (

Archaeologiai Értesítő, Erdélyi Múzeum, Dacia, Slavia Antiqua, Memoria Antiquitatis, Arheologia Moldovei, Cumidava, Aluta stb.), kongresszusi kiadványokban stb. közölte cikkeit, tanulmányait. A Székely Nemzeti Múz. Kiadványainak (1946-1949), a múz. 1954. évi Évkönyvének, az Aluta múz.-i évkönyveknek a szerkesztője (1969-1988). - A Román Társada- lomtud.-i és Politikai Akad. 1. tagja (1969). A Román Tud.-os Akad. Tud.-os Tanácsa, vmint a romániai múz.-ok átrendezését felügyelő bukaresti min.-i biz. tagja.

F. m.: A komollói erődített római tábor (Kolozsvár,

1943); Adatok a Székelyföld népvándorláskorához (Sepsiszentgyörgy, 1945); Jegyzetek Dácia történetéhez (A Székely Nemzeti Múzeum Kiadványai. 5. Sepsiszentgyörgy, 1946); Sepsiszentgyörgy története a középkor végéig (A Székely Nemzeti Múzeum Kiadványai. 6. Sepsiszentgyörgy, 1948); Zetevára. Jelentés a Székely Nemzeti Múzeum 1946. évi ásatásáról (A Székely Nemzeti Múzeum Kiadványai. 7. Sepsiszentgyörgy, 1949); Aşezări din prima vîrstă a fierului în sud-estul Transilvaniei (1966); Materiale ale culturii Sîntana de Mureş din sud-estul Transilvaniei (Aluta, I., 1969, 7-114.); Kora-középkori települések a Székelyfóldön (XI-XIV. sz.) (Veszprémi