Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
67 Bartucz Bartóky József, abarai (1865. nov. 27. Békéscsaba - 1928. júl. 4. Bp.): író, politikus. - Apja Bartóky István földbirtokos, veje Szőnyi István festőművész. - A bp.-i, majd a nagyváradi jogakad.-n jogi doktorátust szerzett (1888). Ügyvédként dolgozott (1890-ig), Békés vm.-ben szolgabíró, Orosházán helyettes főszolgabíró (1891-től), főszolgabíró (1892-től). A Földművelésügyi Min.- ban osztálytanácsos (1897-től), miniszteri tanácsos (1904-től), majd államtitkár (19101918). Kezdeményezte a munkásház-építési akciót, megszervezte a mezőgazdasági munkáspénztárt, a munkásközvetítést és a népkönyvtárakat. Nyugalomba vonulása (1918) után kezdett szépirodalommal foglalkozni. A Kisfaludy Társaság (1922-től) és a Petőfi Társaság (1924-től) tagja. Zebegény- ben vásárolt nyaralót (1905); ide költözött Szőnyi István festőművész is (1924), miután feleségül vette ~ kisebbik leányát, Melindát. Az épület és a hozzá tartozó kert ad otthont a Szőnyi István Emlékmúz.-nak (1967-től). F. m.: Magyar fabulák (Bp., 1921); Őszi esték (Bp., 1922); Mécsvilág (Bp., 1923). írod.: Nagy Imre: B. J. (Pécs, 1938); Gulyás II.: 631-634.; MÉL I.: 132. Klemmné Németh Zsuzsa Bartucz Lajos (1885. ápr. 1. Szegvár 1966. jún. 4. Bp.): antropológus, múzeumi őr. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. (PPTE) BTK hallgatója (1904-től), antropológia főtárgyból, állattan és geológia melléktárgyakból bölcsészdoktori oklevelet (1909), majd emberméréstanból egy.-i magántanári képesítést szerzett (1914). A PPTE Embertani Int.- ében Török Aurél professzor mellett mb. tanársegéd (1905), tanársegéd (1906-tól); Török betegsége idején, majd halála (1912) után ~ gondoskodott az int. kutató- és oktatómunkájának folytonosságáról. Az int. adjunktusa, később magántanára (1914—1919). A Lenhossék Mihály vezette tanszéken antropológiai előadásokat tartott (1917-1920). Az I. vh. után megbízást kapott az Antropológiai Múz. megszervezésére. Előadásokat tartott a „Marx és Engels Munkásegy."-en. A Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt megfosztották egy.-i adjunktusi állásától (1920. szept.). Négy éven keresztül csak részben tudta tud.-os tevékenységét folytatni. Az MNM Néprajzi Osztályán megbízták a Jankó János közép-ob-vidéki expedíciójából származó koponyagyűjt. rendezésével (1921-től). Az MNM Néprajzi Osztálya (1926- tól Néprajzi Tára) szakdíjnoka (a tud.-os segédszemélyzet tagja, 1924. febr. 16-ától), múz.-i őre (1926. jún.-tól), a Néprajzi Múz. (1938-tól Orsz. M. Történeti Múz. Néprajzi Tára) ig.-ja (1935-1940). Múz.-i gyűjteményi munkája mellett jelentette meg alapvető közleményeit a germánokra, a mo.-i avarokra, a honfoglaló és Árpád-kori magyarságra vonatkozóan. Az ország különböző vidékein embertani vizsgálatokat végzett. Kecskeméten, a Néprajzi-Régészeti-Nyelvészeti Vándorgyűlésen a régészet és az antropológia közötti együttműködés fontosságáról tartott előadása nyomán kezdték a vidéki múz.-ok rendszeresen rendelkezésére bocsátani a leleteket (1927); tíz év alatt 3000 hiteles koponyával és 2000 csontvázzal gyarapodott a Néprajzi Múz. embertani kollekciója, amely alapja lett a későbbi M. Természettud.-z Múz. Embertani Tára gyűjt.-ének. Megkezdte a történeti embertani leletek rendszeres feldolgozását és publikálását. Bécsben megrendezte az első nemzetközi rasszantropológiái kiáll.-t (Magyarország rassztörténete és a magyarság antropológiai ösz- szetétele, 1936). A PPTE Embertani Int. mb. előadója (1932-1939). Átvette és továbbfejlesztette Török Aurél antropológiai gyűjt.- ét. A PPTE Magyarságtud.-i Int.-ében sok fiatal kutató számára teremtett anyagi feltételt a módszeres antropológiai, néprajzi, nyelvészeti kutatásokhoz (az 1930-as évek végén). A szegedi Horthy Miklós Tudományegy. Embertani Tanszékének tanszék- vezető egy.-i ny. r. tanára (1940. okt. 19.1959). A szegedi egy. tanácsának megbízása