Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
825 Szalay F. m.: A keleten lévő idegen postahivatalok (Bp., 1914); A madridi postacongressus (Bp., 1921). írod.: Dr. báró Sz. G. (in: Közlekedési szaknaptár az 1928. évre. Szerk. Ferenczi Pál, Hencz Lajos. XXXII., 1928, 11.); Tersztyánszky Ákos: Dr. báró Sz. G. (Magyar Posta. IX., 1935. 7., 281-284.); A magyar posta története és érdemes munkásai. Szerk. Hencz Lajos (Bp., 1937); Rákóczy Margit: Az európai műveltségű vezető. Báró Sz. G. dr. (A postás, IV., 2002. 8.); MÉL II.: 695. Kovács Adrienn Szalay Gyula (1865. ápr. 28. Böhönye 1937. febr. 12. Bp.): tanár, múzeumigazgató. - Nemesi családból számazott, apja nemességét 1840-ben hirdették ki Kaposváron. - Belépett a piarista rendbe (1884). Nyitrán teológiát (1884-1886), majd a kolozsvári egy.-en finnugor nyelveket, latin, görög, vmint m. nyelvet és irodalmat tanult. Pappá szentelték (1888). Léván, a katolikus fő- gimn.-ban magyar nyelvet és irodalmat, vmint latint tanított (1888-1893). Irodalomtörténeti (1889-től) és nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott (1890-től). Kilépett a piarista rendből, és Kiskunfélegyházára költözött (1893). A kolozsvári egy.-en m.-latin szakos középisk.-i tanári vizsgát tett (1895). Nyugdíjazásáig gimn.-i tanárként dolgozott (1893-1927). - Javaslatára alapította Kiskunfélegyháza város tanácsa a városi múz.-ot (1902, a mai Kiskun Múz. elődjét), amelynek őrévé, utóbb ig.-jává nevezték ki (19021937). Munkájában a fő hangsúlyt a néprajzi gyűjt, gyarapítására helyezte. Régészeti ismereteit az akkor egyedüli képzési formában, gyakorlati tanf.-okon szerezte. Többször vett részt tanf.-i jelleggel szervezett ásatásokon, így Tószegen, Márton Lajos ásatásán (1907). Kolozsváron Posta Béla irányításával ismerkedett a régészet, a muzeologia elméletével és gyakorlatával (1908). A kolozsvári tanf. hatására bevonta tanítványait a néprajzi gyűjtésbe; biztatására kezdett néprajzkutatással foglalkozni Mada- rassy László és Szabó Kálmán. Tanítványa volt Móra Ferenc és Mezősi Károly; mindketten folytatták múzeumszervező munkásságát. Jelentősek népvándorlás kori régészeti leletmentései, nevéhez fűződik a csó- lyosi kun lelet megmentése. A múz. érem- gyűjt.-éről készült ismertetését (1903-1907) az 1910-es évek muzeológiai gyakorlatában módszertani útmutatóul használták. Több mint tíz évig kutatta a szélmolnárok életét; a tervezett monográfia megírását betegsége akadályozta meg (kéziratát a Kiskun Múz. adattára őrzi). Felismerte a múz. közművelődési feladatát, az általa kezdeményezett Irodalmi Estek megvetették a kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesület alapjait (1907). - A Félegyházi Híradó kiadója és szerkesztője. - Az Erdélyi Múzeum Egylet, a Philologiai Társaság tagja, a Petőfi Daloskor egyik alapítója (1907). F. m.: Virág Benedek élete és müvei (Bp., 1889); A magyar nyelv rokonai (Léva, 1890); A Miletz-féle pénz- és éremgyűjtemény (A Kiskunfélegyházi Városi Katholikus Főgimnázium Értesítője, 1903/4- 1907/1908); A kiskunfélegyházi aranyforint-lelet (Numizmatikai Közlemények, 1909. II. füzet, 50- 52.); Kiskunfélegyháza (in: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Szerk. Borovszky Samu. II. köt. Bp., 1910, 384—403.). írod.: Banner János: Sz. Gy. a Kiskun Múzeum alapítója (Múzeumtörténeti Sorozat. 3. Bp., 1966); Fazekas István: Emlékezés Sz. Gy.-ra (Cumania, V, Kecskemét, 1978, 375-383.); MÉL II.: 694. Bánkiné Molnár Erzsébet Szalay Imre, br. (1846. nov. 8. Bécs - 1917. júl. 24. Gainfarn, Ausztria): jogász, múzeumi főigazgató. - Apja Szalay Ágoston (1812— 1877) jogász, történetíró, az MTA tagja. - Jogi tanulmányokat folytatott. Pályáját a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban kezdte (1869), osztálytanácsos, majd miniszteri tanácsos (1889). Érdeklődése a muzeologia felé fordult, iparművészeti tanulmányokat írt. A min.-ban felállított Művészeti és Emberbaráti Osztály élén (1883-tól) sokat tett a kultúráért és humánus célokért; ő létesítette az iparművészeti isk.-t, és szerepet játszott többek között az Örsz. M. Iparművészeti Múz. fejlesztésében is. Kidolgozta az MNM és az Orsz. Képtár szervezeti szabályzatát. Évekig a múz.-ok és könyvtárak orsz. felügyelőjének helyettese, múzeumig.-i kinevezése után hivatalból főfelügyelője. Az MNM főig.-ja (1894-1915; nyugállományba vonulásáig); különösen a Néprajzi Osztályt és a laboratóriumokat fejlesztette. Legfontosabb feladatának tekintette, hogy az MNM gyűjt.-ei számára a legoptimálisabb tereket, raktára-
