Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Sz
823 Szalay művelője, Leopold Kober is. A két irányzat sajátos ötvözetéből eredő értékelésekkel jelent meg több munkája, amelyekben a föld- történeti hegységképződési változások és az élet fejlődéstörténete közötti összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Dolgozatainak száma meghaladja a százat, több kézirata kiadatlan. - A Magyarhoni Földtani Társulat tb. tagja (1978), Ált. Földtani Szakosztályának létrehozója (1969) és elnöke. A föld- és ásványtani tud.-ok kandidátusa (1952). - A Földtani Int.- ben 1988. jún. 29-én avatták fel portréját (Dobos Lajos festőművész alkotása). F. m.: Bionotnische und methodologisch-systemtische Untersuchungen an rezenten und fossilen Testudina- ten (Palaeobiologica, 3., 1930, 347-364.); Die fossilen Schildkröten Ungarns (Folia Zoologica et Hydrobiologica, Riga, 6., 1934, 97-142.); Der Einfluss der Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens (Palaeontologische Zeitschrift, 18., 1936, 113— 122.); Pestvármegye földtani viszonyai (in; Pest-Pilis- Solt-Kiskun vm. és Kecskemét város adattára, 1939, 17-35.); Geotektonische Synthese der Karpathen (Geofizikai Közlemények, 7., 1958, 112-145.); A kelet-alpi és kárpáti tömbök és hegyszerkezetek kialakulása (Földrajzi Közlemények, 17., 1969, 1-9.); Die pannonische Masse (Tisia) (Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 14., 1970, 71-82.). Irod.: Rónai A.: Dr. Sz. T. emlékezete (Földtani Közlöny, 11., 1981,407-412.); Bogsch L.: Sz. T. emlékére (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1980-81. 1983, 183-198.); Hála József: Sz. T. portréjának ünnepélyes elhelyezése a M. Állami Földtani Intézet könyvtárában (Földtani Közlöny, 118., 1988,435-439.); MÉL IV.: 732-833. Nagy István Zoltán Szalay Ágoston, kéméndi (1811. okt. 24. Buda - 1877. máj. 5. Bp.): udvari tanácsos, kir. táblai tanácselnök, műgyűjtő. - Apja Szalay Péter, a m. kir. helytartóság elnöki titkára, fia Szalay Imre, az MNM ig.-ja (1894-1916). - A pesti tudományegy.-en jogi tanulmányokat folytatott, ügyvédi vizsgát tett (1833). Jankovich Miklósnál volt jurátus, akinél megkedvelte a régészetet. A m. kir. udvari kancellárián dolgozott különböző tisztségekben (1833-tól); m. kir. udvari kancelláriai titkár (1847), belügymin.-i titkár (1848). Ideiglenes nyugdíjazása (1850) után ismét dolgozott; Győr vm.-i törvényszéki elnök (1854-től), majd Sopronban orsz. törvényszéki elnök (1860-1861), váltótörvényszéki elnök és udvari tanácsos (1861-1863), utóbb Pesten váltótörvényszéki elnök, végül tanácselnök a m. kir. táblánál (1870). Számos írása jelent meg. Kezdetben az okleveleket, majd a hazai ipar és művészet különféle emlékeit, tárgyait gyűjtötte. Gyűjtőtevékenységében elsősorban a történeti szempont érvényesült, gyűjtött középkori okmányokat, kéziratokat, pecséteket, pecsétnyomókat stb., emellett különféle régiségeket és iparművészeti, mesterségbeli emlékeket, pl. bábsütő formákat, korsókat, tálakat, kupákat stb. Hazai régiségekből álló kollekciója több ezer db-ból állt. - Az MTA 1. tagja (1858). A Szt. István-rend keresztje (1873). - Nagyrészt unikumokat, történeti ritkaságokat tartalmazó bábsütőforma-kol- lekciója halálakor az MNM-be, majd rövidesen az Iparművészeti Múz. törzsállományába került. F. m.: Levelek a XVI. és XVII. századból (Pest, 1830; klny. a Tudományos Gyűjteményből); Magyar régiségek (Pest, 1831; klny. a Tudományos Gyűjteményből); Magyar Levelestár. 1. köt. Négyszáz magyar levél a XVI. századból 1504-1560 (Pest, 1861). írod.: Hegedűs C. Lajos: Sz. Á. emlékezete (Századok, 1877, 577-585.); Szalay Imre: Sz. Á. régiséggyűjteményének ismertetése (Századok, 1877, 586-598.); Deák Farkas emlékbeszéde (MTA, Bp., 1879); Weiner Mihályné: Sz. Á. mézeskalácsfor- ma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban (Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei, 2., 1955. Bp., 1956,163-185.); Szinnyei XIII.: 314-315.; MÉL II.: 694. Horváth Hilda Szalay Ákos (1894 - 1930. szept. 7. Kenézlő): építészmérnök, régész. - A bp.-i műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. Az I. vh.-ban tüzér főhadnagyként szolgált; a III. osztályú katonai érdemkereszttel, a Signum laudissal, a nagy ezüst és bronz vitézségi éremmel, vmint a Károly csapatkereszttel tüntették ki. A háború után Wälder Gyula műegy.-i professzor adjunktusaként több évet töltött Rómában, ahol az antik építészet problémáit tanulmányozta, s dolgozott Livia császárnő Palatínuson lévő házának, a hercegnők palotájának, az arzenálnak az ásatásán, vmint a felszínre került emlékek tud.-os értékelésén. A Német Régé
