Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Staub 804 Staub Móric (1842. szept. 18. Pozsony - 1904. ápr. 14. Bp.): tanár, paleobotanikus, múzeumigazgató. - Svájci származású család sarja. Középisk.-it Bécsben végezte, majd szülei Mo.-ra költözése után a pozsonyi német nyelvű cs. kir. tanítóképzőbe iratkozott be, magyarul is csak ekkor tanult meg. Fővárosi elemi isk.-kban (1858-1867), majd a budai kir. főreálisk.-ban tanított (1867-1874); közben a pesti tudományegy.- en természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1868). A berlini és a bonni egy. hallgatója (1869-1870). A tanárképző int. gyakorló főgimn.-ának tanára (1874-től haláláig). Doktori szigorlatot tett (1877). Főgeológus (1877-től). AM. kir. Földtani Int.-ben önkéntes munkatársként az ősvilági növények gyűjt.-ét szervezte. Az orsz. tanszermúz.-i biz. tagja (1878-1892), utóbb elnökhelyettese (1895). Az ezredévi orsz. kiáll, közoktatásügyi osztályában a fogházi és fegyházi oktatásra vonatkozó részt rendezte, s a kiáll, közművelődési csoportjának megbízásából elkészítette annak kiáll.-i tervét is (1896). Az Orsz. Tanszermúz. ig.-ja (1899-1904). Szervezője volt a tanszermúz. sikeres bemutatkozásának a Párizsi Világkiáll.-on (1900); egy m. népisk. felszerelésének bemutatásáért aranyérmet kapott. Ig.-i tevékenysége utolsó évében kezdődött meg a tanszermúz. gyűjt.-ének a Ferencz József Tanítók Házába (Bp., Szentkirályi utca 47.) való átköltöztetése (1903). - Pályafutása kezdetén florisztiká- val, majd fitofenológiával, végül - legbehatóbban - ősnövénytannal foglalkozott. Leírta a Plumeria fajokat, feldolgozta a Fruska Gora aquitaniai flóráját (1881), majd Krassó- Szörény vm. mediterrán korú növényeit. Kimutatta, hogy az ősvilági Ctenis nemzetség, annak fajai harasztok. Legjelentősebb dolgozata a Zsil-völgyi aquitániai korú flóra ismertetése (1887). Utolsó nagy műve a Cinnamomum nemzetség monográfiája. Munkáiban mindig szem előtt tartotta a fajok növényföldrajzi és filogenetikai kérdéseit is. Hozzájárult a pleisztocén eljegesedések képződésmechanizmusának több kérdésének tisztázásához. Elsőként mutatta ki ősnövénytani-ősföldrajzi-paleoklimatoló- giai alapon, hogy a nagy belföldi jégtakarók kialakulásához nem lehűlés, hanem enyhe telek és hűvös nyarak évezrede szükséges; e tárgyban Koppén és Wegener egyik előfutára. Hét növényrendszertani egység viseli nevét. A kozépisk.-i biológiaoktatás egyik hazai úttörője, behatóan foglalkozott oktatásimódszertani kérdésekkel is. Lelkes harcosa volt az isk.-n kívüli népművelésnek. 123 cikket, tanulmányt publikált helyi és orsz. lapokban. A Földtani Közlöny szerkesztője (1886-1889). - Rabsegélyező egyesületet alapított (1873), a m. jogászegylet börtönügyi biz.-ának tagja (1888). A Magyarhoni Földtani Társulat tagja, titkára (1886-1899). A M. Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése központi biz.-ának titkára (1883-1890). Kir. tanácsos (1897). Az MTA 1. tagja (1898). F. m.: A Fruska Gora aquitaniai flórája (Értekezések a Természettudományok Köréből. Bp., 1881); A Zsil-völgy aquitánkorú flórája (M. K. Földtani Intézet Évkönyve, VII., 1887, 207-424.); Magyarország jégkorszaka és flórája (Földtani Közlemények, 21., 1891, 10-41.); A biológiai tudományok és módszerük történeti fejlődése (Bp., 1894); Társadalmunknak a nemzeti kultúra érdekében kifejtett tevékenysége a jelen században (in: Matlekovics Sándor: Magyarország az ezredik évben ez. kiállítási jelentése. IX. köt., Bp., 1898); Tanszerek és iskolaberendezések az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon. Jelentés (Bp., 1901); A Cinnamomum nem az ősvilágban. Akad.-i székfoglaló (Bp., 1905). írod.: Mágocsy-Dietz Sándor: S. M. 1. tag emlékezete (M. T. Akad. Emlékbeszédek, 13., 1906, 61- 103.); Koch A.: Emlékbeszéd Dr. S. M. tanár felett (Földtani Közlemények, 35., 1905, 61-76.); Allo- diatorisz Irma: Megemlékezés S. M.-ról halálának 70. évfordulóján (Földtani Közlemények, 106., 1976, 78-83.); Nagy István Zoltán: S. M. (A Biológia Tanítása, 28., 1989, 139-149.); Szinnyei XII.: 1404-1407.; MÉL II.: 654.; MTL: 829. Bogdán Melinda, Nagy István Zoltán Staud Géza (1906. ápr. 17. Mocsonok 1988. ápr. 4. Bp.): dramaturg, színháztörténész. - A Pázmány Péter Tudományegy. m.- francia-művészettörténet szakán - az Eötvös Collegium tagjaként - tanult (1924— 1928), ösztöndíjjal Párizsban, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait (1926). Oklevelet szerzett Hevesi Sándor rendezői tanf.-án (1930). Az orientalizmus a magyar romantikában c., nyomtatásban is megjelent értekezésével doktori címet szerzett (1931). A bp.-i Zrínyi Miklós Gimn.-ban (1931-1942) és a
