Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
781 Sebestyén F. m.: A székelyek neve és eredete (Bp., 1897); A regösök (Bp., 1902); Regös-énekek (Bp., 1902); A magyar honfoglalás mondái. I—II. (Bp., 1904-1905); Dunántúli gyűjtés (Magyar Népköltési Gyűjtemény VIII. Bp., 1906); Rovás és rovásírás (Bp., 1909); A magyar rovásírás hiteles emlékei (Bp., 1915); Gesta Hungarorum. A magyar hősmondák öt könyve (Bp., 1925). írod.: Szendrey Ákos: S. Gy. (Ethnographia, LVII., 1946, 120-121.); Diószegi Vilmos: S. Gy. jelentősége a néprajztudományban (uo., LXXV., 1964, 384—396.); Lackovits Emőke: S. Gy. (Tanulmányok a 125 éve született S. Gy. emlékére. Szerk. Lac- koyits Emőke. Veszprém, 1989-1991, 7-16.); MÉL II.: 611. Selmeczi Kovács Attila Sebestyén Károly, Cs. [Csíki] (1876. máj. 13. Karánsebes - 1956. dec. 20. Bp.): rajztanár, etnográfus, művelődéstörténész. - Anyai ágon unoka- testvére Horger Antal nyelvészprofesszor. A „Csíki" (Cs.) előnevet apja viselte, ő maga csak főiskolás korában vette fel. - Bp.- en az Orsz. M. Kir. Mintarajzisk. és Rajztanárképzőben Schu- lek Frigyes tanítványaként rajztanári képesítést szerzett (1894— 1898). Tanulmányúton járt Velencében (1897), utóbb, részben állami kiküldetésben, beutazta Európát (1907-1937). Pancsován (1898-tól), Temesváron, majd Szegeden tanított (1901-től). A szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múz. külső (1903-tól), majd belső munkatársa (1919-1938; nyugdíjazásáig), egyúttal a kettős intézmény ig.-ja (1934— 1936). Néprajzi érdeklődése Szegeden, Horger Antal biztatására bontakozott ki. Részt vett a Néprajzi Múz. által szervezett továbbképző tanf.-on (1905), Semayer Vili- báld felkérésére elkészítette a szegedi Városi Múz. néprajzi osztályának tervezetét; az 1911-ben létrejött osztály anyagát 1918— 1919-ben újrarendezte. Szegeden a Ferenc József Tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1926), uo. a m. tárgyi néprajz tárgyköréből egy.-i magántanárrá képesítették (1931), címzetes ny. rk. tanár (1939. aug.-tól). Egy.-i előadásait a m. népi építészet és a „paraszti hajlék" témakörökből tartotta. Családjával együtt Bp.-re költözött (1939). A háború után, betegségéből felépülve, a Néprajzi Múz. munkatársa, a rajzgyújt. kezelője (1947-1956). A Szegeden töltött csaknem négy évtized alatt széles korú közéleti, tud.-os és muzeológusi feladatokat látott el. Tud.-ös munkájában m. néprajzzal, főként a m. parasztság építkezésével, lakás- kultúrájával, a népi bútorok történetével, népművészettel, népviselettel, őstörténettel, építészettel, nyelvészettel foglalkozott. Néprajzi kutatásait Székelyföld, Krassó-Szörény, Torontál vm.-ben, Szegeden és vidékén folytatta. Szegeden Móra Ferenc mellett régészeti feladatokat is végzett, és a város középkori műemlékeivel foglalkozott. Tárgyát nemcsak az etnográfus, hanem a képzett építész, művészettörténész szemével vizsgálta, s figyelembe vette a régészeti és nyelvészeti összefüggéseket is. A keleti háztípus feltárásában, a parasztház belső életének, berendezésének, felszerelésének, az alföldi lakóház elterjedésének vizsgálatában elért eredményei történeti-néprajzi és műszakiépítészeti szempontból egyaránt klasszikus értékűek. Élete során több mint száz, pedagógiai, művészettörténeti, régészeti, művelődéstörténeti, nyelvészeti, néprajzi témájú cikket, tanulmányt, könyvismertetést jelentetett meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban. A Szegedi Szemle (Városkultúra) szer- kesztőbiz.-i tagja (1928-tól), a Népünk és Nyelvünk társszerkesztője (1929-1939). - A M. Néprajzi Társaság választmányi, majd t. tagja, a Dugonics Társaság, az Alföldkutató Biz. tagja. - Múz.-i munkásságának eredményeit (több száz régészeti lelet és néprajzi tárgy, több száz fényképfelvétel, rajz és térkép) a szegedi Móra Ferenc Múz. és a bp.-i Néprajzi Múz. őrzi. A népi építészet és a lakáskultúra témában végzett helyszíni és könyvészeti kutatásaiból mintegy tízezer oldal kéziratos feljegyzése, tanulmánya maradt fenn a Néprajzi Múz. Etimológiai Adattárában (jelentős kéziratos tanulmányai: A magyar parasztbútor története [EA 6373, Bp., 1933]; A magyar ház története [EA 6382-6383]; Hogyan lettem én néprajzos? [EA 6372, Bp., 1948]; Önéletrajz és családtörténet [EA6369, Bp., é. n.]). F. m.: Szeged középkori vára (Szeged, 1928); A magyar parasztbútor (Népünk és Nyelvünk, 1929,
