Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
Salamon 760 ményeinek jelentős hányada ott jelent meg. Elsőként hívta fel a figyelmet (1894) a rovarok betegségterjesztő szerepére, így a maláriára, az álomkórra és a szarvasmarha-, vmint a sertésállományban nagy károkat okozó kolumbácsi légyre. A nyugdíjazása (1895) utáni két évben cikkeket írt pl. az almamolyról, különféle bogarakról, a kabócáról, a pajzstetűről, a bódékról, a recéspoloskáról stb., majd visszavonult őrszentmiklósi (kis- szentmiklósi) birtokára, s jól felszerelt biológiai kísérleti laboratóriumot hozott létre. A filoxéravészt követően sürgette a természet- védelmi törvények megfogalmazását. Kitűnő könyvei főként ezt követően jelentek meg; pl. a hangyaállamról írt könyve (1908) több mint 30 kiadást ért meg. Teljes könyvtára, levelezése és feljegyzései a háborúban tönkrementek. Rovargyűjt.-e, amely az ország egyik legnagyobb magángyűjt.-e volt, a Természet- tud.-i Múz. Állattárába került. F. m.: Peronospora viticola (Bp., 1890); A marokkói sáska Magyarországon az 1888., 1889. és 1890. években (Bp., 1891); A gyümölcsfák ormányos bogarai (Gyümölcskertész, 4., 1894,29-31., 44-45., 61-63., 70-71., 81-82., 101-102., 118., 133-134.); Unsere Honigbiene (Stuttgart, 1909); Aus dem Leben der Käfer (Leipzig, 1910); Háború és béke a hangyaállamban (Bp., 1925). Irod.: Szilády Zoltán: S. K. emlékezete (A Természet, 37., 1939, 168-170.); Szentiványi József: S. K. (Folia entomologica hungarica, 6., 1939, 41-43.); Balás Géza-Sáringer Gyula: S. K. (in: Kertészeti kártevők. Bp., 1984, 82-84.); MÉL II.: 562. (téves halálozási adat: 1939. márc.!); MÁÉ III.: 115-117. (V. Góz Gabriella: S. K.). Zombori Lajos Salamon Ágnes (1923. szept. 14. Bánréve - 1986. jún. 18. Bp.): régész. - A II. vh. idején megszakított „szabad bölcsész" tanulmányait az ELTE-n fejezte be, s muzeológusi oklevelet szerzett (1950). A BTM-ben, a Múz.- ok és Műemlékek Orsz. Központjában és az MTA-n dolgozott mint szakelőadó (1949-1953; külső munkatársként 1968- ig). Az MNM Régészeti Osztálya Népvándorláskori Gyűjt.-ében (1953-1960), majd az MTA Régészeti Int.- ében dolgozott (1960-1983). Nyugdíjas éveiben aktivitása nem csökkent, de betegsége megakadályozta tervezett feldolgozásainak elkészítésében. - A Dunántúlon és EK-Mo.- on kisebb-nagyobb leletmentéseket végzett. Részt vett nemzetközi jelentőségű leletmentési munkában is; a m. núbiai expedíció tagja (1964). Itáliában, Santa Lucián amerikai egy.-ek ásatásán (1971-1973) a kerámia- anyag feldolgozásához kódrendszert dolgozott ki. A választott témák kidolgozásában a természettud.-ok eredményeinek felhasználására törekedett. Érdekelték a kismesterségek termékei, a vaseszközök, az üveg- és csonttárgyak, a kerámia. Foglalkozott Pannonia 5. sz.-i történetével és régészetével, részletes temetőelemzéseket végzett hun és germán vonatkozású temetők leletanyaga alapján (Hács, Mözs, Letkés; 1970, 1978, 1980). A számítógép elterjedése előtt már szükségét látta az anyagfelvételi módszer megváltoztatásának, ezért, Vértes László intenciói alapján, kidolgozta az 5. sz. és az avarkor lyukkartonra alkalmazott kódrendszerét (1966). Munkáinak nagy részét társszerzőként írta (Erdélyi I., Barkóczi L., Török Gy, Papp L., Cs. Sós Á.). - Az MTA Régészeti Int.-e évkönyvének szerkesztője (1971-1972, 1980-1981). F. m.: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. Erdélyi Istvánnal (Studia Archaeologica 5. Bp., 1971); Az V. századi és az avarkori anyag lyukkartonra alkalmazott jelrendszere (Archaeologiai Értesítő, 93., 1966,284-290.); IV. század végi-5. század eleji üvegleletek Magyarországról. Barkóczi Lászlóval (uo., 98., 1968, 29-38.); Archäologische Angaben zur spätrömischen Periodisation Pannoniens (376- 476). Barkóczi Lászlóval (Mitteilungen des Archäologischen Instituts, 8/9., 1978/79, 75-84.); Cemeteries of the early Middle Ages 6th-9th c. at Pókaszepetk. Cs. Sós Ágnessel (Bp., 1995). Irod.: Fitz, J.: Ágnes Salamon (Acta Archaeologica Hungáriáé, 40., 1988, 319-322.); Cs. Sós Ágnes: S. Á. (Archaeologiai Értesítő, 113., 1986, 262-263.). Garam Éva Saliga László (1928. okt. 3. Nyíregyháza -1992. jan. 24. Szeged): restaurátor. - Szegeden érettségizett (1964), restaurátor-konzer- vátori szakvizsgát tett (1963). Nyíregyházán
