Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
S
759 Sajó szabályzatát. Nevéhez fűződik a Központi Régészeti Adattár kialakítása. 1954-ben ismét kinevezték a keszthelyi múz. ig.-jává. Elsődleges feladata a gyűjtés volt, mivel 1945 tavaszán, egy bombatámadás következtében az egész múz.-i anyag megsemmisült. Keszthely-Dobogón római kori temető feltárását irányította (1955-től), napvilágra hozta a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó vörsi langobard temetőt (1958-1963). Nagy gonddal gyűjtötte a politikai röplapokat és az 1956. évi forradalom eseményeinek anyagát. Az 1960-as években részt vett a Magyarország Régészeti Topográfiája c. kiadványsorozat köteteinek munkálataiban; a Keszthelyi és a Tapolcai, vmint a Devecseri és a Sümegi járást feldolgozó kötetek társszerzője. Állandó kiáll.-t rendezett a Balatoni Múz.-ban, s társszerzőként megírta a kiáll. vezetőjét. Az 1970-es évektől hosszas harcot vívott a Balatoni Múz. épületének felújításáért, az akkori megyei vezetés azonban nem nyújtott segítséget. Keszthely városának Zala m.-hez való csatolásával egyidejűleg nyugdíjazták (1979. júl. 7.). Nyugdíjasként Tapolcára került (1980), s a Veszprém M.-i Múz.-i Igazgatóság megbízásából megszervezte a Pedagógiai Gyűjt.-t, amely hamarosan Városi Múz.-má szerveződött, s irányította a régészeti feltárásokat. Nagy szerepet játszott a tapolcai Templom-dombi Romkert kialakításában. 1993-tól a Hévíz c. folyóiratban publikált. 1996-ban családjával együtt Veszprémbe költözött. - Szívesen kutatott történelmi témákat, vitára késztető tanulmányokat publikált a Balaton vízállásának változásairól, s nem térhetett ki a munkásmozgalmi, múzeumtörténeti témák feldolgozásának kötelezettsége elől sem. Maradandó értékűek tud.-osan megalapozott, ismeretterjesztő dolgozatai. Önállóan és szerzőtársakkal együtt is több útikönyvet, műemlék-ismertetőt adott közre. E m.: Kocsiábrázolások Pannonia császárkori szepulk- rális vonatkozású kőemlékein (Archaeologiai Értesítő, 1944-45, 214-248.); Temetők. Intercisa. I. (Ar- chaeologia Hungarica, 1954,43-100.); Fundzusammenhänge des Gräberfeldes. Intercisa. II. (Archaeo- logia Hungarica, 1957, 560-624.); Die spätrömische Bevölkerung von Umgebung von Keszthely (Acta Archaeologica Hungarica, 1960,187-256.); A Balaton szerepe Fenékpuszta, Keszthely és Zalavár IV-IX. századi történetének alakulásában (Antik Tanulmányok, 1968,15-46.); Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 8., 1969, 11-38.); Das Problem der pan- nonischen Romanisation im Spiegel der völkerwanderungszeitlichen Geschichte von Fenékpuszta (Acta Antiqua, 18., 1970, 147-196.); Balaton. Útikönyv. Zákonyi Ferenccel (Bp., 1970; 3., átd. kiad. 1989); Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában. 1-4. rész (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 9., 1970, 247-274.; 10., 1971; 11., 1972,447-456.; 16., 1982,365-398.); A Ba- laton-vidék története és régészeti emlékei (in: Balaton monográfia. Bp., 1972, 337-351.); Das römische Gräberfeld von Keszthely-Dobogó (Bp., 1981); Szán- tódpuszta története a magyar államalapításig (Győr, 1983); A tapolcai romkert. Törőcsik Zoltánnal (Tapolca, 1989); A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia „Tapolcai csoportja". (Előzetes jelentés). Törőcsik Zoltánnal (Tapolcai Városi Múzeum Közleményei, 1., 1989, 29-129.); Adatok a fenékpusztai erőd történetéhez (uo., 1., 1989,261-317.); Egy VI. századi keszthelyi temető és mondanivalója a „Keszthely-kultúra" etnikumának szempontjából (uo., 2., 1991,113-141.). írod.: Törőcsik Zoltán: S. K. 70 éves. (A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei I., 1990, 9-19.; fontosabb műveinek bibl.-jával); Cséby Géza: Dr. S. K. emlékezete (Zalai Hírlap, 1997. febr. 6.); Bakay Kornél: S. K. (Magyar Múzeumok, 1997, 1., 63- 64.); Németh József: S. K. (Zalai Múzeum, 8., 1997, 207-208.). Kópházi Ferencné, Németh József Sajó Károly; ered. Schemiz (1851. jún. 20. Győr - 1939. febr. 9. Őrszentmiklós): természettudós, entomológus. - Apja, Schemiz Károly ismert orvos és természetvizsgáló volt. - A pesti egy.-en természetrajz-tanári oklevelet szerzett (1877). Az ungvári katolikus főgim.-ban tanított (1877-1880). A Phy- loxera Kísérleti Állomáson, ill. a Rovartani Állomáson dolgozott (1888-1895). Hatalmas életművet hagyott maga után; 1872-1914 között 466 rövidebb-hosszabb közleményt, füzetet és könyvet írt, elsősorban német nyelven, a rovartan, az általános élettan tárgykörében, beleértve a gazdasági, kertészeti és erdészeti vonatkozásokat is. Munkásságát Európa-szerte, sőt Amerikában is jól ismerték. A berlini, Prometheus c., népszerűsítő cikkeket közlő természetrajzi folyóiratnak 18 éven át volt munkatársa; közle-
