Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

R

747

Roediger

140-145.); Ullepitsch, Joseph: Anton Rochel (Österreichische Botanische Zeitschrift, XXIV., 1884, 363-368.); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936, 405-414.); Szinnyei XI.: 1048-1050.; MÉL II.: 527.

Szolláth György

Roediger Lajos (1854. márc. 8. Torja - 1941. febr. 20. Kovászna): tanár, régész, etnográfus, geológus, meteorológus, fényképész, múzeumőr, múzeumi igazgatóválasztmányi tag. - Nagyapja Szász- Weimar nagyhercegségből származó orvostanhallgatóként forradalmi nézetei miatt Berlinből menekült Bécsbe. Apja, Roediger Rezső (Rudolf) részt vett az 1848- 1849. évi szabadságharcban, hadmérnök, az aradi várbörtön után Torja lett kényszerlakhelye. Anyja a kézdivásárhelyi Kovátsy Sarolta. - A kolozsvári egy. mennyiség- tan-természettud.-i szakán tanult (1873- tól); Primits Gyulával geológiai tanulmányutakon járt, Konkoly-Thege Miklóssal és Martin Lajossal a Vénusz Nap előtti átvonulását figyelte meg, és mágneses jelenségeket vizsgált. Martinnal együtt meghatározta Kolozsvár földrajzi hosszúságát. A makói ref. algimn.-ban kezdett tanítani. Isk.-jának könyvtárat és tanszertárat szervezett. Fejlődési lehetőség híján Kiskunfélegyházára ment, majd szakvizsgát tett (1878). Aradon Bell-féle telefont készített. A kecskeméti állami reálisk. tanáraként fejlesztette a szertárat, bemutatta a fonográfot, négy évig „nagyböjti" ismeretterjesztő előadásokat tartott. Fehértemplomban megszervezte a pancsovai ref. egyház ottani szórványát.

1886. okt.-ben áthelyezték Zomborra; ott is tanszertárat és anyagraktárai rendezett, ill. létesített. Ref. hitoktatóként megszervezte a városi gyülekezetét. A kereskedelmi isk. tanára (1888-1899). Tanulmányai alapján állították fel az első bácskai cukorgyárat Cser- venkán (1890-1891). Tanítványait erdélyi, fővárosi, adriai tanulmányutakra vitte. Meteorológiai állomást hozott létre (1894), amely része volt a mo.-i hálózatnak, később

zivatarjelző állomást is felállított. Helyettes, majd r. könyvtáros; elkészítette a 40 000 kötet cédulákat.-át. Bács-Bodrog vm. millenniumi monográfiája számára megírta a földrajzi, éghajlati, demográfiai, mezőgazdasági, ipari, pénzügyi, közlekedési, közigazgatási fejezeteket. 1903-tól csak a városi könyvtárban dolgozott. Kollégájával matematikai-fizikai jutalomdíjalapot hozott létre. Részt vett a filipovói tumulusok feltárásán

(1904). 1906-ban végleg nyugdíjaztatta magát, Kovásznára költözött, ahol Zathurecz- ky Gyulának, özv. Cserey Jánosné Zathu- reczky Emília (a Székely Nemzeti Múz. egyik alapítója) testvérének villáját bérelte, majd meg is vásárolta. A Kovásznai Fürdő Rt. alelnöke (1907). 1907-1909-ben vasérc után kutatott Kovászna-Zágon térségben, majd Kászonban, az Uz völgyében, mintáit maga elemezte, gazdaságossági tanulmányt készített. A kászoni ércesedésre Török Andor kolozsvári polgármester, később a Székely Nemzeti Múz. ig.-választmányi elnöke hívja fel a figyelmét. 1912-ben társaival kutatási engedélyt kért a tölgyesi galenit- telepre. Az I. vh. véget vetett a próbálkozásoknak, utána csak regátiak kaphattak kutatási jogot. Megszervezte a kovásznai Erdélyi Kárpát-Egyesület fiókját (1908) és az Orbai Gazdasági Egyesületet (1909), az utóbbi a bürokrácia miatt elbukott. Kovásznai törvényhatósági tag (1910-től), az orbai járás gazdasági tudósítója (1919-ig). A vh. idején a bevonultak csaknem ezer hozzátartozójának önzetlen íródeákja (1914-1916). Az

1916. évi román betöréskor 25 évi megtakarítását hátrahagyva menekülni kényszerült; Bács-Kossuthfalván evakuált, de 1917 végén visszatért Kovásznára. Tagja a hadikár-meg- állapító biz.-nak, s vállalta a közélelmezés megszervezésének hálátlan feladatát. - Felmérte a pesterei Igric-barlangot (1880), ahonnan barlangi medve koponyáját, majd Fehértemplomból másfél száz régi érmet küldött a Székely Nemzeti Múz.-nak (1886); élete végéig a múz. rendszeres adományozója maradt. A Bács-Bodrog-vm.-i Történelmi és Régészeti Társulat titkára, választmányi tagja, múzeumőre (1899). Megsokszorozta a tagok számát, a társulati Értesítőnek munkatársakat szervezett, köztük illusztrátornak Juhász Árpádot. Fejlesztette a társu-