Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

721

Pulszky

tervezetet nyújtott be egy új múz. létrehozására, melynek megépítése szervesen kapcsolódna a millennium rendezvényeihez. A tervezetet az Országgyűlés 1894-ben elfogadta, s 3,2 millió forintot az új múz. felépítésére, 1,4 milliót pedig műtárgyvásárlásra rendelt költeni. ~ Itáliában közel 170 000 Ftért festményeket és szobrokat vásárolt a kibővítendő Orsz. Képtár és az Orsz. Szobortár részére. Programja volt, hogy az Orsz. Képtár a berlini és a londoni képtárhoz hasonló gyűjt.-nyé váljon, ahol minden kiváló mestert legalább néhány jellemző alkotása képvisel, s a különböző művészeti isk.-k is tanulmányozhatók. ~ szerzeményezése igen jelentős volt, 1896-tól már megközelítően 2 millió forintot fordíthatott e célra. A legrangosabb itáliai és európai műkereskedőktől vásárolt. A nagy gyorsasággal lebonyolított utazások során azonban nem készített időben elszámolásokat, így vásárlási számlái pontatlannak bizonyultak. Az emiatt ellene irányuló parlamenti támadások hátterében voltaképpen politikai szándékok húzódtak meg, bizonyos körök ily módon igyekeztek atyja politikai befolyását megingatni. Hűtlen kezelés vádjával per indult ellene (1896-1899), s bár a bírósági eljárást 1898 végén megszüntették, ~t 1899-ben nyugdíjazták. Egészsége már itáliai útjai során megrendült, az orvosi diagnózisokból agyvelő- gyulladásra lehet következtetni. A nyugdíj folyósításával egy időben érkező rehabilitáció elkésett, ~ már ezt megelőzően elhagyta az országot. Ausztráliába ment, ahol - feltehetően a meghurcoltatás miatt megbomlott idegállapotában - Brisbane mellett öngyilkos lett. - Életművének mindkét vonulata, művészettörténészként végzett tud.-os munkája, ill. gyűjteménygyarapító és muzeológusi tevékenysége egyaránt elemzést érdemel. Lipcsei tanulmányainak lezárása után közzétett, Raffaello művészetéről szóló értekezésében fejtette ki azon nézetét, hogy Raffaello típusalkotása nem merült ki antik motívumok kölcsönzésében, hanem inkább utánérzéseknek nevezhetők. Egyes Raffael- lo-rajzok és -festmények elemzésénél ~ biztos kézzel kapcsolt egymáshoz rajzvázlatot és kivitelezett festményt. Értekezésében vallott módszertani elveiről is; nemcsak a kor szellemiségének tulajdonított nagy jelentőséget valamely művész életművének alakulására, hanem a művészek egyéniségének és lelki alkatának is. ~ 1877-ben publikálta az Iparművészeti Múz. gyűjt.-einek Kalauzát, amelyben korábbi gyűjtésének tapasztalataira támaszkodott. Szerinte nem lehet az ún. magas művészetek és az iparművészetek között éles válaszvonalat húzni, a teljes művészi miliőt a maga egységében kell rekonstruálni. El tudott vonatkoztatni a tárgy anyagának önmagában való értékétől, és így csupán a művészi kvalitás alapján vásárolt cartapesta, terrakotta, viasz, vászonragasztásból és bőrből készített szobrászati műveket is a létesítendő Orsz. Szobortár számára. Ezek közül a legfontosabbak: Donatello követője: Keresztrefeszítés (cartapesta mű), Sansovino: Madonna a Gyermekkel (viaszszobor). Az 1881-ben vásárolt renaissance tárgyakat A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából c. közleményében ismertette. Az MNM firenzei eredetű kódexeivel való foglalkozás, stűustörténeti vizsgálatuk az egész m. középkori festészettörténet feltárásához is támpontokat nyújtott. Az Országos Képtár kiválóbb művei c. tanulmánya 1878- ban jelent meg. A Die Landesgemälde Galerie in Budapest (1883) c., reprezentatív album összeállításában társszerzője Hugo von Tschudi volt; a tárgyalt festményeket metszetek formájában közölték; a díszes, német nyelvű albumban ~ a német és francia isk.- kat mutatta be. Részt vállalt Symonds Renaissance in Italy c., a maga korában úttörő könyvének lefordításában is (1888, Wohl Jankával). ~ múz.-i vásárlásai közül meg- említendők Michele Pannonio, Sansovino, Rustici, Sebastiano del Piombo, Giambono, Romanino, Moroni, Moretto, Filippino da Lippi, Michelozzo, Agostino di Duccio művei. ~nak az egyes festményekre vonatkozó meghatározásai és adatai megjelentek az Orsz. Képtár 1888-ban kiadott leíró lajstromában. A grafikai gyűjt, fejlesztése terén legfontosabbnak a Wawra-gyűjt. megszerzése tekinthető. Figyelme kiterjedt a m. arisztokrácia ősgalériáira is; 1895-ben megvásárolta a Batthyány család tagjainak portréit az olasz Enea Lanfranconi gyűjt.-éből. Múz.-i karrierjének válságos szakasza Sebastiano del Piombo Férfiképmásának a milánói Scarpa-gyűjt.-ből való megvásárlásá-