Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
719 Pulszky iratait. Maga is nagylelkű adományozó volt, leveleiből rekonstruálható, hogy a köz- gyűjt.-t mikor, mivel ajándékozta meg. A Borsod-Miskolci Múz. Egyletnek adományozott 20 db eredeti iratot (1904; köztük több Szemere Bertalan- és Lorántffy Zsu- zsanna-kéziratot). A debreceni múz. gyűjt.- ét értékes Kossuth-kéziratokkal és debreceni vonatkozású iratokkal gyarapította (1905). A miskolci múz.-nak adott dokumentumok az akkori ig., Leiszih Andor köszönő leveléből ismertek (1908). A kassai múz.-ot többször is megajándékozta, végül egész megmaradt gyűjt.-e, életműve oda került; a múz.-ot róla nevezték el. Gazdag kéziratos kultúrtörténeti anyaga Kassán, a levéltárban van; az anyagról Andrássy László készített jegyzéket (1990). Hőgye István Pulszky Ferenc, cselfalvi és lebóczi (1814. szept. 17. Eperjes - 1897. szept. 9. Bp.): politikus, régész, múzeumigazgató. - Elmagya- rosodott lengyel család sarja. Édesapja Pulszky Károly föld- birtokos, édesanyja Fejérváry Apollonia. Régészeti, művelődéstörténeti érdeklődését anyai nagyapjától, Fejérváry Kár- olytól és nagybátyjától, Fejérváry Gábortól örökölte. Első felesége (1845-től 1866-ig) Theresa Walter, egy tehetős bécsi bankár művelt lánya. Második felesége (1886-tól) Gesz- ner Róza Teréz. Gyermekei közül Pulszky Polyxenia a neves régész, Hampel József felesége; Pulszky Károly művészettörténészként komoly szerepet játszott az Orsz. Képtár, ill. a Szépművészeti Múz. gyűjt.-einek fejlesztésében; Pulszky Ágost jogfilozófus, egy.-i tanár lett. - Bölcsészetet, természettant, teológiát és jogot tanult. Jurátusként került Pozsonyba (1832); egyike volt - ha nem is hangadóként - az országgyűlési ifjaknak. Ügyvédi vizsgájának letétele (1835) után Sáros vm. aljegyzője, a vm. országgyűlési követe (1839-1840), a liberális ellenzék tagja. Politikai karrierjének csúcsa az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc eseményeihez kapcsolódik; a Közcsendi Bizottmány tagja (1848), a minisztertanács jegyzője, később a Pénzügymin., majd a király személye körüli miniszter titkára. A Batthyány-kormány lemondása után, Bécset elhagyva, Kossuth Lajos mellett tevékenykedett, aki a kereskedelmi ügyek intézését bízta rá. Tagja lett a Honvédelmi Bizottmánynak. Megbízottként, majd kinevezett követként képviselte a m. érdekeket Londonban. A szabadságharc bukása után - távollétében - halálra ítélték, amit később száműzetésre változtattak. Emigránsként Londonban telepedett le családjával együtt. Kossuth Lajos kísérője európai (1851) és É-amerikai kőrútján (1851-1852). - Életének sorsfordulói politikai tevékenységéből adódtak. Szakmai munkálkodásának milyenségét és mennyiségét is gyakorta ezek határozták meg. Akár a 19. sz. „neore- neszánsz polihisztorá"-nak is nevezhető. Jogtud.-i ismeretei és gyakorlata mellett bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Első, antik témájú dolgozatát 18 éves korában írta; 20 évesen már a római Istituto di Correspon- denza Archaeologica tagjává választották, s az MTA is fiatal korában fogadta 1. tagjává (1838). Széles körű műveltségének megszerzését külföldi útjai is elősegítették. Nagybátyjával együtt - Bécs és München érintésével - itáliai (1832, 1845), később Ny-euró- pai utat tett (1836), ahonnan gazdag tapasztalatokkal és - a műgyűjtő Fejérváry révén - megannyi értékes antik emlékkel tért haza. Élményeit folyóiratcikkekben és önálló kötetben is megörökítette. A kényszerű emigráció éveiben - sorstársaival együtt - Angliában, az USA-ban, Itáliában sikertelen kísérleteket tett a mo.-i forradalom újjáélesztéséhez való támogatás megszerzésére. Az emigráció politikájából kiábrándulva az 1860-as években torinói, majd különösen firenzei tartózkodása idején ismét bővítette régészeti és művészettörténeti ismereteit. Deák Ferenc politikájának szimpatizánsaként, gyermekkori barátja, Eötvös József segítségével végleg hazatért (1868). A világlátott, több nyelven beszélő, nagy műveltségű, Európa több országában széles körű kapcsolatokkal rendelkező ~ tud.-os és társadalmi szervezetek tagja lett: a M. Történelmi Társulat alapítója és másodelnöke, a Képzőművészeti Tanács, vmint a Régészeti
