Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

Peregriny

694

doktorált (1927). Érdeklődése később a virágos növények felé fordult, és idővel a hazai flóra egyik legjobb ismerője lett. Több munkájában foglalkozott Bp. adventív flórájával, vmint növényrendszertani kérdésekkel; kezdetben főként a pázsitfüvek érdekelték, több új taxont írt le közülük. A m. botanika Balkán-kutatási hagyományait követve több balkáni tanulmányutat tett; Jávorka Sándor botanikussal és Szatala Ödön zuzmókutatóval Bulgáriában járt tanulmány- és gyűjtő- útón (1929). Balkán-kutatásainak eredménye herbáriumi kiadványa (Flora Bulgarica Ex siccata, 1938-ban). Budapest élővilága (1942) c. könyvében népszerűsítő formában, de tud.- os igénnyel elsőként mutatta be Bp. gazdag élővilágát. A bp.-i Vörösmarty Mihály Gimn.- ban tanított, amikor tartalékos hadnagyként behívták katonának (1944); amerikai hadifogságba került (1945). Komoly herbáriuma és könyvtárának nagy része budai lakásában Bp. ostromakor elpusztult. Hazatérését követően az Angolkisasszonyok Polgári Isk.-i Tanárképző Főisk.-jának (1948-tól Polgári Isk.-i Tanárképző Főisk.) Növénytani Tanszékén főisk.-i tanár (1946-1949); itt tanított a szerzetesrendek feloszlatása (1948) után is, a főisk. végleges megszüntetéséig. A M. Természettud.-i Múz. akkori fő- ig.-ja, Boros István segíségével a múz.-hoz tartozó vácrátóti Botanikai Kutató Int. igh.- évé nevezték ki (1950-1955; nyugdíjazásáig). A volt kastélykertet rendbehozta, botanikus kertté fejlesztette, növényanyagát gyarapította. Érdeklődése a fás növények, a vadgyümölcsök rendszertani problematikája felé fordult. Kutatta a szilvafélék rokonsági körét. Ubrizsy Gábor, a neves gombász hívására az MTA Növényvédelmi Kutató- int.-ében nyugdíjas szakértő (1958-1980 vége); megteremtette az int.-i herbárium alapjait. Aktívan részt vett a természettud.-ok népszerűsítésében, s jelentős a hazai természetvédelem területén kifejtett tevékenysége is. - Herbáriumát még életében megvásárolta a M. Természettud.-i Múz. (1971); ez a

kb. 30 ezer lapból álló gyűjt. 75-80%-ban Kárpát-medencei növényekből áll, gazdag adventív növényekben, monografikusán is feldolgozott nemzetségekkel (Prunus, Pyrus, Juniperus, Crataegus) és kb. 100 típussal. - A

M. Növénytani Társaság alapító tagja

(1941), a társaság pénztárosa, majd elnöke (1947-1949). - A biológiai tud.-ok kandidátusa (1957). A Kertészeti Egy. díszdoktora

(1982). - Nevét 8 virágosnövény-taxon őrzi. F. m.: Budapest élővilága (Bp., 1942); Galagonya (Crataegus)-tanulmányok (Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Évkönyve, 18., 1954, 107-137.); Über die Morphologie, Dynamik und zönologische Rolle der Sprosskolonien-bildenden Pflanzen (Polycormone) (Fragmenta Floristica et Geobotanica, 6., 1960, 501-515.).

írod.: Fekete G.-Kováts Dezső: Magyar herbáriumok. 12. A 100 éves Növénytár herbáriumainak története. II. Herbarium Carpato-Pannonicum (Botanikai Közlemények, 61., 1974, 223-228.); Terpó András: P. A. 80 éves (Botanikai Közlemények, 1976. 1.); Somlyay Lajos: P. A. (1895-1984) emlékezete (Kitaibelia, 4., 1999, 213-226.); MÉL

IV.: 714.

Kováts Dezső

Peregriny János (1853. máj. 2. Hajdúböszörmény - 1924. márc. 18. Bp.): író. - Apja Peregriny Elek (1812-1886) tanár, az MTA 1. tagja, gr. Andrássy Gyula, majd a gr. Károlyiak házinevelője, pedagógiai szakíró. - A bp.-i tudományegy. jogi karán szerzett doktorátust (1878). Tanulmányaival párhuzamosan elsajátította a gyorsírást, s az ország- gyűlési gyorsiroda tagja (1870. nov.-től), revizora, másodfőnöke (1911-től), majd főnöke lett (1914-től). A M. Gyorsíró Társaság egyik alelnöke (1909-től). Az Orsz. M. Kir. Zeneakad. titkára (1883-1889); nevéhez fűződik Liszt Ferenc hangszereinek és könyvtárának megszerzése a mester halála után, vmint kormánybiztosként a Zeneakad. jelenlegi palotája építésének elindítása. Az Orsz. Képtár és Történelmi Képcsarnok titkára (1889-1897); Pulszky Károly mellett kezdte meg azt a pótolhatatlan tevékenységet, amelynek keretében elkészítette a különböző gyűjt.-ek alapos, szakszerű leíró katalógusát. Pulszky javaslatára hivatalos tanulmányutat tett Németo.-ban (1889) a nevezetesebb képtárak, különösen a berlini képtár metszetgyűjt.-e berendezésének és kezelésének tanulmányozása céljából. A Pulszky Károly elleni támadások idején, 1897-ben megvált az Orsz. Képtárnál viselt állásától. Jogi szakíróként számos törvénykiadást rendezett sajtó alá, többek között az Eggen-