Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
689 Paur költözött (1916). - 1918-ban kulturális célokra ajánlotta fel szülőházát (Vác, Múzeum u. 4.), amelyet a város átadott a Váci Múz. Egyesületnek egy létesítendő múz. számára. A gesztus nagy elismerést szerzett ~ számára, a város díszpolgárává választották (1918), s még életében utcát neveztek el róla. Anyagi helyzete később megromlott, utolsó éveiben a házat visszakövetelte, pereskedett is érte. - Az MTA 1. (1874. máj.), majd r. tagja (1890. máj.), részt vett az igazgatótanács munkájában (1904-től). F. m.: A philosophia történelme. I—II. (Pest, 1868-1869); Bevezetés a philosophiai tudományokba. I—III. (Pest, 1870-1871); Az ethikai determinizmus elmélete (Bp., 1890). írod.: Szinnyei X.: 525-528.; MÉL II.: 372. Szűcsné Zomborka Márta Paulovics István; Járdányi-Paulovics (1892. febr. 28. Izsa - 1952. dec. 9. Bp.): régész. - Fia Járdányi Pál zeneszerző. - A bp.-i M. Kir. Tudományegy.-en egyiptológiát, régészetet, művelődéstörténetet, latin filológiát tanult (1910-1914); közben zenei tanulmányokat is folytatott. Hellenisztikus egyiptomi emlékek Magyarországon c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1917). Az MNM Érem- és Régiségtárában önkéntes gyakornok (1914-től), őr, majd ig. őr (19361938). A bp.-i tudományegy.-en magántanárrá képesítették (1936). A pécsi tudo- mányegy. Ókortörténeti és Régészeti Tanszékén rk. tanár (1938-tól), majd professzor, a debreceni tudományegy.-en az egyetemes ókori történelem és a régészet ny. rk. tanára (1940-től haláláig). Tanulmányutat tett többek között Itáliában, Görögő.-ban, a Balkánon. Az MNM nagy előcsarnokában megrendezte a római kőemlékek kiáll.-át (1926; 1998-ig fennállt), majd az állandó római kiáll.-t (1937). Felállította a szombathelyi lapidáriumot (1939), amely - módosításokkal - ma is áll. Ásatásokat végzett Dunapen- telén, Kisárpáson, Szőnyben (az ókori Brige- tióban), Nógrádverőcén, Dunabogdányban, megkezdte a nagytétényi római kori katonai tábor feltárását. Szombathelyen a ma róla elnevezett romkertet, vmint a késő császárkori palotaegyüttest és a középkori várat (amelyet még Szt. Quirinus vértanú bazilikájának gondolt) Géfin Gyulával együtt tárta fel. Utolsó éveiben Vasváron dolgozott. Publikációiban a K-i kultuszok emlékeivel, a pannoniai és daciai limes erődítményeivel, a Savaria-kutatással foglalkozott, ásatási leleteket közölt. Számos tanulmánya az Archaeologiai Értesítőben jelent meg (1916- 1953). - AM. Régészeti és Történeti Társulat t. tagja, a Német Régészeti Int. 1. tagja. F. m.: Hellenisztikus egyiptomi emlékek Magyarországon (Bp., 1917); A dunapentelei római telep (Ar- chaeologia Hungarica, 2. Bp., 1927); A szőnyi törvénytábla (Archaeologia Hungarica, 20. Bp., 1936); Savaria-Szombathely topográfiája (Acta Savariensia, 1., Szombathely, 1943); Lapidarium Savariense (uo., 2., Szombathely, 1943); Dácia keleti határvonala és az úgynevezett dák ezüstkincsek kérdése (Kolozsvár, 1944); Nagytétényi kutatások (Régészeti Füzetek. 3. Bp., 1957); Germanendarstellungen aus dem swe- bisch-markomannischen Kreis (Mannus, 26., 1934, 128-141.); Szalacska, a kaposvölgyi rómaikori fémmű- vességi központ (Archaeologiai Értesítő, 80., 1953, 115-129.); Római kisplasztikái műhely Pannóniában (Pannonia, 1., 1935, 21-27.); Dionysosi menet (thiasos) magyarországi római emlékeken (Archaeologiai Értesítő, 48., 1935, 54-102.; 49., 1936, 248-253.); II campidoglio di Savaria (Corvina, 3., 1940,223-236.); Funde und Forschungen in Brigetio (Laureae Aquin- censes II. = Dissertationes Pannonicae. II. 11. Bp., 1938); Prometheus alakja óbudai kőemléken (Budapest Régiségei, 15., 1950,473-477.). írod.: Oroszlán Zoltán: Járdányi-P. I. (Archaeologiai Értesítő, 1954,202-203.); Géfin Gyula: Járdányi P. I. (Vasi Szemle, 1958, 141-142.); MÉL II.: 375. - Bibi.: Nagy M.: Bibliography of the archaeological activity of István Járdányi-Paulovics (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 30., 1994). Tóth Endre Paur Iván; Paur János (1806. jún. 21. Kismarton - 1888. dec. 17. Sopron): régész, történész, ügyvéd, levéltáros. - Pozsonyban jogot hallgatott, s ügyvédi oklevelet szerzett (1831). Az Esterházy család szolgálatában a hg.-i uradalom ügyésze (1832-1842). Ügyvédi karrierjét félbeszakítva, összegyűjtött pénzén tanulmányutat tett Itáliában. Elsősorban a régészeti emlékek álltak érdeklődésének középpontjában. Pozsonyban (1844), ill. Trencsénben (1847) ügyvédként és bírósági beosztottként dolgozott. 1848- ban nemzetőrnek állt, a pozsonyi zsidó
