Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
Páricsy 684 jellegű hagyományokat tükröző tárgytípusokat, vmint a jellegzetes szarmata készítményeket. A Kr. e. 5. sz. második felétől a Kr. e. 1. sz. közepéig terjedő korból származó emlékanyagon belül sikerült négy területi csoportot és három egymást követő időszakra jellemző lelettípusokat elkülönítenie. Történetileg igen fontos megállapítása volt, hogy az Alföldön a szarmata népesség emlékei egészen a hun kor végéig nyomon követhetők. Későbbi munkáiban (1957,1959,1963) az emlékanyag, a temetkezések mélyreható elemzése alapján négy különböző eredetű, az Alföldön eltérő időpontokban letelepedett népcsoportot különböztetett meg a szarmata kori lakosságon belül. A szkíta emlékanyag kutatását ugyancsak szegedi évei alatt kezdte meg, de a leletközléseken túl csak a Szentes-vekerzugi és a tápiószelei nagy temetők feltárása, vmint az ártándi fejedelmi sír előkerülése után állt rendelkezésére olyan jelentős emlékanyag, amely történeti következtetések levonására is lehetőséget nyújtott. A kutatómunkájának eredményeit összegző akad.-i doktori értékezésében (1965) - főként az akkori orosz kutatásban a sztyeppéi szkíta kor kezdetét meghatározó álláspontra támaszkodva - meggyőzően érvelt annak lehetősége mellett, hogy a Kr. e. 6. sz. közepe körül az erdőssztyeppe vidékéről származó, K-i eredetű népesség telepedett le az Alföldön. Azóta újabb adatok, leletek módosították ezt az időpontot, de az általa az alföldi szkíta korról felvázolt történeti kép egészében igazoltnak bizonyult. Elméletét több, jelentős forrásanyagot, adatot bemutató, alapos tárgyelemzésre támaszkodó közleményben ismertette és bizonyította, pl. az ártándi fejedelmi leletet értékelő (1965), a tápiószelei temetőleleteket (1966) közlő nagy tanulmányaiban, az alföldi szkíta kori népesség eredetéről, időszakáról írt utolsó ösz- szefoglalásában (1973). - Az Acta Archaeolo- gica Hungarica (1952-1970), az Archaeologiai Értesítő (1952-1966) és a Folia Archaeologica (1954-1960) szerkesztőbiz.-ának tagja. A M. Régészeti, Művészettörténeti és Eremtani Társulat (1935-től), a Dugonics Társaság, a Római-Germán Régészeti Biz., a Német Archaeologiai Int. (1964-től) tagja. A Nemzetközi Ősrégészeti Unió állandó tanácsának tagja (1946-tól). - A történelemtud.-ok kandidátusa (1952; addigi tud.-os munkásságáért), doktora (Magyarország szkíta kora c. értekezésével, 1965). F. m.: A Nagy Magyar Alföld római kori leletei (Dolgozatok, Szeged, 7., 1931); Az első pontus-germán emlékcsoport legkorábbi emlékei Magyarországon (Szeged, 1935); A szarmatakor emlékei Magyarországon. 1-3. (Archaeologica Hungarica, 25., 1943; 28., 1944; 30., 1950); Le cimetiére hallstattien de Szentes- Vekerzug. 1-3. (Acta Archaeologica Hungarica, 2., 1952, 143-169.; 4., 1954, 25-89.; 6., 1955, 1-18.); Beiträge zur Geschichte der Sarmaten in Ungarn im 2. und 3. Jahrhundert (uo., 7., 1957,139-182.); Archäologische Beiträge der Hunnenzeit in Ungarn (uo., 11., 1959, 309-398.); Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn (Bp., 1963); Graves from Scythian Age at Ártánd (Acta Archaeologica Hungarica, 17., 1965, 137-231.); The Scythian Age cemetery at Tápiószele (uo., 18., 1966,35-91.); Probleme der Skythenzeit im Karpatenbecken (uo., 25., 1973,27-63.). Irod.: Harmatta János: P. M. (Antik Tanulmányok, 21., 1974, 271-275.); Harmatta János: P. M. (Acta Archaeologica Hungarica, 27., 1975, 215-219.); Korek József: P. M. (Archaeologiai Értesítő, 101., 1974, 304-305.); MÉL III.: 599-600. - Bibi.: Jakabffy Imre: Archäologisch-literarische Tätigkeit von Mihály Párducz (Acta Archaeologica Hungarica, 27., 1975, 220-223.). Kemenczei Tibor Páricsy Pálné: — Komáromy Zsuzsanna Paszlavszky József (1846. febr. 2. Dereg- nyő - 1913. szept. 21. Bp.): tanár, biológus, entomológus, földrajzi szakíró. - A bp.-i tudományegy.-en kö- zépisk.-i természetrajz-tanári oklevelet szerzett (1872); édesanyja kívánságára teológiát is tanult. Az MNM Ásványtan Osztályán segédőr (1870- től). Középisk.-i tanári oklevélének megszerzését (1872) követően a bp.-i tudományegy. Állattani Tanszékén Margó Tivadar mellett tanársegéd (1873), majd a bp.-i II. ker.-i Főreálisk.-ban természetrajzot tanított (1874-1911; nyugdíjba vonulásáig); közben főreál-isk.-i ig. (1895-től). Több kiváló tankönyvet írt (pl. Az állattan kéziköny-
